Imádkozz, hogy Isten töltsön be teljes kedvvel a jóra!

Nemrég egy helyzet miatt fel kellett tennem magamnak egy fontos kérdést: Mit teszek, amikor kísértésbe kerülök, és rájövök, hogy nincs kedvem legyőzni azt? És hogy sokkal könnyebb lenne ebben egyszerűen csak vétkezni. A saját akaratomat szeretném tenni; a saját utamon akarok járni.

 „Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, hiszen az akarat megvolna bennem a jóra, de nem tudom véghezvinni azt.” Róma 7:18.

Ésszerű érvek

Kétségkívül mindannyian kerültünk már kísértésbe olyan dolgot tenni, amiről tudjuk, hogy rossz. A kísértés olyan nagyon erős tud lenni; az érvek, amelyekkel Sátán az ésszerűség álcájával jön, elég meggyőzőnek tűnnek. A bűn, ami megkísértett minket, egyre kevésbé látszik bűnösnek.

Talán valaki mondott vagy tett valami bántót, és úgy érzem, ha imádkozok és legyőzöm a kísértést, hogy megsértődjek rá, akkor ez a valaki „megússza”. Akkor talán sosem tudja meg, mennyire megbántott! Vagy esetleg kísértésbe kerülök, hogy lusta legyek és magamnak éljek – inkább pazarlom az időd saját üres elfoglaltságaimra, pedig tudom, hogy fontosabb dolgokat kellene csinálnom. Ekkor jönnek az érvek: ez nem olyan rossz; csak egy kicsit, és utána abbahagyom; muszáj pihennem stb.

Ez csak néhány példa. Sok helyzet van, amikor meglátjuk a bűnt természeti testünkben, és rájövünk, hogy nem akarjuk feladni saját akaratunkat. Ilyenkor imádkoznom kell, hogy le tudjam győzni a kísértést, mégis rájövök, hogy el sem tudok kezdeni imádkozni, mert annyira nagyon akarom azt a dolgot, ami kísért! Nem akarok imádkozni, mert tudom, hogy akkor nem tehetem azt, amit szeretnék. Nehéz megalázni magamat és beismerni azt, hogy ez tényleg bűn!

A kulcs

Ekkor rábukkantam egy részletre egy könyvben, amiben Esther Smith-ről írtak, akinek felfoghatatlan hite volt:

„Érezhetjük például, hogy nincs kedvünk egyes helyzetekben vagy személyek iránt a teljes jóságra. Ilyenkor imádkozhatunk együgyűen és egyszerűen például így: „Kedves Istenem, tölts be teljes kedvvel a jóra!” Ilyenkor tudom, hogy ez Isten szerinti kérés, és hihetem, hogy megkaptam, amit kértem, ahogy írva van: „Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle.” I. János 5:14-15.”

„Tanítsd a gyermekeket arra, hogy imádkozzanak, hogy nagy kedvük legyen minden jóra! Egyre inkább tanulnunk kellene Istennel együtt menni a harcba, és ez párhuzamosan megy azzal, hogy Jézus imádkozik értünk éjjel és nappal, és nekünk is össze kell olvadnunk az értünk és a gyülekezetért folytatott imáival.”

Egyszerű és világos számomra, hogy természet szerint nem vagyok betöltve „teljes kedvvel a jóra”. Van valami bennem, ami még mindig magának akar élni, és ha nem vagyok óvatos, ez a kevés bűn átveheti az uralmat az egész életem felett. Tudom, hogy mit kell tennem; így imádkozok: „Kedves Jézus, kérlek segíts, hogy fel akarjam adni ezt a te kedvedért; tudom, hogy ez rossz, de emberként olyan gyenge vagyok, és a természeti testem azt akarja, hogy kielégítsem a kívánságait. Kérlek, segítsd a szívemet, hogy vágyjon a jóra! Kérlek, segíts, hogy fel akarjam ezt adni! Kérlek, tölts be kedvvel a jóra!”

Egy vers, ami különösen hasznos nekem, a Márk 9:24: „Hiszek Uram! Segíts a hitetlenségemen!” Imádkozás után telve vagyok hittel és erővel a győzelemre. Ez nem jelenti azt, hogy hirtelen megjön a kedvem feladni a saját akaratomat. Nem, ez azt jelenti, hogy tudom: Isten erőt fog adni arra, hogy feladjam annak ellenére, ahogyan érzek. Ekkor hitben lépek.

Elmélet vs. valóság

Könnyű, jó és szükséges arra vágyni, hogy feladjam a saját akaratomat, és tegyem Isten akaratát (Zsid. 10:7-9). Vágyhatok erre úgy, hogy közben ki is kerülöm ezt. Elméletben gyűlölöm és nagyon is le akarom győzni a bűnt, de amikor ezekbe a helyzetekbe kerülök, egyszer csak rájövök – itt van a saját akaratom, és úgy tűnik, nem is igazán szeretném feladni.

Jézus maga mondta: „A szellem ugyan kész, de a test erőtlen.” Máté 26:41. De a jó hír az, hogy nem függök magamtól és nyomorult természeti testemtől, ha erőre van szükségem. Nem, amikor kudarcot vallok, tudom, hogy van egy erő-forrásom, amelyből meríthetek, és ami erősebb, mint a természeti testemben lévő bűn. Ha megalázom magamat, hogy a forráshoz menjek, és Jézustól kérjek segítséget, akkor kétség sem fér hozzá, hogy megkapom azt.

Ez egy kivonat „Az imádság egy titkos fegyver” című írásból, amelyet először a Skjulte Skatters Forlag adott ki norvégul 2012-ben.