Lehetséges úgy élni, mint Jézus?

Emberek vagyunk. Vétkezünk. Ennyi?

Lehetséges úgy élni, mint Jézus?

Ez egy kérdés, amelyet olvastam. Egy kérdés, melyet kérdeztek tőlem. Egy kérdés, amelyet én magam is feltettem. „Lehetséges úgy élni, mint Jézus?”

Talán azzal kellene kezdenem, hogy elmondom: hiszem, hogy Jézus Isten Fia. Hiszem, hogy emberként jött a földre. Egészen világosan meg van írva a Zsidókhoz írt levélben, hogy Ő mindenben hasonlóvá lett hozzánk. Azonban a Biblia azt írja, hogy Jézus nem vétkezett, és én nem igazán értem, miért (Zsidók 2:17-18; Zsidók 4:15-16).

 „Csak emberek vagyunk”

Egész életemben azt hallottam, hogy „Isten lenézett ránk, bűnösökre, és könyörületet tanúsított. Szeret minket, ezért természetesen velünk akarja tölteni az örökkévalóságot. Ám mivel csak nyomorult bűnösök vagyunk, nem engedhet minket csak úgy be a mennybe, ugye? Ezért Isten elküldte Fiát (vagy Önmagát, amint azt sokan hiszik) a földre. Ő azért jött, hogy magára vegye a bűneinkért járó büntetést és meghaljon értünk, hogy megbocsássa bűneinket, hogy mi, akik hiszünk benne, a mennyben tölthessük az örökkévalóságot! Az irántunk tanúsított jósága miatt szeretjük Jézust, és próbálunk úgy élni, hogy életünk az Ő nevét dicsérje. De csak emberek vagyunk. Vétkezünk.”

Nem elég hatalmas Isten?

Minden alkalommal, amikor ezt hallottam, úgy éreztem, hogy valami nem stimmel. Nem tudna Isten segíteni, hogy ne vétkezzünk többé? Nem Ő a Mindenható Isten? Nem elég hatalmas Ő?

Egy napon aztán hallottam egy másik történetet, melynek végre volt értelme:

Isten rátekintett a világra, a férfiakra és nőkre, akiket Ő maga teremtett. Mindenféle embert látott. Látott embereket, akik nyíltan bűnben éltek. Olyanokat is látott, akik megpróbálták megtartani parancsolatait – embereket, akik kétségbeesetten próbáltak engedelmeskedni a törvényeknek, melyeket Ő alkotott számukra. Mindezekben az emberekben egyvalami közös volt.

Mivel Isten tényleg szeret minket annyira, hogy az örökkévalóságot velünk akarja tölteni, telve volt bánattal. Ám saját megváltoztathatatlan törvényei miatt Isten egyszerűen nem engedhet bűnben élő embereket az Ő országába, abba az országba, amely igazságból, békességből és örömből áll (Róma 14:17).

Így Isten elküldte saját Fiát a földre, hogy megmentsen minket. Jézus meghalt bűneinkért, és Isten megígérte, hogy megbocsátja bűneinket, amennyiben elfogadjuk Jézust mint Urat életünkben. De az csupán Isten tervének a kezdete volt!

Jézus történetének legfontosabb része nem az volt, hogy Ő meghalt értünk a kereszten, hanem az élet, amit élt! Ő itt élt, ember volt, és meg volt kísértve – mindenben, pont úgy, mint mi (Zsidók 4:15). Ám Ő nem vétkezett! Gyűlölte indulatait és kívánságait emberi természetében. Olyannyira gyűlölte, hogy megtagadta és keresztre feszítette őket – minden nap a halálba vitte a bűnt. Ezért nem volt hatalma felette a golgotai kereszthalálnak. Ő feltámadt a halálból és megjelent tanítványainak, mielőtt visszatért volna a mennybe, hogy Atyjával legyen!

Lábnyomok, melyeket követhetünk!

Jézus a mi elöljárónk; Ő élte ezt az életet, és hátrahagyta a lábnyomokat, melyeket követnünk kell (1 Péter 2:21-23). Világosan meg van írva, hogy az Ő tanítványaiként arra vagyunk elhívva, hogy egy olyan ember lábnyomaiban járjunk, aki nem követett el bűnt. Ez azt jelenti, hogy mi is élhetünk bűn nélkül!

Tudod, Jézus nem csak azért ment vissza a mennybe, hogy jól ellegyen az Apjával, és minket itthagyjon szenvedni a saját bűneinkben és boldogtalanságunkban. Megígérte, hogy elküldi a Szent Szellemet, hogy segítsen, tanítson és erőt adjon nekünk a győzelemhez. Azonban nem kapja akárki a Szent Szellemet. Isten azoknak küldi Őt, akik belefáradtak saját bűneikbe és engedelmeskednek neki (Ap.csel. 5:32).

Segítségért kell imádkoznunk, hogy abba tudjuk hagyni azt, amiről tudjuk, hogy rossz – hogy ne saját akaratunkat, hanem Isten akaratát tegyük. Jézus örvendezik, amikor látja, hogy teljes szívünkkel vágyjuk szolgálni Őt, és elküldi Szent Szellemét, hogy előbbre segítsen minket a megváltás útján. Így apránként egyre több dolgot megmutat, amit a keresztre kell feszítenünk. Ilyen módon egyre inkább és inkább olyanná válunk, mint Jézus; telve leszünk igazsággal, békességgel és örömmel. A Mennyek országának erényei válnak az életünkké, és várjuk, hogy elöljárónkkal tölthessük az örökkévalóságot, azzal, aki élt és meghalt értünk!

Ez a történet – a történet, melynek sokkal inkább van értelme számomra –, nos, úgy hiszem, hogy nem csak egy történet. Hiszem, hogy ez az igazság. Hiszem, hogy ez nekem szól. Ezért vagyok keresztény.

 „Mivel ő, a Szent hívott el titeket – ti is szentek legyetek egész magatartásotokban, mert meg van írva: »Szentek legyetek, mert én szent vagyok.«” 1 Péter 1:15-16.

Ingyenes e-könyvek letöltése

Kegyelem Jézus Krisztusban

„Ha a kegyelemre gondol az ember, akkor leginkább csak a bűnbocsánatra gondol. És mivel mindnyájan vétkeztünk, szükségünk van a kegyelemre.” – Sigurd Bratlie ezekkel a szavakkal kezdi kegyelemről szóló könyvét. Később részletesen leírja, hogy a kegyelem Jézus Krisztusban mennyivel többet jelent, mint a bűnbocsánat. Igazságot és segítséget is jelent. Tanít, hogy ne vétkezzünk, hogy teljesen győzelmes életet éljünk, amely a tökéletességhez vezet.