Mi Isten tökéletes akarata, ha a flörtölésről van szó?

Volna bármi baj egy kis ártatlan flörtöléssel, ha elköteleztem magam Isten akarata iránt?

Mi Isten tökéletes akarata, ha a flörtölésről van szó?

„…hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” Róma 12:2. Mi Isten tökéletes akarata, ha a flörtölésről van szó? Magunknak igyekszünk élni, vagy csak Isten akaratát akarjuk tenni?

A flört finom játék. Annyit jelent: úgy tenni, mintha vonzódnál valakihez, de inkább játékosan, mint komoly szándékkal. De ha megvizsgáljuk, mi áll a hátterében, vajon arra jutnánk, hogy helyes ezt tenni nekünk keresztényként?

Jézus nagyon világosan mondta: „Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében.” Máté 5:28. „De a flört nem kívánság” – mondhatjuk. De vajon tényleg nem az? Ha őszinték vagyunk magunkhoz, nem táplálja a flört a vágyainkat? Mivel az érdekel minket, hogy tisztán tartsuk magunkat Isten számára, nagyon őszintének és ébernek kell lennünk, ha az emberekkel való kapcsolatainkról és a mögöttük lévő szándékról van szó.

Mi a flört?

Pál apostol arra buzdította Timóteust, hogy kerülje az „ifjúkori kívánságokat”. Más fordításban úgy írja, hogy meneküljünk az „ifjúkori kívánságoktól”. Hogy értette ezt Pál? Hogy sosem állhatunk szóba ellentétes neműekkel? Egyáltalán nem. Inkább arra gondolt, hogy annyira szeressük Jézust, hogy meg akarjuk őrizni magunkat tisztán, és ezért megteszünk minden szükségest. Mind tudjuk, hogy ez számunkra mit jelent. Ha elhatároztuk, hogy Istennek akarunk tetszeni, akkor tudjuk, mikor számít a viselkedésünk flörtölésnek; mikor táplál egy kívánságot. „Hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne kényeztessétek úgy, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.” Róma 13:14.

Ha megvizsgáltuk szívünk gondolatait és szándékait, megítéltük az indítékainkat, és tudjuk, hogy teljesen tiszta a szándékunk, feltételezhetjük-e, hogy a másik ugyanígy van vele? Gondolj bele, viselkedésünkkel valaki mást kísértésbe hozhatunk! Biztosra kell mennünk, hogy soha ne okozzunk nehézséget a másiknak.

Természetesen emberekként vonzódunk egymáshoz. Emberek vagyunk, és ez a természetes emberi viselkedés. De mi olyan emberek vagyunk, akik Istennek akarunk élni, és bár kísért minket, hogy a kívánságaink szerint cselekedjünk, nem kell megadnunk magunkat neki; nem kell emberi hajlamaink szerint viselkednünk. Ez nem butaság, ezt a Biblia mondja. „Amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon: Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését.” Titusz 2:12-13.

Mi a veszély?

De ha ez természetes, akkor miért ilyen fontos ellenállni neki? Mi a veszély? Tényleg azt mondta Isten, hogy a flört rossz? A kívánságaink kielégülést akarnak. Először csak egy kis „ártatlan” flört. Nincs semmi baj, csak jól érzed magad. De a kívánságaid akkor is kapnak egy kevés táplálékot, és a Biblia tisztán mondja, hogy a kívánságokat meg kell tagadni (lásd feljebb). És a kívánságok követelőznek. A flört megelégít egy ideig, de nem lesz mindig elég. Ez egy nagyon csúszós és néha nagyon meredek lejtő.

Vajon nem hoz-e a flört olyan sok nyugtalanságot? Állandóan csak a visszajelzéseket figyeljük, azon töprengünk, hogy vajon észrevettek-e minket, próbálunk figyelmet kapni, akár tudatosan, akár tudat alatt stb. Az egész csak „rólam” szól – önzővé válunk és szem elől tévesztjük Isten akaratának követését. Hogyan tudnánk ilyen szellemben Istent szolgálni? Ha Őt keressük, akkor arra gondolunk: „Mi hoz nekem békét és nyugalmat? Mi hoz nyugtalanságot?” Akkor megtaláljuk a jó irányt. És ha Ő megvilágítja, mit tegyünk, azt engedelmesen meg is kell tennünk.

Ha Isten akaratát akarjuk tenni, és nem a sajátunkat, akkor nem számít, hol vagyunk és mit csinálunk, milyen könyveket olvasunk, mit sportolunk stb. – a lelkiismeretünk vezet minket és mindenre szabadságunk van, ameddig valóban feddhetetlenek vagyunk Isten arca előtt.

Segítség, hogy tisztán tartsuk magunkat

Biztosra kell mennünk, hogy semmi se árnyékolja be kapcsolatunkat Istennel. Ő kell legyen minden számunkra, és nekünk is úgy kell gondolkodnunk, mint József, amikor megkísértette Potifár felesége: „Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, vétkezve az Isten ellen?” I. Móz. 39:9. Ha megkérdezzük magunkat: „Isten éppen most néz engem. Vajon Ő mit gondol erről?”, akkor világos lesz, mit kellene és mit nem kellene csinálnunk.

Jézus ezt mondja: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.” Máté 5:8. Minden, amit itt a földön teszünk, egy célt szolgál: az örökkévalóságot. Ha tisztán tartjuk a szívünket, meg fogjuk látni Istent. Ilyen egyszerű; ilyen reményteljes. Ez valódi segítség, hogy helyes döntéseket hozzunk, amikor megkísértetünk. És a döntéseket mi hozzuk.

Mit érünk el?

Az Efézus 5:27-ben Pál Krisztus menyasszonyáról ír: „…ne legyen rajta folt vagy ránc vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen.” Gondolj bele, egy nap majd ott állunk mennyei vőlegényünk, Jézus előtt teljesen szenten és tisztán! És nem csak ezzel az egy területtel kapcsolatban; minden szempontból tisztán! Ha engedelmesek vagyunk az iránt, amire Isten a szívünkben indít, akkor olyan szellemünk lehet, amelyet nem szennyez be a büszkeség, irigység, aggodalom vagy bármi más, amit Isten szava bűnként azonosít.

Akkor azon a napon, amikor találkozunk Jézussal, belenézhetünk a szemébe és tudjuk majd, nincs semmi, amiért bocsánatot kell kérnünk; nincs semmi rejtegetnivalónk. Felemelhetjük a fejünket – ez a jövőnk; ez a reménységünk!

Ingyenes e-könyvek letöltése

Kegyelem Jézus Krisztusban

„Ha a kegyelemre gondol az ember, akkor leginkább csak a bűnbocsánatra gondol. És mivel mindnyájan vétkeztünk, szükségünk van a kegyelemre.” – Sigurd Bratlie ezekkel a szavakkal kezdi kegyelemről szóló könyvét. Később részletesen leírja, hogy a kegyelem Jézus Krisztusban mennyivel többet jelent, mint a bűnbocsánat. Igazságot és segítséget is jelent. Tanít, hogy ne vétkezzünk, hogy teljesen győzelmes életet éljünk, amely a tökéletességhez vezet.