Az első kereszt: A golgotai kereszt

Az „első kereszt” a golgotai keresztfa, amelyen Jézus fizikai halált szenvedett (Lukács 23:33-43). Jézus golgotai halálán keresztül minden ember bűnbocsánatot kaphat.

A Kolossé 2:13-15-ben Pál utal a “követeléseivel minket terhelő adóslevélre.” Ez volt a törvény, amely Mózesnek adatott. Ez Isten akaratát tartalmazta népe számára, kifejtve a parancsolatokat, azok jutalmát, akik megtartották, valamint azok büntetését, akik nem tartották meg őket. Az alap az volt, hogy a bűn zsoldja a halál (Róma 6:23), tehát a bűnt elkövetők halálra voltak ítélve – fizikailag is, és ami sokkal komolyabb, szellemileg, amely elválást jelentett Istentől. Mivel minden egyes ember vétkezett, mindnyájan ez alá az ítélet alá estek.

Sátán ezt arra használta fel, hogy vádolja az embereket, mivel senki sem tudta megtartani a teljes törvényt, különösen azt a parancsolatot, hogy „Ne kívánd!” (II. Mózes 20:17) A kívánság el van rejtve, és a törvény tehetetlen volt vele szemben, mert csak akkor tudott kezdeni valamit a bűnnel, amikor az előjött a testből (Róma 8:3-4). Sátán ezeket a törvényeket vagy a „követelések adóslevelét” arra használta, hogy megvádolja az embereket Isten előtt, és követelte, hogy adassanak át neki.

Rendelet született, amely kimondta, hogy az emberek bűnbocsánatot kaphatnak egy hibátlan állat feláldozása által, és az áldozat vérének felajánlása volt a bizonyíték arra, hogy az adósság kifizettetett. Azonban ezek az áldozatok nem tudták elvenni a bűn gyökerét, a kívánságokat vagy a természeti testben lévő bűnöket1, ezért évenként meg kellett ismételni őket (Zsidók 10:1-4).

Jézus Krisztus, Isten Fia, ugyanolyan testet és vért öltött magára, mint mi. Ez azt jelenti, hogy Ő ugyanolyan helyzetben volt, mint az egész emberiség: bűn volt természeti testében, melyet minden ember örökölt a bűneset miatt. Emberként Jézus kísértve volt bűnös vágyakra és gondolatokra épp úgy, mint mi. Azonban van egy lényeges különbség: bár bűn volt benne2 (1 János 1:8, Róma 7:18), Ő sohasem engedett a kísértésnek, és így soha nem cselekedett bűnt3 (Zsidók 4:15). Jézus soha nem szegte meg a törvényt, még azt a törvényt sem, amely kimondja: Ne kívánd! Helyette azáltal, hogy megtagadta indulatait és kívánságait, melyek természeti testéből jöttek fel – a kísértésekkel egyet nem értvén – a halálba adta4 a természeti testében lévő összes bűnt. A bukott emberi természetben lévő összes bűnt, melyet magára vett, amikor a földre jött, legyőzte5 halandó testében. Jézus feláldozta magát és saját akaratát minden egyes alkalommal, amikor megkísértetett, így engedve Istennek, hogy kárhoztassa a bűnt az Ő testében (Róma 8:3-4).

Jézust eretnekség hamis vádjával, bűnöző módjára feszítették meg annak ellenére, hogy ártatlan volt. Ez a fizikai halál volt a végső áldozat, mert Ő magára vette az egész világ bűnét, és megfizette az árat – a halált.

„Titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és testetek körülmetéletlenségében, ővele együtt életre keltett, megbocsátva nekünk minden vétkünket. Eltörölte a követeléseivel minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, és eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára.” Kolossé 2:13-14. Így a Sátán többé nem tarthatott igényt azokra, akik hisznek Jézusban. A bűn adóssága kifizettetett. Ő hibátlan volt, szeplőtlen áldozat, így rajta keresztül a mi vétkeink is megbocsáttathatnak (1 Péter 3:18). Ez nem a mi saját érdemünk; csakis kegyelem által tartatunk meg.

Így már van egy ember, aki teljesen betöltötte a törvény jogos követelését, bebizonyítva, hogy ugyanez lehetséges minden embernek (Róma 8:1-4, Jel. 12:10-11, Ap.Csel. 26:18). Mivel Jézus legyőzte a bűnt, a halálnak nem volt hatalma fogva tartani Őt, így húsvét reggel feltámadt sírjából, és elvette Sátántól a halál és a pokol kulcsait (Zsidók 2:14-15, Jel. 1:18). A Sátán többé nem vádolhatta Isten előtt az embereket, de mindmáig szertejár a földön nagy haraggal, keresve, kit nyeljen el (1 Péter 5:8). Hazugságokat suttog, és olyan bűnökkel vádol minket, melyekért már bocsánatot kaptunk (Jel. 12:7-12), de mivel Jézus megfizette az árat, azok, akik benne hisznek, ellenállhatnak az ördögnek és hazugságainak, és az elfut tőlük (Jakab 4:7).

A golgotai kereszt által mi, akik korábban bűnösök voltunk, kegyelmet kaptunk tiszta lappal indulni az új és élő úton, melyet Jézus azért nyitott, hogy kövessük Őt. Jézus vére által Isten megbocsátott minden bűnt, amit elkövettünk és elhatároztuk, hogy nem teszünk többé. Most már van egy út vissza Istenhez Jézus Krisztuson keresztül. A megbékélés Istennel nem a keresztény élet vége, hanem egy új élet kezdete!

Olvass többet erről a „kereszt útján” való izgalmas életről a sorozat többi cikkében!

Szójegyzék

Természeti testben lévő bűn: A bűnös emberi természet, amelyet minden ember örökölt a bűneset miatt. Ez azt jelenti, hogy emberként természetünknél fogva kísértve vagyunk bűnös vágyakra és gondolatokra. Erre gyakran utalnak „eredendő bűnként.”
Bűn van bennem Ez ugyanazt jelenti, mint a természeti testben lévő bűn (lásd fentebb). János azt írja, hogy mindannyiunkban van bűn (1 János 1:8), Pál pedig azt, hogy természeti testünkben semmi jó nem lakik (Róma 7:18). Azonban az, hogy bűn van bennem, teljesen mást jelent, mint ha bűnt cselekszem.
Bűnt cselekszem: 1. Bűnt cselekedni azt jelenti, hogy tudatosan olyat teszek, amiről tudom, hogy Isten akarata és törvénye ellen van. Például amikor egy bűnös gondolatra vagyunk kísértve, mely a bennünk lakozó bűn miatt merül fel; egyetértünk a gondolattal és aszerint járunk el, tudva, hogy ez Istennek nem tetszik (Jakab 1:14-15). Ez a „tett” megnyilvánulhat szavakban, tettekben vagy akár gondolatokban is.
Halálba adni a bűnt: Ez az a cselekedet, amikor megtagadjuk a bűnre való késztetést vagy gondolatot, amely a természeti testből jön fel, és nem értünk vele egyet. A bűnre való vágyat nem csak elnyomjuk, hanem a halálba adjuk, megöljük (Róma 8:13, Kolossé 3:5).
Bűn feletti győzelem: 1. : Azt jelenti, hogy egyáltalán nem cselekszünk tudatos bűnt– nem teszünk olyat, amelyről tudjuk a kísértés idején, hogy bűn. Ez nem azt jelenti, hogy nincs bűn a természeti testünkben (lásd a szójegyzék 1. pontját fentebb), hanem azt, hogy ahogy folyamatosan ellenállunk minden kísértésnek, és nem cselekszünk bűnt, Isten rámutat még több bűnre azok közül, melyek a természeti testünkben lakoznak. Ilyen módon egyre több területet hódíthatunk meg (Róma 8:37, 1 Korinthus 15:57, Jel. 2:7). Így győzelmes életet élünk!Jézus maga halálba adta a bűnt a természeti testében, ahogyan azt Isten kijelentette számára Szelleme által, így teljesen legyőzött minden bűnt. Ez a folyamat „Jézus halála”, melyet mindenkor testünkben hordozunk – írja Pál (2 Korinthus 4:10). Más szóval mi is ezen a folyamaton megyünk keresztül életünk során.