Mi a különbség aközött, hogy bűn van bennem és, hogy bűnt cselekszem?

A bűnbeesés

A bűn Éva és Ádám által jött be a világba, akik engedetlenek voltak Istennek. Az engedetlenségük (bűneset) miatt Ádám és Éva tisztátalanná vált, és a testük—emberi természetük—bűnös lett. (I. Mózes 3, 1-6; Róma 5,12). A testben kívánságok laknak, amelyek fel lettek ébresztve és elkezdtek ellenkezni Isten akaratával. Ezeket a kívánságokat a testünkben lakozó bűnnek, vagy önakaratnak nevezzük.

Bűn van bennem—kísértés

Mindenki örökölte a bűnt a testében, ezért mondhatjuk azt, hogy mindenkiben van bűn. (I.Ján.1,8). Ezeket vesszük észre, amikor kísértve vagyunk. „Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz.” Jakab 1,14-15. Kísértve lenni tehát nem ugyanaz, mint vétkezni, de ha értelmünkben tudatosan engedünk a kívánságainknak, akkor a bűn „megfogan”. Ez akkor történik, amikor az értelmünk egyetértésben van a testben lakó bűnnel.

Bűnt cselekedni; bűnbe esni

Nagy különbség van aközött, hogy bűn van bennem, és, hogy bűnt cselekszem. Azok vétkeznek, akik vétkezni akarnak – ők nem is akarnak megszabadulni a bűntől. „Aki a bűnt cselekszi, az az ördögtől van; mert az ördög cselekszi a bűnt kezdettől fogva.” I. János 3,8 „… a bűn pedig kiteljesedve halált nemz.” Jakab 1,15. Itt szellemi halálról van szó, egy Istentől való eltávolodásról. Isten nem lehet közösségben olyan emberrel, akik nem akar megszabadulni a bűntől. Ez az élet reménység és Isten nélküli.

Amikor életünket Jézusnak adtuk, akkor ugyanazon az úton járunk, amelyen ő járt. Hűek vagyunk Isten akaratához és többé nem élünk bűnben. Felvettük a harcot a bűn ellen és az életnek útján kezdtünk járni. Ennek ellenére megtörténhet, hogy mégis elesünk. Azonban, nem ez volt a szándékunk, hanem az, hogy Istent szolgáljuk és Krisztust kövessük. Nem maradunk a bűnben, hanem szomorkodunk felette, megbánjuk és bocsánatot kérünk miatta, majd azonnal felkelünk. Mivel az akaratunk megvan arra, hogy jót cselekedjünk, a bukásunk felébreszt bennünket és segít odafigyelni, és elhatározni, hogy ilyen ne történjen többé.

Ne vétkezz!

„Gyermekeim, ezt azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek!” I. János 2,1. Ez lehetséges, mivel világosan leírja Isten Igéje! Jézus, amikor emberként ugyanolyan körülmények között élt itt, mint mi, sohasem vétkezett, mert soha nem engedett a kívánságainak, melyek testében laktak. Azonban Isten ítélhette a bűnt a testében! (Zsidók 4,15; Róma 8,3) Ezért a halál nem tudta visszatartani őt, és áldozata által utat nyitott számunkra vissza Istenhez, amely úton mi, mint tanítványok követhetjük őt. Milyen erőteljes és reményteljes evangélium adatott számunkra!