Ugrás a tartalomra

Miért kellett Jézusnak engedelmességet tanulnia?

Vétkezhetett volna Jézus? Miért ilyen rendkívülien fontos kérdés ez a keresztények számára?

Sok vita van Jézus Krisztus személyéről, természetéről és szerepéről. Talán az a legjobb, ha megnézzük, mit mond a Biblia, ami igazából elég világos.

Jézus mindenben megkísértetett hozzánk hasonlóan

„Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett.” Zsidók 4:15.

Hogyan kísértetünk meg? „Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe.” Jakab 1:14.  Mindannyian vágyunk rá, hogy saját akaratunkat cselekedjük (a természeti testünkben lakozó bűnt), és kísértve is vagyunk erre. Jézus mindabban megkísértetett, mint mi, tehát neki is megvolt ez a vágya, mivel Ő önként vett fel egy olyan testet, mint a miénk. Azonban Ő nem engedett ezeknek a vágyaknak, tehát a kísértésből nem fogant bűn – így Ő nem vétkezett.

Jézusnak volt saját akarata, amelyet megtagadott

„Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.” Lukács 22:42.

Jézus azért imádkozott, hogy Isten akarata, és ne az Ő akarata legyen meg, mivel az Ő akarata ellentétben volt Isten akaratával. Ha a saját akaratát követte volna, engedetlenné kellett volna lennie Isten felé. Azonban, mint mindig, Isten akarata érvényesült Jézus testében, és az eredmény az volt, hogy Ő győzött a bűn felett, és mi lehetőséget kaptunk a megváltásra!

Jézus megalázta magát és emberekhez hasonlóvá lett

„Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszt haláláig.” Filippi 2:5-8.

Gondolhatjuk, hogy nincs nagyobb alázat, mint hogy Jézus megüresítette magát és emberként született a földre. De itt azt írja, hogy emberként alázta meg magát. Ez azért volt, mert emberként volt egy akarata, amely ellentétben állt Isten akaratával, és amelyet meg kellett tagadnia és keresztre kellett feszítenie. Más szóval, bár megvolt rá a lehetősége, Jézus sosem vétkezett. Pál tovább írja: „Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb…” Filippi 2:9.

Jézusnak harcolnia és engedelmeskednie kellett, hogy megszabaduljon a bűntől és haláltól

„Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért. Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet.” Zsidók 5:7-8.

A bűn zsoldja a halál. Ahhoz, hogy győzhessen a halál felett, Jézusnak harcolnia kellett és meg kellett tagadnia saját természetét. Meg kellett tanulnia, hogyan engedelmeskedhet Isten akaratának, mivel természeti teste volt, saját akarata. Ez természeti testi szenvedéshez vezetett, de ezáltal legyőzött minden bűnt. Mi most ugyanerre vagyunk elhívva (1 Péter 4:1-3).

Jézus azt mondta, hogy kövessük Őt az önmegtagadás útján

„Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt.” Máté 16:24-25.

Jézus azt mondta, hogy követnünk kell Őt, azaz azon az úton kell mennünk, amelyen Ő ment. Ő maga mondta, hogy ez az önmegtagadás útja – megtagadni mindazokat a vágyakat és kívánságokat, amelyekkel minden ember, így Jézus is, született, és keresztre feszíteni őket. Ha követjük Őt ezen az úton, oda jutunk majd, ahova Ő.

Jézus „hasonlóvá lett a testvéreihez”

„Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak. Mert nyilván nem angyalokat karol fel, hanem Ábrahám utódait karolja fel. Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez, hogy irgalmas és hű főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek.” Zsidók 2:14-18.

Jézus hozzánk hasonlóvá lett. Nem csak néhány dologban vagy kivételes kiváltságokkal. Semmivel sem több vagy kevesebb. Nem, Ő mindenben hasonlóvá lett a testvéreihez. Ez magában foglalta azt is, hogy Ő ugyanúgy megkísértetett, mint a testvérei, ugyanabból a forrásból, azaz a természeti testében lakozó vágyak és kívánságok által. Isten Szellemének erejével Jézus volt a legelső, aki legyőzött minden bűnt a természeti testben. Ezáltal egy utat nyitott számunkra, amelyen követhetjük Őt. Mivel Ő is megkísértetett, ismeri a kiutat, és elküldte Szent Szellemét, hogy vezessen és erősítsen minket.

Az, hogy Megváltónk Jézus Krisztus, aki megjelent természeti testben – a názáreti Jézus, Ember Fia –, azt jelenti, hogy a megváltás nemcsak bűnbocsánat által jön, hanem sokkal inkább azáltal, hogy követjük Őt az önmegtagadás útján, amelyet nyitott számunkra, és így az Ő képére átformálódunk. Ő emberként nyitotta meg ezt az utat, és mi emberként követjük Őt. Testvérei vagyunk!

„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, mert olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. Ezért aki így reménykedik benne, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta.” 1 János 3:2-3.

Kövess minket