Hiszünk a mindenható Istenben, az Ő fiában, Jézus Krisztusban és a Szent Szellemben. Hisszük, hogy a Biblia Isten szava, ez hitünk kizárólagos alapja. A bűnbocsánat, keresztség és úrvacsora hitünk alapelemei. Isten szavával élve „Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket”. Ezt kellene tennünk, miután bűnbocsánatot nyertünk. (Máté 3:8; Ap. csel. 26:20)

Jézus épp olyan ember volt, mint mi

Hisszük, hogy Jézus a Szent Szellemtől fogantatott és szűz Máriától született, valamint azt, hogy harmadnapon feltámadt, ahogyan a Biblia írja. A Biblia azt is tanítja, hogy Jézus Krisztus épp olyan ember volt, mint mi, „Dávid leszármazottja”.
A Zsidók 4:15-ben az áll: „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett.” Annak megértése, hogy Jézus megtagadta a bűnt, mikor kísértve volt, hitet ad saját életünkben a bűn feletti teljes győzelemben.

Tudatos bűnök feletti győzelem

Jézus győzött minden kísértésben a Szent Szellem erejével. (Zsidók 4:15-16) Ezért hisszük, amikor kísértve vagyunk arra, hogy valami rosszat tegyünk Isten szemében, segítséget kaphatunk, hogy megtagadjuk magunkat és győzzünk. (Róma 6:1-2) Hiszünk az összes tudatos bűn feletti győzelemben, a szellemi növekedésben és fejlődésben minden jóban, ahogyan a Biblia írja.

Megszentelődés

A Biblia azt írja, van egy út, amelyen Jézus tanítványaként az ő nyomdokait követhetjük, miután megtértünk és bűnbocsánatot kaptunk. Ez pedig a Szent Szellemnek való engedelmeskedés útja, amely átformáláshoz és isteni természethez vezet. (2 Péter 1:4) A Biblia ezt a folyamatot megszentelődésnek nevezi.

A gyülekezet—Krisztus teste

Hisszük, hogy a szellemi közösség, amely Isten Igéjének világosságában és vezetésében élők között növekedik fel, az a gyülekezet. A gyülekezetet Krisztus testének is nevezzük, melynek Krisztus a feje. Mindazok, akik „Krisztussal megfeszített” életet élnek, hozzá tartoznak, és a testnek részei, függetlenül időtől, helytől, nemzetségtől, háttértől, kultúrától és szokásoktól. (1 Korintus 12:27; Efézus 4:15-16)

Szertartások

Keresztség

A hívők keresztelését gyakoroljuk, még pedig a felnőtt keresztséget. A keresztség „jó lelkiismeret keresése Isten iránt”. 1 Péter 3:21.
A keresztség nem tünteti el a bűnt, de ez által bizonyságot teszünk Isten és emberek előtt arról, hogy új életet akarunk élni. Szövetségre, megállapodásra lépünk Istennel, hogy mostantól kezdve nem akarunk többé saját akaratunk szerint élni, hanem Istenért és azért, hogy az Ő akaratát cselekedjük.

Úrvacsora

Az úrvacsora egy összejövetel, amikor önvizsgálatot tartunk, és megemlékezünk a megváltás hatalmas munkájáról, amit Jézus tett értünk, és arról a munkáról, melyet bennünk akar végezni.
Az úrvacsora egyben vallomás is. Valljuk, hogy mindennapi életünkben osztozunk azon a halálon, amit Jézus véghezvitt, vagyis az emberi természetben lakozó bűn feletti halálon. Egy kenyéren osztozva tanúsítjuk, hogy tagjai vagyunk ugyanazon testnek.

„az Úr Jézus … vette a kenyeret, és hálát adva megtörte, és azt mondotta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és azt mondta: „E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.” Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úr halálát hirdessétek, amíg eljön.” 1 Korintus 11:23-26.

„Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testével való közösségünk-e? Mivel a kenyér egy, mi is mindannyian egy test vagyunk, mert mindannyian egy kenyérből részesedünk.”1 Korintus 10:16-17.