Teljes örömnek tartsd: A győzelem öröme a megpróbáltatásokban

„Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, …” – Jakab 1:2

Jakab itt egy győzedelmes életről tesz tanúságot: egy életről, amely minden megpróbáltatásban diadalmaskodik.

Mikor hallottunk ilyen örömről a megpróbáltatások alatt? Ha megfigyeled a bizonyságtételeket Isten népe között, folyamatos panaszkodást fogsz hallani vereségről és kudarcról a különféle próbákban. A próbáik szinte átokká válnak számukra, mert túl sok lesz a vereségük. Hogy elkerüljék a rossz lelkiismeretet, mindig bocsánatért kell imádkozniuk. Vajon erre gondolt Jakab, amikor azt mondja, hogy örüljünk a próbáinkban? Nem, pont ellenkezőleg! Arra gondol, hogy kerekedjünk felül a próbákban. Így amikor sok próba jön, azokat sok győzelem követi és véget nem érő öröm lesz az eredménye.

A vétkezés és a bűnbocsánat ördögi köre

Egy ember dühössé válik és elesik. A régi Ádám [a természeti ember egy bűnbeesett természettel, aki az ő természeti hajlamai, kívánságai stb. szerint él – szerk.] rendkívül dühös lesz egy nap – valaki vagy valami megsértette őt. Teljesen megfeledkezik a kereszténységről, szavakkal és tetteivel tör és zúz, mintha maga Sátán szabadult volna el. Egyértelműen távol van a megfeszítettségtől. Ellenkezőleg, a régi Ádám körbe jár a földön és minden fronton aktív. Most valaki vitatkozik vele a jogain és rendkívül dühös lesz. Nem lesz számára könnyű a győzedelmes életről beszélni (Jelenések 3:5) vagy egy megfeszített testről. (Róma 6:6) A kisértés túl nagy volt és vereség követte. Ismét imádkoznia kell a vétkek bocsánatáért.

Ugyanez történik a hiúságával, dicsvágyával és minden más nyomorult gyötrelmével, ami alatt szenved. Minden egyes kísértésben talál a régi Ádám egy módot, hogy kifejezésre juttassa magát és így abszolút nincs öröm a próbákban és kísértésekben. A régi Ádám nem tudja teljes örömnek tartani, még ha magát el is nevezi a tiszteletreméltó „bűnbánó bűnösnek”. Attól még ő a „régi Ádám” és az is marad.

Fent a kereszten vagy a kereszt lábánál?

Az évszázadok során az Írás kiváló tanácsokkal szolgált az „óember”-t illetően [az óember az a régi beállítottságunk, amely a bűnt szolgálta – szerk.], de olybá tűnik, mintha az emberek süketek lennének erre a fülükre. Íme egy példa: „Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megerőtlenüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek.” – Róma 6:6.

Ez az ige annyira elcsavarodott a prédikálás, írások és éneklés által, hogy ma már inkább így hangzik: „A kereszt lábánál, ott akarok állni.”

Hol van megírva Isten Igéjében, hogy az óembernek a kereszt lábánál kell tartania magát? Sehol nem olvastam ezt.

Amiért örömnek tarthatjuk a próbákat

„…tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.” – Jakab 1:3-4.

A különböző próbák és kísértések idején történő bűn feletti győzelem által oda jutunk, hogy tökéletesek és hibátlanok leszünk. Azonban, ha elesünk a kísértésben és bűnt követünk el, akkor messze vagyunk a tökéletessé válástól és győzelmi örömünk sem lesz.

Az út elkészült a testen keresztül (Zsidók 10:19-20) és Isten elvezet minket ellenségeinkhez – a saját testünkben lévő bűnhöz. Sok próbában van részünk, melyekben kísértve vagyunk a bűnre és amelyek megadják a lehetőséget arra, hogy megtapasztalhassunk sok győzelmet, és ez sok örömet ad. Mert nincsen nagyobb öröm a győzelmi örömnél, mely tiszta és hamisítatlan. Ez hoz tisztességet Istentől és tiszteletet az emberektől.

„Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve”

A fiatalok oly sokat hallottak erről a ködös és érthetetlen „bűn és kegyelem” -ről és a „kegyelem alatti bűnözés” -ről, hogy lehetetlennek tartják megérteni az ilyen „kereszténység” -et. Viszont mindenki képes megérteni ezt az igét: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem.” – Galatákhoz 2:20.

Pál nem azt mondja: „A kereszt lábánál élek; az óemberem nincs megfeszítve.”

Nem, ez nem lehetséges. Fel kell feszítsük az óembert a keresztre, ha örömet akarunk találni, amikor különféle próbákba kerülünk.

A Szellem által vezetve

Nem hagyhatjuk, hogy a testünk hajlamai vezessék életünket, mert ez a régi teremtéshez tartozik – ahhoz a személyhez, aki újjászületésünk előtt voltunk. Írva van: „Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test halott a bűn miatt, a Szellem élet az igazság miatt.” – Róma 8:10. Isten Szelleme kell vezérelje életünket, mert Ő vezet el minden igazságra.

Amikor először jövünk Krisztushoz, akkor bűnbánó bűnösként jövünk; de ha valaki a következő 20 vagy 30 évben is csak egy bűnbánó bűnös, az képmutatás. Kegyelmet várva követnek el bűnt, de nem engedik a kegyelemnek, hogy fenyítse és tanítsa őket. (Titusz 2:11-12) Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? Szó sincs róla! (Róma 6:1-2)

Amennyiben az óember meg van feszítve – hitben – a bűnbánó bűnös, aminek önmagát nevezi, elveszíti életét.

Keresztre a képmutatóval! Akkor teljes örömnek tarthatjuk, mikor különféle kísértésekbe kerülünk!