A három keresztre feszített és követőik

„Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől…A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is! De a másik megrótta, ezt mondva neki: Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el. Majd így szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba! Jézus így felelt neki: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.” (Lukács 23:33, 39–43.)

A középső kereszten Isten Fia függött. Azért lógott ott, mert önkéntesen embernek fiává lett, test és vér részese, ahogyan mi is; mert emberi akarata volt, de mégsem tette sohasem a saját akaratát, hanem megtagadta azt, és az Atya akaratát tette; mert sohasem vétkezett, szerette az embereket és meg akarta menteni őket; és mert megmondta nekik az igazat. Ott függött Ő, aki ezen a világon mindig hordozta a keresztjét és megtagadta a saját akaratát. Ő, aki szellemi értelemben mindig megfeszített életet élt attól a naptól kezdve, hogy megértette.

A két másik kereszten bűnözők lógtak, emberek, akik mindig a saját akaratukat cselekedték és sohasem az Atya akaratát. Mindketten örökös bűnben éltek. Ennek ellenére volt közöttük egy hatalmas és nagyon lényeges különbség. Az egyik kemény volt és hitetlen, míg a másik puha, beismerő, és hívő. Az egyik nem bánta meg bűneit, így kívül maradt, míg a másik bekerült a Paradicsomba Jézussal.

Egyikük sem járt Jézus nyomdokaiban, és már nem is volt esélyük sem rá, hogy ezt megtegyék. Ez így van minden bűnössel, aki csak élete legvégén tér meg bűneiből.

Mindannyiunknak azzal kell kezdenie, amivel az a tolvaj tette, aki kegyelemért esedezett és a bűnbocsánatért. Mindannyian „tolvajként” kezdjük. Viszont csak azért, mert ez a tolvaj jó példa arra, hogyan kezdjük el megváltásunk útját, nem jelenti azt, hogy a folytatásban is ő kellene, hogy maradjon a példaképünk. Sokakat elhívott Isten és megadta nekik a lehetőséget, hogy követhessék azt, aki a középső keresztre lett felfeszítve, és járhassanak hátrahagyott nyomdokaiban—Őt, aki sohasem tette saját akaratát, hanem mindig megfeszített életet élt.

A dolognak lényege, hogy akár tud róla, akár nem, minden ember beillik az egyik csoportba a három közül, és követi az egyiket a megfeszítettek közül. Azok, akik Isten kegyelméből győznek a bűn felett, a középső csoportba tartoznak. Azok, akik nem győznek, de beismerik bűneziket és bocsánatot kérnek, a második csoportba tartoznak. A harmadik csoport tagjai pedig azok, akikben bűnbánat sincsen, így bűnbocsánatot sem kérnek.

Alapvetően sok hívő a bűnbánó tolvajra tekint, mint példaképre és vigaszt talál benne, ahogyan a vámszedő imájában is. Teljesen igaz, hogy ezzel kell kezdenünk. Viszont az már nem igaz, ahogyan sokan gondolják, hogy egészen végig így is kell folytatnunk.

Ezt a cikket norvég nyelven tették közzé mint fejezetet a „Krisztussal együtt megfeszíttettem” című könyvben, 1937-ben.

© Copyright Stiftelsen Skjulte Skatters Forlag