A magvető vet. Mi történik ezután?

Jézus mondanivalója a magvető példázatával

A magvető példázatával Jézus emlékeztetni kíván minket arra a nagy felelősségre, mely az Ige hallgatásából származik. A példázatban az Ige négy hallgatójából csak egy tartotta meg azt, és hozott érett termést. A többi három többé-kevésbé hiába hallgatta. Jézus azt a benyomást akarta volna kelteni ezzel a példázattal, hogy az Ige mindig ilyen fogadtatásra talál? Úgy tűnik, és ezt számos bizonyíték támasztja alá. Megfigyelhetjük, hogy az emberek szíve napjainkban ugyanolyan, mint azelőtt. A világhoz és a világban lévő dolgokhoz való kötődés terén nem történt változás.

Az evangélium évszázadokon át tartó prédikálásának gyümölcse csak egy kicsiny nyáj azokhoz viszonyítva, akiknél megvan az istenfélelem látszata, de megtagadják erejét. (2 Timótheus 3:1-5.) Látva, hogy ily nehéz megtartani a hallott Igét, és hogy ez sokaknak nem sikerül, továbbra is van jogunk buzdítani magunkat és másokat az Ige befogadására? Adhatunk-e reményt és lehet-e hitünk arra, hogy érett gyümölcsöt terem az egyénekben?

Igen, Isten legyen áldva!!

Mindazok, akik Istentől születtek, nem olyanok, mint egy toll az élet háborgó tengerén, nem tudva hol fognak kikötni: köves helyen vagy tövisek között, mint a magok a magvető példázatában.

Befogadni az Igét

Isten szilárd és egyengetett ösvényre helyezett minket, mely az életre vezet. Azok közül, akik mindent elhagytak Jézusért, senki nem fog megszégyenülni. Ám a bátortalanok és gyávák olyanok, akiktől az ördög elvette az Igét, hogy ne higgyenek és ne legyenek megváltva. Ahelyett, hogy az Igét a Szellem kardjaként használták volna a gonosz elleni harcban, annyira ingatagok voltak és alkalmatlanok a harcra, hogy feladták. Az Igének kicsiny kezdete volt a szívben, de a parancsolatnak, hogy gyökerezzenek meg az Igében, nem engedelmeskedtek. Ennek következtében a gonosz könnyű prédájává váltak.

Azok, akikben a mag köves helyre esett, egy kicsit tovább jutottak annak ellenére, hogy nem volt gyökerük. Lehetséges részt venni úgy, hogy nem vagyunk meggyökerezve – de mily csalárdság ez! Örvendeztek és hittek és biztosak lehetünk abban, hogy sok szép alkalmuk volt a gyülekezetben, de nem volt gyökerük. Amikor a próba órája eljött – melyen mindannyiunknak keresztül kell menni – elbuktak. Hogyan kerülhetjük mi el ezt a szörnyű végzetet? Úgy, hogy imával és a szentekkel való őszinte közösséggel tápláljuk az Igét. Akkor Isten fogja adni a növekedést és kitéphetetlen gyökerünk lesz.

Amelyek a tövisek közé estek, azok, akik hallanak. Volt fülük, így hallhatták az Igét. Gondolj csak arra a kiváltságra és lehetőségre, melyet Istentől kaptak azáltal, hogy volt fülük a hallásra! Viszont hogyan ment ezután? Aggodalom, gazdagság és a kívánságok megfojtották az Igét, így nem értek be a gyümölcsök. A gonosz újfent győzedelmeskedett. Jézus nem gyűjthette be őket, mint zsengéit. Lehetséges, hogy éveken keresztül gyötrődtek az aggodalomtól anélkül, hogy feladták volna, de a gyümölcs nem érett be. Az ördög be akar csapni minket azáltal, hogy rábír minket a részleges győzelemmel és a félérett gyümölcsökkel való megelégedésre. Ám Jézus egyetlen célt mutatott nekünk: érett gyümölcsöket.

Gyümölcsöt teremni

Akikben a mag a jó földbe esett, ők ragaszkodtak az Igéhez. A többieknek nem sikerült ezt a szilárd hozzáállást megőrizni szívükben az Ige iránt. A szilárdság ellentéte a lazaságnak és bukásnak. Életünk hátralévő részére szóló Isten iránti elkötelezettségünk és Igéje iránti odaadásunk olyan szilárddá tesz minket, mint maga a hit. Nem kevesebbe kerül, mint ebbe az, hogy gyümölcsöt teremjünk türelemmel.

A zsengék – akik Krisztusban vannak – termik a Szellem gyümölcseit. Isten adja a növekedést, mivel a megfelelő feltételek adottak. Soha többé nem fognak savanyú vagy féregrágta gyümölcsöt teremni, mert szívük nemes és jó.