Amikor az ítélkezés a keresztény élet alapjának része

Vannak olyan esetek, amikre a „Ne ítélj!” parancsolat nem vonatkozik.

A „Ne ítélj!” – parancsolat mind hívők, mind hitetlenek között igen ismert. Ez központi dolog a kereszténységben. Mégis, a Biblia mást is mond az ítéletről.

Másokat ítélni

„Ne ítélj, hogy ne ítéltess. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek meg; és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek.” Máté 7:1-2. Jézus ezeket az erőteljes szavakat a következő vers tartalmával összefüggésben írta: „És miért nézed a szálkát a te atyádfia szemében, a gerendát pedig, ami a te szemedben van, nem látod?” Máté 7:3. Itt felfedi arra való emberi hajlamunkat, hogy inkább mások tetteit, milyenségét kritizáljuk saját „gerendánkkal” – megváltásban való hiányunkkal – való foglalkozás helyett. Az ilyen ítélet ellen figyelmeztet olyan erőteljesen. Jézus személyes bizonyságtétele a következő volt: „Én nem ítélek senkit.” Ján. 8:15.

A Biblia világossá teszi azt is, hogy emberként mennyire alkalmatlanok vagyunk mások igazságos megítélésére. „Menthetetlen vagy, bárki légy, aki ítélsz, mert amiben másokat megítélsz, ugyanabban magadat ítéled el; hiszen ugyanazokat cselekszed te is, aki ítélkezel.” Róma 2:1. Könnyen jöhet, hogy másoktól jobbnak gondoljuk magunk, vagy az, hogy azzal vigasztaljuk magunk, hogy mi nem tesszük ugyanazokat a rossz dolgokat, amiket valaki más tesz. Azonban ha így gondolkodunk, csupán magunkat csapjuk be. Ugyanazok a bűnös hajlamok vannak saját emberi természetünkben is, és ha csak ítélünk másokat, ahelyett, hogy munkálkodnánk saját üdvösségünkön, akkor éppen ugyanazok a bűnök fognak uralkodni saját életünkben is.

Magunkat ítélni

Pál elmagyarázza, hogyan szabadulhatunk meg bűnös emberi természetünktől, amely megkötözött minden embert egész Ádám elesésétől fogva. „Mert ha magunkat ítélnénk, nem ítéltetnénk el. Amikor ítéltetünk, az Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk.” 1 Kor. 11:31-32. Amikor úgy döntünk, hogy abbahagyjuk mások ítélését és helyette magunkat ítéljük, akkor egész új élet kezdődik!

Ha elkezdjük saját gondolatainkat, szavainkat és tetteinket Isten arca előtt mérni, akkor átéljük Isten fenyítését saját életünkön. Szava és Szelleme rávilágít elrejtett gondolatainkra és indítékainkra, amik az Ő szemében nem tiszták. Akkor meglátjuk, hogy gondolataink, szavaink és tetteink messze nem tökéletesek, és hogy segítségre van szükségünk ahhoz, hogy alaposan megváltassunk saját bűneinktől!

Amikor ezt a világosságot befogadjuk, akkor lesz tennivalónk! Felfegyverkezhetünk Isten igéjével, mely fegyverként használható az emberi természetünkben lakó bűn elleni harcunkban. Ezt jelenti „a világosságban való járás”, amiről János ír 1 Ján. 1:7-ben: „Ha a világosságban járunk, amint Ő maga világosságban van, közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az Ő fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” Így elkerülhetjük Isten ítéletét, amely a bűn miatt jön a világra. Bűnünk el lehet ítélve és kárhoztatva most, és mi tökéletesen szabadok lehetünk attól!

Másokat segíteni

Ha arra összpontosítunk, hogy magunk ítéljük és megszabaduljunk saját bűneinktől, nem marad hely mások ítélésének. Továbbra is kísértve lehetünk ítélkező gondolatokkal, azonban tudjuk, nyomban meg kell tagadjuk őket. Mikor meglátjuk saját ínségünk és hiányunk mélységét, visszacsengnek szívünkben Jakab szavai: „Ki vagy te, hogy másokat ítélsz?” Jakab 4:12.

Az igazság az, hogy nem vagyunk képesek mások segítésére azzal, ha ítéljük őket és hibáikra mutogatunk, azonban segíthetjük őket azzal, ha magunk ítéljük és munkálkodunk saját megváltásunkon. „Gondot viselj magadra és a tanításra. Mert ezt cselekedvén megtartod mind magadat, mind azokat, akik rád hallgatnak.” 1 Tim. 4:16.

Miután saját bűneinktől megszabadultunk, képesek leszünk másokat szeretni és a körülöttünk lévőkről gondoskodni. Akkor betöltjük Jézus intését, amit Máté 7:5-ben adott: „Először tisztítsd ki a gerendát saját szemedből, és akkor fogsz tisztán látni ahhoz, hogy kivedd atyádfia szeméből a szálkát.” Miután magunk és saját bűneink elítéltük, képesek leszünk arra is, hogy másokat segítsünk, ugyanazokkal az igékkel, amik nekünk segítségünkre voltak.