Az Atya és a Fiú egyek

“De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük és te énbennem, hogy teljesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.” (János 17:20–23).

Hogyan lehet Isten és Jézus egy?

Magasztos és szent elhívásunk, hogy egyek legyünk, ahogyan az Atya és a Fiú is egyek. Ha ezt a célt szeretnénk elérni, akkor követnünk kell a Fiút a keskeny úton, amely életre vezet.

„Mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem.” (János 6:38).

“Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet, és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki.” (Zsidók 5:8–9).

Itt láthatjuk, hogyan vált eggyé az Atya és a Fiú. Jézus az emberiségbe született, Ember Fia lett. (1 Timóteus 2:5). Engedelmességet tanult Embernek Fiaként. Nem volt könnyű számára ezen az úton járni, de megtanulta szenvedéseken keresztül. Ézsaiás 53. részében olvashatunk néhány szenvedésről, amelyeken keresztül engedelmességet tanult.

„Az Úr akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az Úr akarata célhoz jut vele.” (Ézsaiás 53:10).

Jézus úgy imádkozott, hogy „ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied!” (Lukács 22:42). Ez az „én akaratom” az emberiség akarata volt, Jézus akarata embernek Fiaként. Jézusnak ezt az akaratot össze kellett zúznia ahhoz, hogy az Úr akaratának kedvezhessen. Ezért kellett Jézusnak feláldoznia magát. Önként járt ezen az úton. Ez volt az új és élő út, amelyet megszentelt számunkra, hogy követhessük Őt. Ezen az úton lett összezúzva az ember akarata és ezen az úton vett lakozást benne az Istenség egész teljessége testileg. (Kolossé 1:19; 2:9) Ezek által drága és nagy ígéreteket kaptunk, hogy általa Isteni természet részeseivé legyünk. (2 Péter 1:3–4).

Hogyan válhatunk eggyé, ahogyan az Atya és a Fiú is egyek?

Most megvannak ugyanazok a lehetőségeink, amelyek Jézusnak is voltak, hogyha mi is áldozatok akarunk lenni. Jézus örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki. (Zsidók 5:9). Ezen az úton válunk eggyé, ahogyan az Atya és a Fiú is egyek.

Ez annyira fontos, hogy Pál azt mondja, ez által kegyelmet és apostolságot kapott arra, hogy rábeszéljen hitre és engedelmességre minden népet. (Róma 1:5). Viszont engedelmességet tanulni lehetetlen anélkül, hogy ne akarnánk összezúzatni (összetöretni). Sokan megpróbálnak különböző vallási csoportokat eggyé kovácsolni, eredménytelenül. A vezetők saját becslésük szerint kiválóak, ragaszkodnak saját véleményükhöz. A tagok pedig állást foglalnak hasonlóképpen. Ez az oka a folyamatos harcnak és neheztelésnek a különféle felekezetek között és ezeken belül. Nem akarnak összetörettetni. Közülük sokan beszélnek a szeretetről és olvassák az 1 Korinthus 13. részét, de nem képesek erre a szeretetre eljutni, ha nem akarnak összetöretni.

Olvashatjuk, mit nem tesz a szeretet. Nem irigykedik, nem kérkedik, nem keresi a maga hasznát, nem lesz haragos, nem rója fel a rosszat, stb. Aki nem akarja, hogy össze legyen törve, az haragos lesz, a saját hasznát keresi és kérkedik. Az ilyen emberek sohasem lesznek egyek. Úgy tűnik, mindig van valamilyen okuk arra, hogy megsértődjenek. Ezt teszik ahelyett, hogy felvennék a keresztjüket, megtagadnák magukat, és a saját önzésüket és keménységüket ítélnék.

Azt is olvashatjuk, hogy mit tesz a szeretet. Hosszútűrő, együtt örül az igazsággal, mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. (Kolossé 3:12–14). A legtöbb embernek hamar „elege lesz” és elérik a „határaikat” igencsak gyorsan, ha arról van szó, hogy el kell tűrniük olyan embertársaikat, akik nehéz esetek és undokok. Összetöretés helyett kemények lesznek és védik az „énjüket és a sajátjukat”. Ahelyett, hogy megbocsátanának, ahogyan Jézus megbocsátott nekünk, rosszindulatúak lesznek és becsmérelni kezdik testvérüket.

Ott is kiköthetsz, hogy ellenszenves érzéseid vannak azzal a személlyel szemben, akit nem kedvelsz, ám mégis udvarisas vagy és mosolyogsz megfelelő távolságot tartva. Nem akarsz szellemi közösséget ápolni vele. A saját nagy „éned” nem képes eltűrni a másik ember „énjét”. Nem akarsz összetöretni ahhoz, hogy tiéd lehessen a szeretet, amely mindent eltűr és mindent remél. Természetesen nem akarsz vitatkozni vele, így udvariasan távolságtartó vagy vele. Egynek lenni, ahogyan az Atya és a Fiú is egyek, egyáltalán nem ezt jelenti.

Jézus keresztény egységért való imádságának beteljesedése

Áldottak, akik megértették, hogyan áll fenn egység az Atya és a Fiú között, és követni akarják a Fiút az új és élő úton. Jézus imája az ő életükben teljesedik be, és folytonos dicsőséget tapasztalnak meg egymás között. A világosságban járnak, ahogyan Ő maga a világosságban van, és Jézus vére megtisztítja őket minden bűntől. Nekik közösségük van egymással. (1 János 1:7).

Köszönet Istennek ezért a dicsőséges megváltásért, amiben részünk lehet, ha áldozatok akarunk lenni, s hogy egyre többen és többen részesülhetnek benne. Sátán nem talál helyet magának a világosságban levő közösségben.

„Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.” (János 10:27–30).

Ezt a cikket először a BCC „Skjulte Skatter” („Elrejtett Kincsek”) című folyóirata jelentette meg norvég nyelven 1964 márciusában. 
© Copyright Stiftelsen Skjulte Skatters Forlag