Az üdvösség mögött lévő igazság: szellem, test és lélek

Isten békességre és nyugalomra akarja vezetni szellemedet. Engedsz neki?

Az emberi lény: test, lélek és szellem

„Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény.” I. Mózes 2:7.

Testünk a földnek porából lett formálva, és az által van fenntartva, ami a földből felnövekszik. Testünkkel mindennel kapcsolatban állunk, ami teremtve lett. Kezdetben Isten az életnek szellemét lehelte az ember orrába. Szellemünkkel kapcsolatban állunk Istennel. Az ember addig nem vált élővé, míg a szellem be nem hatolt a testébe. A lélek az életünk—a test és szellem egyesülésének eredménye. Lelkünkön keresztül kapcsolatban állunk az emberekkel.

Istentől elválasztva

Isten elképzelése az volt, hogy szellemünknél fogva vezet majd minket, de aztán bekövetkezett a bukás és az Istentől való elszakadás. Az ember elkezdett a saját kívánságai szerint élni. (I. Mózes) Ahelyett, hogy a test a szellem eszköze lett volna Isten szolgálatában, elkezdett irányítani. Ennek az eredménye az Istentől való elszakadás lett, mert a szellem az ember testében lévő kívánságok szolgájává vált. A bukás eredménye az a romlás, amit e világban látunk. A romlás a kívánságok által jött a világba. (2 Péter 1:4)

Soha véget nem érő üresség

Mivel a test átvette az irányítást, földiek vagyunk természetünk szerint—testiek és nem szellemiek. Az életünk azokban a dolgokban van, ami teremtve lett, és természetesen a világ nagyságát imádjuk. A lelkünk—az érzékeink—a látható dolgok körül forognak. Az igazság az, hogy nyugtalanok vagyunk ebben az állapotban, és e világnak üressége alatt gyötrődünk. A szellemünk sohasem lehet betelve vagy megelégedve a teremtett dolgokkal. Nyilvánvalóan a sötétség miatt, amiben vagyunk, ezt nem foghatjuk fel és emiatt keressük a szórakozást és élvezetet, amik csak növelik az ürességünket. Azt mondhatná az ember, ízelítőt kapunk a pokolból a lelkünkben. Isten viszont nem hagyott minket ebben az állapotban! „Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás ok nélkül mondja: Irigységre kívánkozik a lélek, amely bennünk lakozik.” Jakab 4:5.

Szellemi gondolkodás

Az Ige világosságán keresztül lehetséges visszatérni Istenhez. A kívánságaink szeretete helyett cselekedhetünk Jézus szavai szerint: „Vedd fel a keresztedet mindennap és tagadd meg magad.” Saját magunk megtagadása által a szellemünk kikerül a testünk bűneiből és közösségre jutunk Istennel. Utána pedig, ha elkezdjük magunkat Isten Igéjével és imával táplálni, erőt kapunk a testünk fenyítésére és leigázására. 1 Korinthus 9:27

Végül szellemiekké válunk és az életünk—a lelkünk—a mennyei dolgokban lesz. Érzéket kapunk a láthatatlan dolgokra, amelyek örökkévalók. Kikerülünk a romlott üresség nyugtalan állapotából, bele az élet romolhatatlan kincseibe, ami megnyugvást ad a szellemünknek. Kóstolót kapunk a mennyből lelkünkben! A hitünk célja pedig a lélek tökéletes szabadsága ettől a romlott ürességtől. (1 Péter 1:3-4; 9)

Elhívásunk teljesítése

Jézus tanított minket imádkozni: „Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.” Máté 6:10 Jézus betöltötte ezt az imádságot testének napjaiban. Azt is mondta, amikor a világba jött, „Testet alkottál nekem… Íme itt vagyok… hogy teljesítsem akaratodat, Istenem.” Zsidók 10:5-7. Nekünk is van elhívásunk és munkánk, amit teljesítenünk kell. Mi is kaptunk testet. Ha a testünk nem veszi magára a vezető szerepet (azzal a következménnyel, hogy lealacsonyítjuk magunkat a szenvedélyeink és kívánságaink szerinti életre), hanem elfogadható, szent áldozatként szolgál, akkor bevettük Isten országát. Isten akaratát szellemünkön keresztül elfogadjuk és hordozzuk a testünkben. Ennek az együttműködésnek a gyümölcse mennyei élet és megmentett lélek.

A halálnak nem lesz hatalma

Jézus mondja: „Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Ilyesmikért a pogányok törik magukat… Keressétek először Isten országát… és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.” Máté 6: 31-33. A pogányok keresik azt, amire a testnek szüksége van. Ez az elsődleges gondjuk. Az állatok ugyanezt teszik. Nekünk viszont másképpen kell cselekednünk. Nekünk a szellemünk megfelelő táplálását és jólétét kell szem előtt tartanunk. Isten országát kell keresnünk először! Hogyha ezt tesszük, akkor Isten gondoskodni fog a testünkről. Ha így teszünk, megmenekülünk a világban lévő aggodalmaskodástól és gyötrelmektől.

A szellemnek ez a testben lévő bűntől való szabadulása egy feltámadás, és az első feltámadásban csak azok részesülnek majd, kiknek ebben a megváltásban részük van. Ők áldottak és szentek, „ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus napjai lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendeig.” Jelenések 20:6. Kizárólag ezen a megváltáson keresztül tud a békesség Istene megszentelni, hogy a szellemünk, lelkünk és a testünk meg legyen őrizve feddhetetlenül az Úr Jézus Krisztus eljövetelére. (1 Thesszalonika 5:23)