Hogyan válnak előnyömre a nehéz helyzetek?

„Ó, hála a sok szép napfényért,
s a sötét, zord éjekért!
Kezedből engem csak jó ért,
ó, hála, hála mindenért!”

Ez egy éneknek a refrénje, melyet Ingrid Bekkevold írt. Egy asszony, aki megtanult hálásnak lenni az élet különböző helyzeteiben, mind a napsütéses napokon, mind a sötét éjszakákon. Ez a hölgy az élete és a megtapasztalt próbái során sok éneket írt, amelyeket az Istenben élt győzedelmes élet ihletett. Énekei napjainkban is ösztönzően hatnak sokunkra, és bizonyságot tesznek arról, hogyan lehet a szívünk hálás szomorúság és bánat idején éppúgy, ahogyan öröm idején.

Öröm

Valami egészen érdekes van írva azokról, akik Isten házában laknak.

„Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt, az őszi eső is elárasztja áldásával.” Zsoltárok 84:7. 

Hogyha keresem Isten vezetését a nap minden percében és engedelmeskedem az Ő buzdításainak szívemben, akkor egy vagyok azok közül, akik Isten házában laknak. Akkor igazán megtapasztalom, hogy a szomorúság ideje a növekedés és fejlődés idejévé alakul át bensőmben. Amíg csak azoknak a dolgoknak megcselekvése érdekel, amelyek pillanatnyi örömmel töltenek el és engedem, hogy az általam megélt helyzetek irányítsanak – ahelyett, hogy az életemet és akaratomat Isten kezébe helyezném – addig nem lelek igazi örömre.

„Mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” 1. Thesszalonika 5:18.

Köszönetet mondani tudatos választás, amelyet akkor teszek, amikor olyan dolgok történnek velem, amelyeket nem tudok irányítani. Hogyha ezt teszem, akkor Isten áldását kapom. Ez pedig mély és igazi öröm forrásává válik.

Erő

Az életben tapasztalt próbákat és győzelmeket összevethetjük a felsőfokú tanulmányi munkarenddel.

Ahhoz, hogy minősítve és képesítve legyek bizonyos munkára, muszáj tanulnom. Ahhoz, hogy sikeresen elvégezzem tanulmányaimat, arra van szükségem, hogy átformáljon engem egy gyakorlatlan személyből valaki olyanná, aki szakképzett és tud alkalmazkodni a különféle helyzetekhez. Ez teszi lehetővé számomra, hogy alkalmazni tudjam szakismeretemet a megélhetésemhez. Minél magasabb minősítést ad, annál bonyolultabb a tanulmányi program. Persze, hogyha azt gondolom, hogy nekem nem kell tanulnom, akkor nagyon kevés hasznom lesz az oktatásból.

Az életben megtapasztalt helyzeteknek hasonló, de sokkal magasabb célja van, hogyha hálával fogadom azokat. Ezeken keresztül az életem minden tekintetben átváltozhat. Hogyha alázatos vagyok és hajlandó vagyok tanulni, akkor Isten tud dolgozni bennem és rajtam keresztül. Micsoda izgalmas kilátás!

„De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” 2. Korinthus 12:9–10.

Ez az átváltozás alaposan megváltoztatja a személyes életemet, munkahelyi és társadalmi életemet, ahogyan egyre gyakorlottabb leszek abban, hogy Isten akaratát tegyem a sajátom helyett.

Bölcsesség

A zsoltáríró azt írja, „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.” Zsoltárok 119:105. Hogyha engedem, hogy Isten Igéjének fénye rávilágítson emberi természetemre, akkor tisztán fogom látni, hogy minek kell összetöretnie ahhoz, hogy legyen elegendő olajam amikor jönnek a próbák, valamint bölcsességet kapok arra, hogy lássam a kiutat a legnehezebb helyzetekből is.

Illat

Péter ír Jézus szenvedésinek következményéről, és ennek jelentőségéről életünkben az 1. levele 4. részének első és második versében: „Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, vértezzétek fel magatokat azzal a felismeréssel, hogy aki testileg szenved, az elszakad a bűntől, hogy többé ne emberi vágyak, hanem Isten akarata szerint éljétek le testi életetek hátralevő idejét.”

Beleegyezve megfeszítésébe, Jézus meghozta a végső áldozatot, amely által az egész emberiség megmenekülhet bűneiből és győzelmes életet élhet. Ha ugyanezzel az indulattal fegyverkezem fel, akkor nem csak abbahagyom a bűnözést, hanem életem hátralevő részét Isten akaratának szentelem inkább, mint saját emberi kívánságaimnak. Ez teljesen ellentéte annak az életnek, amelyet egyébként élnék. Micsoda izgalmas kilátás! Hogyha felvértezem magam a szenvedés indulatával, az építi a hitemet és megerősít engem, hogy előnyömre váljon az összes lehetőség, ami az utamba kerül, hogy egészen és teljesen megváltozzak. Az életemből rothadás és pusztulás büdös szagának áradata helyett megtapasztalhatom azt, amit az Énekek Éneke 4:16-ban olvasunk: „Támadj föl, északi szél, jöjj elő, déli szél, fújj rá kertemre, áradjon illata! Jöjjön el kertjébe szerelmesem, és egye annak édes gyümölcsét!”

Béke

A Galatákhoz írt levél 5. részének 22. és 23. versében az áll, „A Szellem gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.” Hogyha hálával fogadom ezeket, akkor megtanulom az élet nehézségeit lehetőségként megtapasztalni. Ezeket a helyzeteket szeretettel készítette el számomra mennyei Atyám, hogy megszentelhessen és megtarthasson. Harc nélkül soha nincs igazi béke. Hogyha harcolok szívemben és indulatomban a keserűség és irigység ellen, akkor Isten erényei, mint kedvesség, szelídség, alázat és hosszútűrés növekedni és gyümölcsözni fognak bennem.

Hogyan válnak előnyömre a nehéz helyzetek? Hogyha ajándékként fogadom azokat, aminek szánták is, akkor átváltozom. Átváltozom olyasvalakiből, akit könnyen legyőz az önsajnálat és keserűség, olyanná, aki minden lehetőséget kihasznál arra, hogy megmenttessen mind ettől öröm és hála által. Megtapasztalok egy fényt az életemben, ami eddig nem volt ott. Ez a fény növekszik, ahogy átélem Isten gazdagságát és dicsőségét. Az életemből illat árad, amelyet az északi és a déli szél széthord és áldás leszek mások számára. Mindennél gazdagabbá válok szellememben.

„És Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.” Filippi 4:7.