Csak Isten kegyelméből!

Gyakran használt mondás a hívők között, hogy „csak Isten kegyelméből”, csakúgy, mint az, hogy „minden Isten kegyelméből van.” Az viszont nagyon változó, hogy ez alatt mit értenek az emberek.

Az általános felfogás ezzel kapcsolatosan az, hogy bűnösök vagyunk és azok is maradunk. Azonban ha hiszünk abban, hogy Jézus meghalt értünk, akkor pusztán kegyelemből elnyerjük a menny dicsőségét halálunk után.

Nem hiszik el, hogy Jézus bennünk és rajtunk keresztül dolgozik, hogy méltóak lehessünk arra, hogy fehér ruhában járjunk vele. (Jelenések 3:4). Azt gondolják, hogyha így lenne, akkor az már nem is kegyelem volna.

Isten kegyelme nem hiábavaló

Ez a hit és ez a hozzáállás teljes mértékben hamis. Senki sem jut győzelmes életre Isten kegyelme nélkül. Az Ő kegyelme arra tanít minket, hogy mértékletesen, igazságosan és Istenfélőn éljünk a jelen világban. (Titusz 2:11-12). Ezért, aki ezt az életet akarja elnyerni, az csakis Isten kegyelme által teheti ezt meg, nem saját erejéből. Ő valóban mondhatja, hogy „minden Isten kegyelme által van”. A többiek számára Isten kegyelme hiábavaló.

Amikor Ábrahám és Sára megkapta Izsákot, azt mondták, „Isten kegyelméből.” Hogyha megkapták volna addig, amíg reménységük volt rá, akkor természetesen Isten nem lett volna dicsőítve, de Isten nem engedi át a dicsőségét másnak.

Ez azokra is vonatkozik, akik győzelmes életet akarnak élni. Istennek először össze kell törnie őket ahhoz, hogy haszontalannak tűnjenek saját szemükben. Ez mit jelent? Azt jelenti, hogy teljes mértékben világossá kell, hogy váljon számunkra az, hogy nincs meg bennünk az erő ahhoz, hogy ezt az életet éljük. A legtöbb embernek ezt akkor kell megtudnia, amikor addig próbálkozik és küszködik a bűn feletti győzelemmel és a kísértésnek való ellenállással – anélkül, hogy teljesen lemondana önmagáról – míg végül rá nem jön arra, hogy tényleg reménytelen. Ez az időszak szükséges ahhoz, hogy megtapasztaljuk, mennyire szükségünk van Isten kegyelemére a bűn feletti győzelmünkhöz.

Sokan nem értik meg ennek az összetörő időszaknak a lényegét, ehelyett elvesztik bátorságukat és feladják. Ábrahámnak hite nem gyengült meg akkor sem, amikor a természet törvényei szerint úgy vélte már lehetetlenné vált, hogy Sárának és neki idős koruk miatt gyermekük születhessen. (Róma 4:19) Megértette, hogyha ez nem kizárólag Isten kegyelméből történt, akkor a dicsőség sem lenne teljesen Istené, ezért ennek így kellett történnie.

Amikor egy személy bátorságát veszti ebben az összetöretési időben, nem csupán Istenben, hanem a saját és Isten erejének valamiféle keverékében hisz. Isten nem fogja engedni, hogy sikerüljön, mert ez nem teljesen kegyelem. Hogyha minden Isten kegyelméből van, akkor minden győzelem is. Hogyha a bűn megsokasodik, akkor a kegyelem még inkább bővölködik. (Róma 5:20) „Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek.” (Róma 6:14)

Krisztus ereje lehet bennünk

Ha valaki bűnbe esik, az azért történik, mert erős önmagában. Követel és ragaszkodik. Akkor nincs kegyelem alatt, hanem törvény alatt van. Az ő esetében Istennek össze kell őt törnie, hogy meggyengüljön. Azután Krisztus ereje lakhat benne. „Mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” (2 Korinthus 12:9­12.) Azután pedig Isten kegyelme vesz hatalmat rajtunk. Kegyelem és bűn egyidőben nem uralkodhat rajtunk, mert a kegyelem sokkal erősebb a bűnnél.

Pál annyira összetört, hogy Krisztus ereje lakozott benne, így Krisztus nyerte el az összes dicsőséget azért, amit Pál véghezvitt. Pál tudta, hogy mikor többet munkálkodott bárki másnál, mindez csak Isten kegyelme által volt lehetséges. (1 Korinthus 15:10). Tudta, hogy az is Isten kegyelméből történt, amikor megharcolta a hitnek jó harcát, elvégezte, ami rá lett bízva, megtartotta a hitet, és elnyerte az igazság koronáját, amelyet az Úr, az igaz bíró ad majd neki. (2 Timótheus 4:7­8). Krisztus megdicsőült Pál testében, ugyanúgy élete, mint halála által. (Filippi 1:20).

Az igaz kegyelem az, ami méltóvá tesz bennünket arra, hogy Jézussal együtt járjunk fehér ruhában. Bár sok ember meg volna tisztítva és kiszabadítva abból a hamis kegyelemből, amely elcsalja őket ettől a dicsőséges győzelmes élettől. (Júdás 3­4).

Ez a cikk a BCC Sjulte Skatter (Elrejtett Kincsek) című folyóiratának 1961. augusztusi számában „Kegyelemből” címmel megjelent cikkéből lett átalakítva.
© Copyright Stiftelsen Skjulte Skatters Forlag