„Csodálatosan megkülönböztettél”

“Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében. Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél (ang. ford.: nagy félelemmel csodálatosnak teremtettél engem). Csodálatosak a te cselekedeteid! És jól tudja ezt az én lelkem. Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében. Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, amelyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök. És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!” (Zsoltárok 139:13–17).

A 139-ik Zsoltárba vetett hit

Amikor megszülettem, a nyelőcsövem nem volt a gyomromhoz csatlakozva. Ebből kifolyólag életem első öt évét szondán keresztüli táplálkozással és a kórhazba járással töltöttem. Számos korrekciós műtéten estem át, s most, 25 évesen ismét egy újabbra várok. Ez megnehezítette az étkezést és beteggé tett életem nagy részére.

Ám ezek a versek a zsoltárokból teljesen különleges értelmmel bírnak számomra mostanában, ahogy a következő operációra várakozom. Sokszor fáradt és beteg vagyok mostanság, de attól még, hogy fizikailag le kellett lassítanom, Isten dolgozik a szívemben.

Isten eltervezte az életünket még a világ alapjainak letétele előtt. (Efézus 1:4). Tökéletes terve volt mindannyiunk számára, amibe az is benne foglaltatik, hogy milyen testet alkotott nekünk. Hiszem, hogy szándékosan teremtette a testemet ilyennek. Ha a következő sorokra gondolok, „csodálatosan megkülönböztettél” és „milyen kedvesek a te gondolataid,” akkor tudom, hogy Isten nem követett el hibát velem, és semmi okom nincsen panaszra. Ezt a helyzetet Ő külön rám szabta.

Soha ne gondolkodj azon, „Miért én?”

Nagyon könnyű lett volna azon gondolkodni, „Miért én?” Felnőve, az emberek, akik nem ismerték a történetemet, azzal piszkáltak, hogy sovány vagyok, vagy anorexiásnak hívtak és sokszor nem éreztem jól magam. Jöttek a gondolatok, hogy „Miért választotta Isten ezt az életet számomra?” Ha viszont azokra a dolgokra gondolok melyeket Isten tökéletesnek teremtett az életemben, az olyan dolgok, melyek boldoggá tesznek és amelyekért hálás vagyok, tudom, ezek közül egy sem volt hiba. Akkor hogyan tudott volna Isten hibát elkövetni ebben az esetben?

Mindenkinek más helyzetei adódnak. Van, akinek pénzügyi nehézségei vannak, vagy bármi más. A lényeg viszont az, hogy ezeknek a helyzeteknek nyereségesnek kellene lennie számunkra. Ezek tökéletesek számunkra, csak rajtunk áll, hogy jól fogadjuk-e ezeket. Az a lényege annak, hogy Isten ilyen változatos helyzeteket alakít számunkra, hogy át lehessünk formálva az Ő Fiának képére!

„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak. Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között.” (Róma 8:28–29).

Ha hiszünk ezekben a versekben, akkor megértjük, miért van szükségünk keresztülmenni próbákon. Mindenkinek van teste, amiben semmi jó nem lakik. (Róma 7:18) Láthatjuk ezt, amikor találkozunk a kétellyel, aggodalommal, irigységgel, elkeseredéssel, és a többi dologgal, ami feljön életünkben. Arra kell törekednünk, hogy hasonlóvá legyünk Isten Fiának képéhez. Más szavakkal megfogalmazava arra használjuk azokat a helyzeteket, amiket Isten ad, hogy beismerjük, hogy amit látunk a testünkben, az a bűn. A bűnt pedig legyőzzük a Szent Szellem erejével. Ezeknek a bűnöknek helyét pedig, amiket látunk, lassan és mégis biztosan átveszik a Szellemnek a gyümölcsei. Szeretet, hit, öröm, boldogság, hála, stb. Így növekedünk az isteni természetben és egyre inkább és inkább hasonlóak leszünk Jézushoz! (2 Péter 1:3–4). Szükségünk van ezekre a helyzetekre, amelyek megmutatják ezeket a dolgokat, hogy győzhessünk felettük.

Az üdvösség eszközei

Ha ezt elhiszem, akkor könnyű elhinni azt is, hogy „csodálatosan megkülönböztettél”. Isten annyira szeretett engem, hogy látta, többek között erre a betegségre is szükségem van ahhoz, hogy a munka elvégződhessen bennem. Győzhessek a testemben lévő bűn felett és olyanná válhassak, amilyen Jézus. Ez nem lett volna mindenki más számára a megfelelő dolog, különböző embereknek különféle próbákra van szüksége. Éppen ez az, ami ezt olyan felfoghatatlanná teszi. Isten szeret és ismer minket annyira jól, hogy tudja pontosan, mi a legjobb számunkra.

Ha ezt képesek vagyunk így látni, akkor az összes kérdésnek, hogy „miért én?” vagy hogy azon tünődnénk, hogy Isten büntet-e engem valamiért, el kell tűnnie. Ha panaszkodok vagy kesergek a helyzetem miatt, akkor lemaradok valamiről, aminek felbecsülhetetlen értéke van. Ezek a próbák a lelkem üdvözítésének eszközei! Láthatjuk ezekben a versekben, Isten mennyire tökéletesen dolgozik velünk.

“Amelyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között, Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor; Akit, noha nem láttatok, szerettek; akiben, noha most nem látjátok, de hisztek benne, kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek: Elérvén hitetek célját, a lélek idvességét.” (1 Péter 1:6–9).

Elképesztő, amikor hited van ebben és ennek fényében láthatod a helyzetedet. Nyomasztó és keserves életed átalakulhat hálás és örömteli életté!