A csúf igazság mások lenézésével kapcsolatban

Egy átlagos napon egy emberekkel teli szobában ültem, amikor rájöttem valamire, ami elborzasztott.

Egy egyhetes tanfolyamon vettem részt a munkám miatt. Körülbelül tíz másik ember volt körülöttem, és volt köztük egy férfi, aki megítélésem szerint tőlem alacsonyabb intelligencia szinten volt. Az az igazság, hogy egyszerűen csak nem volt vele valami „rendben”. Mindentől, amit mondott vagy tett, legszívesebben a falra másztam volna.

Ahogy telt a hét, legnagyobb rémületemre azt vetem észre, hogy megvetem ezt az embert. A csúf igazság az volt, hogy úgy gondoltam, fölötte állok; lenéztem őt.

Az általános gondolkodásmód

Az általános vélemény szerint az ilyen gondolatok teljesen normálisak; mindenképp találkozunk olyan emberekkel, akiket nem kedvelünk, vagy akikkel nem jövünk ki, vagy akik tőlünk túlságosan különböznek. De tanítványként az életemet nem az általános, megszokott gondolkodásmód szerint szeretném élni. Isten akaratának megfelelően akarok élni, és Jézus lábnyomait szeretném követni, aki „mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig.” Fil. 2:8.

Ugyanebben a részben Pál ezt írja: „…alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál.” Fil. 2:3.

Azon a héten rájöttem, hogy természet szerint mennyire telve vagyok büszkeséggel és önelégültség. Ez egészen undorító lett számomra. Amit láttam magamban, az olyan messze volt attól, amilyen lenni szerettem volna: kedves, gyengéd és alázatos szívű, mint Jézus.

De azt is tudom, nincs okom elcsüggedni amiatt, amit magamban látok. Mikor olyan állapotban találtatott mint ember, Jézus nyitott egy utat, és ezért nekem hatalmas reménységem és lehetőségem van arra, hogy teljesen új emberré váljak, és egészen megváltozzak. Nem csak egy kicsit jobbá, nem csak kicsit alázatosabbá, hanem teljesen új emberré! Olyanná, aki mindenkit maga fölött állónak tart kivétel nélkül.

Új teremtéssé válni

Ez úgy lehetséges, ha beismerem az igazságot magammal, a természetemmel kapcsolatban, és megalázom magamat az Isten akarata iránti engedelmességig; a „keresztfának haláláig”. Vagyis harcolok hajlamaim ellen azzal a hatalommal, amit Isten azoknak ad, akik kérik tőle. Tudom, hogy az ígéret az isteni természet azok számára, akik győznek (2 Pét. 1:4).

Olyan izgatott vagyok, ha arra gondolok, hogy szabaddá lehetek a csúf és bántó bűnöktől, melyek a természetemben rejlenek! És annyira hálás vagyok, hogy Jézus lehetővé tette számomra, hogy teljesen új teremtéssé váljak!

„Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” 2 Kor. 5:17.