Dániel: Mindig hűséges Isten iránt

Ez a történet egyben szól bátorságról és talpraesettségről, de leginkább a hűségről.

Dániel felébred, és a nyitott ablakokon keresztül szivárog be egy új nap fénye. Az ablak szeretett városa, Jeruzsálem felé nyílik. Dániel alázatosan letérdel az ablaknál, és bensőséges imáját küldi egyetlen Ura felé. Ez állandó szokása naponta háromszor, ami alól a mai nap sem kivétel. Azonban ma egész más kockázattal hajt térdet, mint általában.

Arról szó sem lehet, hogy Istenét elhagyná, aki vele volt a legelső naptól fogva.

A mai napon életveszélyes bárki előtt térdet hajtani a királyon kívül. Dániel is olvasta a király által kiküldött erről szóló törvényt, csakúgy, mint minden babiloni lakos. Aki imád valakit a királyon kívül a következő harminc napban, az oroszlánok vermébe fog vettetni. Ez szörnyű sors.

De Dániel nem habozik. Arról szó sem lehet, hogy elhagyná Istenét, aki vele volt a legelső naptól fogva. Dánielt sohasem hagyta el Istene, és Ő sem fogja elhagyni Istenét.

Dániel egyedül Istent szolgálta

A Biblia beszámol az ezután történtekről:

„Dániel pedig, amint megtudta, hogy megíratott az írás, beméne az ő házába; és az ő felső termének ablakai nyitva valának Jeruzsálem felé; és háromszor napjában térdeire esék, könyörge és dicséretet tőn az ő Istene előtt, amiként azelőtt cselekszik vala. Akkor azok a férfiak berohantak és megtalálák Dánielt, amint könyörge és esedezék az ő Istene előtt.” Dániel 6,10-11.

Dánielt letartóztatták, és az oroszlánok vermébe vetették. De a mindenható Isten vigyázott az Ő hűséges szolgájára, és egy karcolás sem esett rajta (Dániel 6,8-24).

Dániel továbbra is imádkozott Istenhez önmaga felett való szegénységében, és Isten meghallgatta őt. Amint imádkozni kezdett, Isten parancsot adott angyalainak, hogy siessenek a segítségére.

„A te esedezésed kezdetén egy szózat támadt, és én eljöttem, hogy megjelentsem; mert te kedves vagy.” Dániel 9,23.

Gondolj bele, ilyen üzenetet kapni a mennyből: „Rendkívül szeretnek! Szavaid meghallgattattak! Minket, angyalokat azért küldtek, hogy neked segítsünk.”

Ez a történet egyben szól bátorságról és talpraesettségről, de leginkább a hűségről. Dánielt nem lehetett befolyásolni. Nem hajolt meg, és nem engedte, hogy más emberek véleménye és szabályai formálják őt, még ha ezért meg is kellett halnia. Egyedül Istent szolgálta, még ha az életébe is került volna.

Elhívatás az örök dicsőségben való életre

Azon a napon, amikor Dániel letérdelt és imádkozott Istenhez, gyakorlatilag aláírta a saját halálos ítéletét. Azonban Isten nem úgy gondolkodik, mint az emberek, és nincsenek olyan korlátai, mint nekünk. Isten, aki Dánielt az oroszlánok verméből kimentette, ugyanaz maradt máig, és örökké ugyanaz marad.

Legyen ugyanaz a beállítottságunk, mint Dánielnek, imádkozzunk Istenhez minden nap kegyelemért, hogy megőriztessünk az Ő akaratában.

Még a vicsorgó oroszlánok előtt is, vagy a saját életünkre gondolva, bármilyen szenvedésben, amivel csak találkozhatunk, Isten megjutalmazza a hűséget. Ha meghajlunk előtte, és elhatározzuk, hogy mindegy, mi történik, nem fogjuk elhagyni Istenünket, akkor Ő gazdagon megjutalmaz minket. Nagyon hasznosak leszünk Neki, és igaz áldás és segítség a minket körülvevő emberek számára, éppen úgy, ahogy Dániel felbecsülhetetlenül hasznos tanácsadó lett a babiloni királyok számára.

Isten meghallgatja a hívők imáit! Legyen ugyanaz a beállítottságunk, mint Dánielnek, imádkozzunk Istenhez minden nap kegyelemért, hogy megőriztessünk az Ő akaratában.

„Ne félj Dániel: mert az első naptól fogva, hogy szívedet adtad megértésre és sanyargatásra a te Istened előtt, meghallgattattak a te beszédid.” Dániel 10,12.