Egy barát a depresszió közepette

„Bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud.” (1 János 3:20)

Ez az igevers sokszor volt horgony számomra, s mentett meg, amikor nem tudtam szabadulni magamtól, pontosabban a depresszió alatti érzésektől, az abszolút sötét és gyötrő, kényszeres gondolatoktól. Azokban az időkben, őszintén mindent magam mögött akartam hagyni. Viszont pont abban az időben tapasztalhattam meg azt, hogy Isten az atyám és a barátom egyben, a barát, aki mindig mellettem van, és mindig tudja, hogy állok. Ő jól tudja, hogy melyek azok a gondolatok, amelyek újra és újra gyötörnek engem. Ezeket a gondolatokat nagyon nehéz volt kifejezni, mivel attól féltem, hogy sokkolhat másokat, vagy akár engem az által, ha kimondom.

Isten vezetése által segítséget kaptam

Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz. Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. (Zsoltárok 139:1-2)

A bizonyosság, hogy Isten megérti a gondolataimat, óriási megkönnyebbülést és békét hozott a belsőmbe. „Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.” (5. vers). Ez az igevers, menedéket és biztonságot adott nekem, attól a pillanattól kezdve, hogy elolvastam. Olyan volt, mintha egy jó barát átölelt volna. És ez csak tovább folytatódott. Attól kezdve tudtam elhinni azt, hogy Isten elfogad abban az állapotban, amiben vagyok. De megfogta a kezem, és kivezetett a sötétségből – lépésről lépésre.

Úgy vezetett engem, hogy kérjek és fogadjak el segítséget jó barátoktól, valamint szakember segítségét és gyógyszereket. Isten vezetésén keresztül, megértettem, hogy szükségem van rá, hogy teljesen megváltoztassa a gondolataimat és a hozzáállásomat. Isten vágyat ébresztett bennem az után, hogy átvegye az irányítást és, hogy minden erővel a depresszió ellen dolgozzak. Ő úgy segített nekem, mint egy igaz barát – aki nem csupán sajnál a nehéz idők közben, hanem annak örül, ha előrehaladásom van.

Egy barát, aki sosem hagy el

Az én történetem nem egy szokványos happy end. A depresszió nem múlt el egyről a kettőre. Az ezt követő években továbbra is gyógyszert kellett szednem. Azóta is három havonta ellenőrzésre járok. Néha vannak még hullámvölgyek az életemben. Viszont nyertem egy barátot, aki sosem hagy el; egy barátot, akitől útmutatást és segítséget kérhetek, és aki segített olyan értékes barátokat találni, akikben 100%-ig megbízhatok. Szívből kívánom, hogy mindenkinek legyen egy olyan barátja, mint Ő.

Tehát számomra, ez happy end volt.