Egyszer megváltott, örökre megváltott?

Az örök megváltásról szóló tanítás, amely „örök biztonságnak” is neveztetik, nagy viták tárgya volt. De mit mond a Biblia a megváltásról?

A tanítás e gyakran idézett igeversre épít: János 10,28. „…soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.” Valójában senki nem ragadja ki őket Jézus kezéből, de saját magukat kivonhatják Jézus kezéből. A János evangéliuma 15. rész 4. versében inti Jézus a tanítványait: „Maradjatok énbennem és én tibennetek.” A 6. versben azt mondja: „Ha valaki nem marad énbennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad, és egybegyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.”.

A megváltás nem feltétel nélküli

Az Írás szerint minden ígéret feltételhez van kötve. Ha betöltjük a feltételeket, akkor elnyerjük az ígéreteket. Azt olvassuk például a Kolossé 1,21-23-ban: „Titeket is, kik hajdan elidegenültek és ellenségek valátok gonosz cselekedetekben értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett. Az Ő emberi testében a halál által, hogy mint szenteket, tisztákat és feddhetetleneket állasson titeket Ő maga elé; ha ugyan megmaradtok a hitben…” Látod a feltételt? Ha ugyan megmaradtok a hitben. Az I.Timótheus 1,19-ben ír Pál némelyekről, akik a hit dolgában hajótörést szenvedtek, mivel elvetették a jó lelkiismeretet.

A Zsidók 3,12-14-ben figyelmeztetve vagyunk: „Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon; hanem intsétek egymást mindennapon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által. Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartjuk.” Látod a feltételt itt is? „Ha ugyan a bizodalmat mindvégig szilárdan megtartjuk.”

Tudjuk, ha vétkezünk, van szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. Igen, ha igazán elegünk van magunkból és megbántuk tetteinket, akkor bőven van megbocsátás Jézusnál. De az a veszély, hogy megkeményedünk azáltal, hogy újra meg újra engedünk ugyanannak a bűnnek. Nem bánjuk azt már meg annyira, mint amikor első alkalommal estünk abba a bűnbe. Egyre keményebbek leszünk, míg végül oda jutunk, hogy szívünk gonosz és hitetlen lesz, és elveszítjük az elkezdett (első) bizodalmat. Elszakadunk az élő Istentől. Kivonjuk magunkat Jézus kezéből.

Nem kell elesni a kísértésekben

Hogyan kerülhetjük el a megkeményedést, ha mindig elesünk a kísértésekben? Az örömüzenet az evangéliumban az, hogy nem kell újra és újra elesni a kísértés órájában. „Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.” Zsid.4,15-16. Ezekből a versekből érthető, hogy az alkalmas idő az, amikor kísértetünk. Jézus győzött, és most segíthet nekünk győzni. „Mert amennyiben szenvedett, Ő maga is kísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértettnek.” Zsid.2,18. „Minthogy azért Jézus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy aki testileg szenved, megszűnik a bűntől.” I.Pét.4,1.

Ne ringassuk magunkat hamis biztonságérzetbe, és ne veszélyeztessük megváltásunkat – inkább tegyünk úgy, ahogyan Pál int bennünket a Filippi 2,12-ben: „Annakokáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben…”