Értsd meg jobban, mi a kegyelem!

„Az Úrnak fenyítését, fiam, ne utáld meg, se meg ne und az ő dorgálását. Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, éspedig mint az atya az ő fiát, akit kedvel.” Péld. 3:11-12.

Sokszor nehéz megérteni, hogy mikor életünkre az Úr fenyítése jön, az kegyelem Istentől. Azt könnyű megérteni, milyen hatalmas kegyelem, hogy az Úr szeret minket, gondoskodik rólunk, meghalt helyettünk a Golgotán, és megbocsátja minden bűnünket. De amikor fenyítés és megpróbáltatások jönnek, akkor kevesen értik meg ezt. Írva van, hogy „bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek”. Zsid. 12:11.

Amivel Jézus jött

Ha Isten irántunk való jóságára gondolunk, és arra, hogy Isten gondoskodik rólunk, annak nem állunk ellen. Dicsérjük Istent a kegyelemért, amelyet azáltal kaptunk, hogy Jézus meghalt bűneinkért, hogy mi hit által bűnbocsánatot kaphassunk. Ez hatalmas kegyelem. De ezt már az ószövetségben is meg lehetett kapni. Jézus nem ezzel jött.

Jézus új élettel jött. Ez az evangélium! Az áldott Isten evangéliuma, Isten békességének és örömének evangéliuma. Miután megtértünk hozzá és megbékéltünk vele, akkor az a cél, hogy az Ő igazságába is kerüljünk. Akkor kapjuk Isten békességét, és jó lelkiismeretünk lesz. De még nincs a birtokunkban mindaz a békesség, amely Istenben van. Isten most a saját emberévé akar formálni minket, hogy eljussunk arra az életre, amely Istenben van.

És ha el akarunk erre jutni, akkor tanításra, nevelésre van szükségünk. Akkor jön a fenyítés, és Ő úgy bánik velünk, mint fiaival. Emberekként annyira felszínesek vagyunk, de Istennek terve van az életünkkel. A fenyítés által felnyílik a fülünk, hogy hallhassuk az Ő hangját, és hogy a megfelelő helyre jussunk szellemünkben, oda, ahol Isten akar minket. Ez a célja ennek az egész nevelésnek és tanításnak, ennek a fenyítésnek: hogy eljussunk arra a pontra, ahol érzékeink már gyakorlottak a jó és rossz között való különbségtételre. Hogy ne maradjunk gyermekek, akik nem értenek semmit, hanem érett életre jussunk Istenben, és megértsük, mit akar Isten, és mi az Ő akarata életünkre nézve.

Isten fenyítése kegyelem!

Isten fenyítése, amikor úgy bánik velünk, mint fiaival, ez kegyelem! És ezért nem kell úgy megrémülnünk a tűztől, amely próbáltatás végett támad köztünk, mintha az valami rémületes dolog lenne. Ez Isten, ahogy dolgozik velünk! De ahhoz, hogy ezt megértsük, alázatosnak kell lennünk. Ezért van írva: „Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt.” 1 Pét. 5:6. A próbákban érezzük, hogy Isten keze súlyosan ránk nehezedik. De ha megalázzuk magunkat, akkor már könnyebb. Egy kicsit kevesebbé válunk magunkban, és a nyomás enyhül.

Gondolj Jézusra, nevelésére, kiképzésére! Ő fel volt kenve örömnek olajával társai fölé (Zsid. 1:9). Ebbe érdemes belegondolni. Azokban a helyzetekben, amikor apjával volt – ács fiaként, teljesen elégedett volt. Teljesen! Mert tudta, hogy Isten akaratában áll, és Isten dolgozik benne. És ez így van velünk is.  Ha arra gondolunk, hogy Isten fenyítés által kiképez minket arra, hogy tegyük félre a világiasságot és minden hasonló dolgot, az Isten kegyelme (Tit. 2:11-12)!  Ezt fenyítés nélkül nem érhetjük el.

Igaz kegyelem

Ha azt hisszük, hogy Isten Jézuson keresztül úgy lát minket, mintha sosem vétkeztünk volna, akkor mit érhet el bennünk az igaz kegyelem? Ugyanazok az emberek maradunk, és test szerint élünk. Ez a kegyelem hibás értelmezése. Pál tisztán értette, mi a kegyelem, és arra buzdított, hogy ez a kegyelem ne legyen hiába. Az élet legnehezebb helyzeteiben úgy mutatjuk magunkat, mint az Úr szolgái. Ha próbába kerülünk, természetesen az Úr szolgájának akarunk látszani, de ha keserűvé válunk a próbában, akkor azt mutatjuk, hogy nem vagyunk az Úr szolgái. Ez történik akkor, ha nem értjük helyesen, mi a kegyelem.

Az igaz kegyelem a Szent Szellem munkája; a kegyelem munkája Jézus Krisztusban, amelyben aztán mi részt kapunk.