Felbecsülhetetlen értékű Jézus testvérei közé tartozni

Tényleg megláttam már annak a felmérhetetlen értékét, hogy Jézus életében és szenvedéseiben részem lehet? Azt, hogy érdemes lehetek arra, hogy egyik testvére és örököstársa legyek és vele együtt örököljek mindent?

A legfontosabb dolog Jézus számára az volt, hogy legyenek testvérei. Ez volt az oka annak, hogy önkéntesen lemondott mennyei helyéről és a földre jött. Előtte Jézus volt az egyetlen, aki olyan volt, mint Isten. Ő volt az egyetlen örökös. Jézus viszont testvéreket akart, akik szintén részesülhetnének isteni természetben és vele együtt örökölhetnek. Ezért mondott le önkéntesen arról, hogy olyan legyen, mint Isten és emberhez hasonlóvá vált.

„…aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt, megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” Filippi 2:6-8.

Jézus emberként -mint te vagy én a földön – dicsőséges megváltást vitt véghez, legyőzte a testében lakozó összes bűnt. Az emberi természetben lakó összes bűnt megölte, és Isten teljessége vett lakozást benne. (Kolossé 2:9) Minden Jézus talpa alá került, amikor letaposta a Sátán fejét életének idején. (Zsidók 2:14-15) Ilyen módon nyitott új és élő utat Jézus az emberektől Isten felé – egy utat, amelyen az emberek isteni természetben részesülhetnek. (2 Péter 1:2-4.) Annyit örökölsz majd Jézussal együtt, amennyire részed van az isteni természetből, az erényekből. Jézus az elsőszülött, és ahányan csak részesei vagyunk ennek a megváltásnak, Őt követjük. (Róma 8:29.)

Jézus az, aki befejezte a munkát, megadva ezzel nekünk a lehetőséget, hogy testvérei lehessünk az igazságban. Hatalmasnak tartotta ezt, hiszen amint feltámadt a halálból, ezt mondta, „menj az én testvéreimhez és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” János 20:17.

Olvashatjuk, mennyire lelkes volt azért, hogy testvéreket kaphat. „Hirdetem nevedet testvéreimnek, a gyülekezet körében dicsérlek téged.” Zsidók 2:12. Azt is olvashatjuk, milyen dicsőséges ígéreteket tesz testvéreinek: „Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónomon; mint ahogy én is győztem, és atyámmal együtt ülök az ő trónján.” Jelenések 3:21.

Egy még hatalmasabb és becsesebb ígéret

A Zsidókhoz írt levél 11. részében olvashatjuk, hogy a régiek hogyan érték el a lehetetlent hit által. Ők számunkra a hit példaképei, jóllehet nem jutottak tökéletességre, ami a próféták kijelentése szerint a Fiúval együtt jön majd. Mindennek ellenére elfogadták ezt, idegennek és vándornak tartották magukat e földön. (Zsidók 11:13)

Szenvedniük kellett a hitük miatt, az ígéretek elnyerése nélkül, mert Isten „számunkra valami különbről gondoskodott, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre.” Zsidók 11:39-40. Elgondolkodtál már azon, hogy Isten valami jobbról gondoskodott számodra, mint a régi hithősök számára?

Az Ószövetség hibás lehetett, hiszen nem vezetett tökéletességre. Az Ószövetségen keresztül az emberek bűnbocsánatot kaphattak, de nem juthattak erre a tökéletességre – arra a reménységre, hogy átformáltathatnak a Fiú képére és Jézus természetében részesülhetnek őt követve hitben és engedelmességben. A szellemi növekedés lehetősége a Jézus Krisztusban való kegyelem által jött.

A próféták beszéltek erről a tökéletességről – az üdvösségről, amit Jézus hozott – akkor is, hogyha tudták, nem maguknak szolgálnak, hanem nekünk (1 Péter 1:10-12.), mégis szenvedtek a megszabadulásban való részesedésük nélkül. Mivel körül vagyunk véve hűséges tanúkkal, akik a kevesebbre való elhívásukért szenvedtek, nekünk még inkább hűségeseknek kell lennünk a szenvedéseinkben annak érdekében, hogy elérjük a többre való elhívásunkat!

„Ezek által drága és hatalmas ígéreteket kaptunk, hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek, és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban.” 2 Péter 1:4.

Emberek milliói hisznek a bűnnek bocsánatában, amely a testből jön, de azt nem hiszik, hogy a bűn a testben legyőzhető. Nem hiszik el, hogy a Szellem vezetheti őket ebben a világban mindig, nem csak egyszer-kétszer. Az eredmény pedig az, hogy az emberek beletörődnek a bűnbocsánatba, ami már Jézus eljövetele előtt is lehetséges volt az állati áldozatok és a törvény által. Másként fogalmazva nekik nincsen lehetőségük Jézus testvérévé válni és természetében részesülve örököstársának lenni. Viszont pontosan ez a „jobb reménység” az, amit most nekünk lehetőségünk van elérni! (Zsidók 7:18-19)

Örököstársak Krisztussal

Isten gyermekei vagyunk, ha Isten szelleme vezet minket. (Róma 8:14) Ha pedig gyermekek vagyunk, akkor viszont örökösök is. Isten örökösei és Krisztus örököstársai. Nem valaki másé, hanem Jézusé. „…ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.” Róma 8:17. Ezért nem szégyell minket testvéreinek nevezni. (Zsidók 2:11)

Jézust sok más mellett a Békesség Fejedelmének hívják. Egy napon meg fogja kötözni a Sátánt ezer évre. Akkor fog elkezdődni az Ezeréves Birodalom, ahol Jézus fog kormányozni és uralkodni menyasszonyával – akit úgy is neveznek „testvérei”. Ezt ők azáltal nyerték el, hogy megöldökölték a testüket annak vágyaival és kívánságaival együtt. (Jelenések 19:7, és tovább a Jelenések 20)

Most viszont a kérdés: olyan hatalmasnak tekintjük-e azt a tényt, hogy Jézus testvérei vagyunk, amilyennek Ő maga tekinti? Szemétnek ítélünk mindent csak azért, hogy megnyerjük Krisztust? János egy rendkívül szükséges buzdítást ad nekünk: „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek nevezett minket, és azok is vagyunk!” 1 János3:1

Ez nem csak amolyan látszat, nem valami, amire csak úgy el vagyunk hívva – valami amit csak úgy letudnánk és kész. Nem, azt olvassuk: „Aki győz …., mint ahogy én is győztem.” Mi vagyunk a testvérei igazságban. „Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt.” 1 János 3:1. Hogyha megvan ez a bizonyosságunk, akkor örülhetünk. Ó milyen nagyon szükségünk van erre a buzdításra: „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya!”

 „Ezért, aki így reménykedik benne, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta.” 1 János 3:3.

A „Mily nagy üdvösség” című könyvből lett átalakítva, amelyet Sigurd Bratlie írt, és melyet először Norvégiában, 1982 januárjában jelentetett meg az „Elrejtett Kincsek Kiadó”.

© Copyright Stiftelsen Skjulte Skatters Forlag