Hit a modern jövőben

A tudomány rendkívüli gyorsasággal fejlődik, és minden jel arra mutat, hogy az emberiség nemsokára teljesen megelégszik önmagával. De vajon van-e hely Isten számára ebben a modern jövőben?

Éppen egy könyvet olvasok a jövőről. Egészen varázslatos. Ma a nanotechnológiáról olvasok, ami valószínűleg a közeljövőben már valóság lesz. A kutatók úgy gondolják, hogy ez a technika elképesztő lehetőségeket nyit meg az emberiség számára. A jövőben apró nanorobotok fognak keringeni testünkben. Mint kiéhezett vérebek, felfedezik és elpusztítják a beteg sejteket, kártékony baktériumokat és más szennyeződéseket. Lehet, hogy az előző napi csokis süteményt is elpusztítják majd? Nem tudom, de nem lepne meg. Azt is mondják, hogy ezek a robotok képesek lesznek a sejteket egészséges állapotban tartani, így lehetővé teszik, hogy a test ne öregedjen. Az a legjobb az egészben, hogy ez nem a távoli jövő. Az is lehet, hogy nem többről, mint néhány évtizedről van szó.

Isten nemsokára „kimegy a divatból”?

Folytatom az olvasást. Egy másik tudós nagy lelkesedéssel ír az emberi agyról. Véleménye szerint már nincs sok évtized hátra addig a fejlesztésig, ami majd lehetővé teszi az agy és a számítógép közötti közvetlen kapcsolatot. Ez nagyon bámulatosan hangzik! Szeretnél okos lenni? Kapcsolj be egy új processzort, és voilá! Einstein és Esőember élő kombinációja leszel. Eleged van már a gyenge memóriádból? Vegyél egy pótmemóriát! Talán ez már túlzás? Lehetséges. Vagy csak fantázia? A kutatók meglátása szerint nem.

De itt jön a nagy kérdés. Az emberiség képes lesz megtenni az utolsó lépést, ami függetlenné teszi Istentől? Eltörölhetjük-e a Teremtőnkbe vetett bizalom szükségét?

Képzeljük el, hogy mindez megtörténik 50 éven belül. Milyen lehetőségeink lesznek akkor? 50 év múlva a földet csak egészséges, fiatal, szép és briliáns elmével rendelkező emberek fogják lakni. Mindig a teljesítőképességünk csúcsán lesznek, és sohasem lesznek betegek. De ha lehetetlen lenne örökké élnünk, akkor csak annak a néhány száz évnek örülhetnénk, ami a földön vár ránk. A technológia által hallatlan képességünk lenne a racionális és értelmes gondolkodásmódra. Így megértenénk, hogy a háborúk nem a világ fejlődését szolgálják. Akkor béke lenne a Közel-Keleten, és az éghajlatváltozás problémája is megoldódna. A korrupciót gyökeresen kiirtanánk, és az élelmezési problémák is megoldódnának a világon. Életmódunk tökéletes harmóniában lenne a természettel. 50 év múlva lehet, hogy megalkotjuk saját földi paradicsomunkat, saját mennyországunkat a földön.

Vagy nem.

Valami nem stimmel

Van valami, ami nem stimmel ebben a képben. Természetesen a tudomány bizonyos irányban komoly előrelépéseket tett, de nem hiszem, hogy a nanorobotok képesek lennének eltörölni az önzést vagy a pénzsóvárgást, ami minden emberben megtalálható. Azt sem hiszem, hogy a genetika képes lenne az embereket türelmesebbé vagy gondoskodóbbá tenni. Mi lesz itt 50 év múlva? Egészséges, ragyogó elméjű, tehetséges fiatalokkal teli világ, ahol önzés, türelmetlenség és kapzsiság uralkodik. Ez nem a paradicsom… Ez maga a pokol!

Nem vagyok egész biztos abban, hogy a tudomány valóban megérti az emberi lelket. És arról sem vagyok meggyőződve, hogy a tudósok tudják, hogy hol található az a testünkben. Ezt elkezdhetik kutatni, de nem hiszem, hogy meg fogják találni pl. a vakbélben. Ha érted mire gondolok.

A hit az egyetlen horgony

Nem az minden emberi lélek legmélyebb vágya, hogy összhangban legyen a Teremtővel? Nem ennek a vágynak a betöltése a kulcs a boldogsághoz és az igazi örömhöz? Ezzel összefüggésben idézhetjük Jézus szavait: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall?” (Máté 16,26)

Olyan világban élünk, ahol a tudomány és a technológia folyamatosan az életünkre ható felfedezéseket tesz. Ennek én nagyon örülök. Sokkal szívesebben élek ebben a kényelmes és komfortos korban, mint a régi időkben. Mégis a szüntelen fejlődés mellett az Istenbe vetett hit szerintem egyre inkább fontosabbá válik. Ez az egyetlen biztos horgony ebben a világban, ahol egyébként kevés kapaszkodó található a szükségben lévő lélek számára.

Értékteljes és gazdag élet

Befejezésül hadd meséljek még egy kicsit a személyes gondolataimról a jövőt illetően. Ha Isten add még nekem időt a földön, a hitem 50 év múlva még erősebb és még értékesebb lesz, mint valaha. Mikor majd visszatekintek az életemre, láthatom, hogy gazdag életem volt, telve értelemmel, és örülhetek arra a még nagyobb gazdagságra gondolva, amit a jövőben nyerhetek. Gondoskodóbb, készségesebb és kevésbé önző leszek. Rengeteg barátom lesz, akikkel együtt örülhetek. Hálásabb leszek minden egyes napért, amit még kapok, és hatalmas reménységem lesz a jövőre nézve itt a földön és az örökkévalóságban. Én ezt hiszem.

Te mit hiszel?