Hogyan győzhetek a gőg – az összes bűn gyökere – felett

A gőg az a bűn, amely borzasztó nyomorúságok okozója volt az emberi történelem során. Minden ember, függetlenül attól milyen háttérrel, neveltetéssel vagy kultúrával rendelkezik, telve van gőggel. Viszont lehetséges átformálódni, és apránként győzni felette teljes mértékben!

Mi a gőg?

Biztos vagyok abban, hogy ez a kérdés többféleképpen megválaszolható. Az első dolog viszont, amit mondani kell, az az, hogy a gőg nem olyan bűn, amit úgy követhetsz el, ahogyan a paráznaságot, hazugságot vagy adócsalást. Ez inkább a szív hozzáállása, és egyfajta gondolkodásmód. Nem láthatod a szelet, hatásait azonban igen. Így van ez a gőggel is. A gőg vezet téged ahhoz, hogy megtedd azokat a dolgokat. Lényegében a gőg az, hogy többet gondolsz magadról, mint amennyit gondolnod kellene. (Róma 12:3).

Egyértelmű tehát, hogy a következő kérdés az, hogy „Hogyan kellene gondolkodnom magamról tehát?” Pál azt mondja, „józanul” kell gondolkodnom. Mit jelent ez? Az igazság az, hogy mindenkinek, minden egyes embernek, aki Ádám és Éva óta született, bukott természete van. Kívánságai és vágyai vannak testünknek, ami azt jelenti, hogy az egész lényünket átjárja az önzés és önakarat. Ilyen ember nem élhet jó életet az ige legteljesebb értelmében – még akkor sem, ha sok „jó” dolgot tesz, mert végső soron azokat is önzésből cselekszi.

Mielőtt megtérek Istenhez, engedek az önös érdekeimnek, mert azt gondolom, hogy így lesz a legjobb nekem. Még miután megtértem Istenhez és elkezdtem akaratát keresni, akkor is a természetemben lévő bűn kényszerít engem, hogy esztelen, önző és bántó dolgokat tegyek másokkal. Ezek a bűnök akár tudatosak, akár nem, komolyak és súlyos következményeik vannak az életemre, családomra és másokkal való kapcsolataimra nézve. Így tehát számomra a józan gondolkodás az az, hogy megértem, hogy sok mindenből meg kell váltatnom. Ez az igazság. Sokat kell tanulni – elsősorban Istentől a Biblián, a Szent Szellemen és az apostolokon, prófétákon és tanítókon keresztül, akiket a Közösségbe helyezett, valamint a többi emberen keresztül, akiket még segítségül használ.

Hogyha viszont gőgös vagyok, azt gondolom, hogy tudok és értek eleget, elég jó vagyok ahhoz, hogy boldoguljak minden segítség nélkül. Tudom hogyan éljek. Nincs szükségem tanárra vagy tanácsra. El tudom dönteni mi jó és mi rossz – és el is fogom dönteni! Ennek eredményeképpen pedig Isten és az Ő Igéje nem is szerepel gondolataimban. Akkor pedig tudtomon kívül mindenféle dolgot teszek, ami rossz és bántó mások számára.

Ezért van írva a Zsoltárok 10:4-ben: „Fennhéjázva mondja a bűnös: Nem lesz számonkérés, nincs Isten! Ez minden gondolata.”

A gőg olyan bűn, mely nem csupán néhány embert érint. Minden egyes emberi lény természetében megvan a hajlam arra, hogy maga döntse el, mi rossz és mi jó és semmibe vegye Isten törvényeit.

Ez azt jelenti, hogy a gőg minden bűn gyökere?

Igen. Az Ézsaiás 14:12-14 egy angyal gondolatait írja le, Luciferét, aki tökéletesen bölcs és szép volt: „Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat” és „hasonló leszek a Felségeshez.” Ez a vágya, hogy önmagát felmagasztalja – gőgössége – volt az első bűn. Később, amikor Sátánként a Földre vettetett, megkísértette Évát, hogy pontosan ugyanezt a dolgot cselekedje. Azt mondta neki, ha gyümölcsöt esznek a jó és gonosz tudásának fájáról, akkor „olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz”. (I. Mózes 3:5).

A burkolt célja ennek az volt, hogy ha Éva fel tudná emelni önmagát és olyan lehetne, mint Isten, akkor többé nem lenne szüksége Isten törvényeire. Akkor maga el tudná dönteni, hogy mi jó és mi gonosz. Nem lenne szüksége Istenre, hogy azt mondja, „Minden fáról ehetsz, kivéve ezt az egyet,” stb. Ez a vágy a gyökere minden bűnnek. A vágy, hogy magam dönthessek, a magam ura legyek. Ez a gőg. A saját akaratomat akarom tenni és elvetni Isten akaratát. Nem véletlen, hogy a saját akaratának véghezvitelére utaló kifejezés ötször is szerepel abban, amit Lucifer mondott. Ez teljesen ellentétes Krisztus Szellemével, aki leereszkedett és nem gondolta, hogy egyenlőnek lenni Istennel valami kívánatos dolog volna. (Filippi 2:5–11).

Hogyan vehetjük észre magunkban a gőgöt?

Ehhez kettő dologra van szükségünk. Először is különféle kölcsönhatásokra és helyzetekre van szükségünk a többi emberrel – vagyis csupán élnünk kell az életünket. Hogyha csak üldögélnénk egymagunkban egy trópusi szigeten, ahol tökéletes az időjárás és mindenünk megvan, sohasem történik semmi „rossz,” akkor valószínűleg nehezen vennénk észre a saját gőgünket. Hogyha azonban kölcsönhatásba kerülünk másokkal az élet hétköznapi helyzeteiben, akkor nem kell sok időnek eltelni ahhoz, hogy a harag, sértődés, ingerültség, irigység, zsörtölődés és panaszkodás stb. felüsse ronda fejét. Mindezeknek a bűnöknek gyökere a gőgösségemben található.

Azonban ami még ettől is sokkal rosszabb, hogy teljességgel lehetséges, hogy jogosnak érezzük ezeket a negatív megnyilvánulásokat. Tudatlanságomban és gőgösségemben elhiszem, hogy tökéletesen elfogadható az ilyen fajta viselkedés. Tehát ahhoz, hogy felismerhessem ezeket, szükségem van egy második fontos összetevőre – Istennek benne kell lennie a gondolataimban. Ezt nevezi a Biblia Istennel való „közösségnek”. Közösségnek Istennel az Ő Igéjén, a Szent Szellemen és a közösségben található szolgákon keresztül. Ezeken keresztül világosságot (ismeretet) kapok arról, hogy mi okozza bennem, mi váltja ki belőlem ezeket a megnyilvánulásokat. Így elkezdem gyászolni magam és meggyűlölöm ezeket. Ezért a legostobább tettek közül az egyik az, hogy visszavonulok a másokkal való közösségtől Krisztus testében.

Néha az emberek azt mondják, büszkék valamire. Ez rossz dolog?

Nem. A büszkeség és a gőg nem feltétlenül ugyanaz, a büszkeség jelenthet pozitív dolgot. Ez egy megelégedettség érzés vagy öröm, ami az által jön, hogy a családom, munkatársaim vagy barátaim elértek valami érdemlegeset. Gyakran mondjuk, hogy büszkék vagyunk ezekre a dolgokra vagy arra, hogy egy bizonyos csapat vagy csoport tagjaihoz tartozhatunk. Ezzel a fajta büszkeséggel semmiféle gond nincs.

Hasonlóképpen, ha képzett vagyok és van tapasztalatom a munkámban, vagy a szakmámban, az jó, ha magabiztos vagyok és értek ahhoz, amit csinálok. Igazán szánalmas lenne, ha az orvosomnak semmiféle önbizalma nem lenne azzal kapcsolatban, hogy jó gyógyszert adott-e nekem, vagy ha a pilóta csak találgatna hogyan is kell vezetni a repülőt, amin ülök!

Ez a fajta büszkeség nem bűn, ez bizalom, ami képessé tesz minket arra, hogy megtegyünk dolgokat. Ennek jó hatása van. Ez viszont teljesen eltér attól a fajta gőgtől, ami fentebb említve van, és ami minden bűnnek gyökere.

Milyen példák vannak a gőgösségre?

Nagyon-nagyon sok módja van annak, ahogyan a gőg megmutatkozik egy ember viselkedésében vagy abban, amit tesz. Itt van néhány példa arról, mi a gőg:

• Sértődöttnek lenni – amiatt, mert velem vagy a családommal nem méltóan bántak, nekem vagy nekünk jobb vagy igazságosabb bánásmódban kellett volna részesülnünk.
• Mérgesnek lenni — hogy képzelik az emberek, hogy így bánnak velem vagy így beszélnek velem? – velem, aki olyan fontos vagyok.
• Passzívnak és tétlennek lenni – mivel úgy érzem, nem tudom tökéletesen csinálni. Elkövethetek egy hibát és emiatt butának tűnhetek. Szóval, hogyha nem lehetek tökéletes, nem fogok csinálni inkább semmit.
• Csendben lenni és nem kimondani, amit gondolok – mert még a végén valami félreérthetőt mondok.
• Zaklatottnak és nyugtalannak lenni – mert az emberek negatív dolgokat mondtak rólam a hátam mögött. Nem vagyok képes elviselni a szégyent és gyalázatot, ezért körbe-körbe szaladgálok és próbálom megmagyarázni a tetteimet vagy indítékaimat.
• Dicsekvés – mert amikor felvázolok egy esetet vagy elmondok egy beszámolót bizonyos eseményről, akkor rettentően fontos számomra, hogy azt úgy tegyem, hogy a lehető legjobb fényben tüntetem fel önmagam.
• Hazugság – mert, ha elmondom az igazat, akkor az emberek rosszat fognak gondolni rólam vagy bajba juthatok és az létfontosságú, hogy rólam csupa jót gondoljanak.
• Mások megvetése – mert másképpen csinálnak dolgokat, mint ahogyan én, és ahogyan én csinálom az jobb, sokkal kulturáltabb és kifinomultabb. Az is lehet, hogy azt gondolom ők nem annyira okosak, tehetségesek vagy tehetősek stb. Akárhogy is, azzal, hogy másokat lebecsmérlek, magamat egy kicsit felsőbbrendűnek érzem.
• Csüggedtnek lenni – mert nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan én szeretném, és nem tudom hogyan fognak alakulni. Ez nem tűnik gőgnek, de bizony bűn, mert az érzéseim és terveim magasabban állnak a rangsorban, mint Isten akarata és vezetése.

Hogyan győzhetünk a gőg felett?

Úgy, hogy odafigyelünk rá és a hatásaira. Tudatosan dolgozunk ellene a gondolatainkban, beszédünkben és tetteinkben, így legyőzhetjük.

 „Közeledjetek Istenhez és ő közeledni fog hozzátok.” Jakab 4:8. Ha Istennel van dolgunk a gondolatainkban, az fenyítést és ítéletet hoz. Meglátjuk a hiányosságainkat. Rájövünk, hol dolgozik a gőg. Megtudjuk, hol él bennünk az önakarat, így meg tudjuk alázni magunkat és engedelmesek lehetünk Isten törvényeinek. Ezért folytatja így később ugyanebben a részben: „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt…” Jakab 4:10.

Mit jelent „megalázni magad”?

Nos, amit nem jelent, az az, hogy csüggedten járkálok körbe azt mondogatva magamnak, hogy haszontalan, reménytelen vagyok, túl rossz vagyok ahhoz, hogy megváltozhassak stb. Az úgynevezett „alázatos” külső viselkedésnek sincsen ehhez semmi köze. Ezek a dolgok haszontalanok a gőggel való foglalkozáskor. Bármelyik esetről legyen szó, ezek szöges ellentétei Isten Igéjének, amely reményt ad minden ember számára, teljesen mindegy mekkorát vétkeztek. Tehát a gőg álruhába bújva jelenik meg amikor így gondolkodunk!

Nem, Jézus „megalázta magát, és engedelmes volt” (Filippi 2:8) Nem lehetséges megaláznom magamat anélkül, hogy hajlandó lennék engedelmeskedni Isten parancsainak. Például nem akarok elmenekülni az ifjúkori kívánságoktól. (2 Timóteus 2:22). Azt gondolom, boldog leszek és sokkal jobb lesz nekem, ha betöltöm ezeket. Így gondolkodnak az emberek természetüknél fogva és emiatt van tele a világ tragikus történetekkel arról, hogyan vezetett az ilyen viselkedés szívfájdalomhoz. Viszont, ha hajlandó vagyok elfogadni, hogy Isten törvényei igazak és teljes szívvel menekülök, akkor megaláztam magam. Akárki akármit gondol, ez így van!

Ugyanígy van ez, amikor aggódom, mégis teszem, ami írva van: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.” (Filippi 4:6) Az ellentétét tenni annak, mint amire kísértve vagyok jelenti azt, hogy megalázom magamat, mert ilyenkor nem a saját akaratomat teszem, hanem engedelmeskedem Isten akaratának. Ez a tökéletes ellenszere annak, hogy azt gondolom: mindent tudok és nincs szükségem Isten segítségére. Az ilyen alázat az ellentéte a gőg bűnének. Ez Jézus Krisztus Szelleme!