Ima – több mint biztosíték

Láttam az újságban egy statisztikát arról, mennyien imádkoznak és az eredmények azt mutatják, hogy egyre kevesebben. Az adatok arra ösztönöztek, hogy kicsit átgondoljam: valójában miért imádkozunk?

A statisztikák szerint egyre kevesebb és kevesebb ember imádkozik Istenhez. Én egy anyagilag stabil országban élek, a világ egy gazdagabbik sarkában, amely komolyabb válságoktól mentes. Talán ez volna az oka annak, hogy nem imádkozunk olyan sokat? Azt gondoljuk, nincs szükségünk az imádságra? Teológusok, kutatók és más tudományban jártas emberek mindenféle indoklással akarják alátámasztani az eredményeket. Ezek elgondolkodtatnak engem: megértettük egyáltalán, mennyire rendkívülien értékes kitartóan imádkozni?

1. Olyan jól élünk, hogy nincs szükségünk Istenre.

A fő magyarázat ebben az újságcikkben az, hogy mi olyan biztonságos környezetben élünk, hogy nincs szükségünk Istenre a mindennapjainkban. Igaz ez?

Amennyiben mi valóban az Ő parancsolatai és törvényei szerint akarunk élni, akkor szükségünk van segítségére minden egyes nap és a nap minden egyes percében. Szükségünk van rá, hogy tudjuk, Ő ott van mellettünk, szeret minket és kész segíteni, ha kérjük Őt. Hogy győztesen megállhassunk minden egyes kísértésben, szükségünk van Isten kegyelmére és erejére. Ennek abszolút semmi köze körülményeinkhez, hiszen természetünk gyakorlatilag nem változik attól függően, hogy itt maradunk vagy az Északi-sarkra költözünk. Ha az ember könnyen haragos vagy sértődött lesz otthon, akkor az lesz máshol is.

2. Jó, hogy legalább van kihez fordulni

A lap így folytatja: azon túl, hogy kevesen imádkoznak, közülük is a legtöbben akkor kiáltanak Istenhez, mikor helyzetük már kezd nehézzé válni. Ilyen helyzetben pedig nagyon jó, hogy van kihez fordulniuk.

Ahol nagy szükség van, ott elég sok az ima is. De Jézus tényleg csak „biztosíték” lett számunkra? Egy olyan, akihez „jó hogy imádkozhatunk” mikor már minden kilátástalan és nincs más megoldás?

Gondolj csak arra, milyen gyakran leszünk kísértve a türelmetlenségre például. Úgy nézhet ki, mint egy hegy, ami felett lehetetlen tökéletes győzelmet kapnunk és minden helyzetben türelmesnek maradnunk. Jézus azonban jól tudta, hogy lehetséges nekünk, mivel Ő magának is természete szerint kedve lett volna ingerülten válaszolnia, de soha nem engedett ennek a „kedvnek”! Hozzánk hasonlóan megkísértetett, de bűnt soha nem tett. (Zsidók 4,15-16)

Miért várjuk meg a katasztrófát, hogy utána hozzá forduljunk? Gondolj bele, mennyire értékes inkább minden kis helyzetet komolyan venni és beismerni, Isten segítségére van szükségünk. Az ilyen emberek követik Jézus lábnyomait. Az ilyen emberek aratnak győzelmet és tapasztalnak hitbeli átéléseket hétköznapjaikban.

3. Gyakran túl elfoglaltak vagyunk.

Könnyű belelovagolnunk magunkat ebbe az állításba és azzal mentegetőznünk, hogy túl elfoglaltak vagyunk. A munka, az iskola és a közösségi élet is nagyon sok időt és energiát elvesz. Az ember gondolatait gyorsan lekötik a napi, a heti, de egészen a következő nyaralásig tartó tervezgetések. A napok pedig villámgyorsan peregnek. De ha még sok dolog történik is, az nem zárja ki az imát, sőt, gyakran éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk: pont akkor van rá igazán szükségünk.

Mikor sok minden történik, és az ember például több személlyel van folyamatos kapcsolatban, különösen kell ügyelni. Elutasító reakcióink még anélkül is érvényesülhetnek, hogy az egyáltalán a tudatunkig eljutott volna. Lehet az ingerültség például, amely könnyen színre lép, ha az ember stressz alatt van. Ahhoz, hogy a hétköznapokban Isten akaratához tarthassuk magunkat, sokkal többet kell imádkoznunk szeretetért, hosszútűrésért és jóságért minden ember felé. És ez különösen igaz a „zűrös” napokra. (Galáciai levél 5,22)

Mit találunk a Bibliában az imáról? „Szüntelenül imádkozzatok” – olvassuk a Thessalonika 5,17-ben. Istennel való kapcsolatunk soha meg nem szűnik. Mindenkor egy „mennyei módban” lehetünk azáltal, hogy Isten színe előtt élünk és elménket a mennybe zárjuk. Bár nem térdepelhetünk az ágy mellet imádkozva egész nap, viszont egész nap egy imaszellemben lehetünk. Ez teljes mértékben lehetséges, és a segítség is közel van, amikor szükségünk van rá. (Jakab 4,6)

Miért imádkozunk?

Vannak azonban többen, akik imádkoznak – írja a lap. Hálával imádkoznak Isten kegyelméért és jóságáért. Imában közbenjárnak szeretteikért és a hozzájuk közel levőkért, illetve a világ dolgaiért.

Isten akarata, hogy hálásak legyünk: „Hálákat adjatok mindenekért! Mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézusban” (1 Thessalonika 5,18) Az Ószövetségben a népnek azzal kellet kimutatnia háláját, hogy állatokat áldozott Isten előtt. Az Újszövetségben bensőnkkel, életünkkel áldozunk Istennek, és hálás imákat küldhetünk neki őszinte szívből, illetve ennek megfelelően cselekedhetünk. Ez egy nagyon fontos része a szellemi szolgálatunknak. (Róma 12,1)

Imádkozhatunk mindenért magunk körül. A szívünk telve lehet gondoskodással mások felé, ahelyett, hogy a saját önző gondolatainkkal foglalkoznánk. A Biblia arról is ír, hogy imádkozzunk azokért, akik vezetik az országot (1 Timóteus 2,1-3). Isten keze ott van mindenhol.

Az ima a magánéletünkben is segíthet. Imádkozhatok Istenhez, hogy segítsen meg az adott napon, az adott órában, hogy hűen megtarthassam tanítványi szövetségemet; hogy megőrizzem szívemet tisztán a bűntől és ragyogó örömmel és békességgel mehessek be vele az örökkévalóságba.

Jézus maga is eltökélten imádkozott, mikor hozzánk hasonló helyzetei voltak. „Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz…” (Zsidók 5,7) Mi is olyan komolyan vesszük, mint Jézus? Imádkozunk mi is legalább ilyen bensőségesen, mikor a gonoszra kísértetünk?

Isten ott van mellettünk

Gondolj bele, Isten jóval több lehet, mint csupán egy biztosíték. Több mint valamilyen extra biztosítókerék, mely jól jön, ha egyedül már nem tudjuk tartani magunkat. Ő elküldte Jézust, aki megmutatta nekünk, mit jelent igazán harcolni a bűn ellen – és aki éjjel-nappal erősít minket, hogy eljuthassunk ugyanarra az életre. (Zsidók 7,25)

Isten ott van mellettünk, mikor tanácsért vagy vigasztalásért járulunk elé; mikor segítségre és erőre van szükségünk. Ő ott van, ha hálával telt szívvel járulunk elé. Áttörő lehetőségek vannak az imában. Elkezdtük már használni?

A reménységben örvendezők; a háborúságban tűrők; a könyörgésben állhatatosak legyetek! (Róma 12,12)