Imádkozz Jeruzsálem békességéért!

Ahhoz, hogy megérthessük, mi történik a Közel-Keleten napjainkban, ismernünk kell a Bibliát, amelyben az Ótestamentum összekapcsolja Izrael történetét és Isten hozzáállását a zsidó néphez. Szintén ismernünk kell a történelmi tényeket a Közel-Keleten a múlt évszázadban történt eseményekkel kapcsolatban.

Keresztényekként, akik hiszünk a Bibliában, úgy tekintünk Izrael nemzetére, mint egy jelre, hogy az Ótestamentumban a próféták általi jövendölések beteljesednek napjainkban. Jézus maga mondja a Lukács 21:29-31-ben: „Mondott nekik egy példázatot is: Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind! Amikor látjátok, hogy már kihajtottak, magatoktól is tudjátok, hogy már közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa.” A fügefa Izrael szimbóluma, mint nemzet.

Izrael: Isten népe

Istennek megvoltak és még mindig megvannak saját tervei Izráel népével kapcsolatban. Simon elbeszélte, hogyan vett Isten népet az Ő nevének a pogányok közül a kezdetektől fogva. Ez tökéletesen egybevág a próféták szavaival, ahogy az Írásokban meg van írva: "Ezután visszatérek, és felépítem Dávid leomlott sátorát, romjait is felépítem, és helyreállítom azt, hogy keresse az emberek maradéka az Urat, és mindazok a népek, amelyeket tulajdonomnak neveztem. Így szól az Úr, aki ezeket öröktől fogva ismertté tette.” Ap.Csel. 15:16-18 (Ámos 9:11)

Látjuk, hogy Izrael Állammal „Dávid sátora” újjáépíttetik a mi időnkben. Azáltal, hogy kinyilvánítja jóságát és hűségét egy nemzet iránt, Isten szólhat az emberekhez, hogy keressék Őt. Isten nem vetette el az Ő népét annak ellenére, hogy Jézust nem fogadták el Messiásuknak (Róma 11:1). Mint „vadolajfa-ágak”, mi, pogányok beoltattunk az olajfába, és „részesei lettünk az olajfa gyökerének és zsírjának.” Róma 11:17. Az egész Ószövetség a zsidóktól származik. Ebből a „gyökérből” és „zsírból” mi, akik keresztények vagyunk a pogányok közül, vigaszt, erőt és táplálékot kaphatunk hitéletünkhöz. Nincs alapunk arra, hogy öntelten a zsidók fölé magasztaljuk magunkat. Épp ellenkezőleg! Lásd a 18-21. verset.

Isten oltalmában

Isten megtartotta Ábrahámnak tett ígéreteit; Ábrahám megkapta Izsákot. Isten megtartotta Izrael népének tett ígéreteit is; visszakapták országukat 2000 évnyi „pusztai vándorlás” után. A földet megművelték és a sivatag virágzik. Izrael nemzete sok ellenséggel van körülvéve, de Isten védelme alatt áll (Ézsaiás 41:14 és 32:17-18).

 „És megtaláltok engem, azt mondja az Úr, és visszahozlak a fogságból, és összegyűjtlek titeket minden nemzet közül és mindama helyekről, ahová kiűztelek titeket, azt mondja az Úr, és visszahozlak e helyre, ahonnan számkivetettelek titeket.” Jeremiás 29:14. Ez az egyik írás a sok közül, amelyek megjövendölik ezt. Ezt most látjuk beteljesedni. Izrael népét elpusztítani épp olyan lehetetlen, mint megakadályozni a Napot, hogy világítson nappal, vagy a holdat és a csillagokat, hogy világítsanak éjjel. (Olvasd el a Jer. 31:35-37-et!)
A legjobb dolog, amit tehetünk a Közel-Keleten élőkért, akár zsidókról, akár más etnikumokról van szó, az, hogy támogatjuk Izrael nemzetét és imádkozunk Jeruzsálem békességéért (Zsolt. 122:6).