Imádkozzunk vezetőinkért és kormányainkért!

„Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemben és tisztességben.” 1 Timóteus 2:1-2.

Itt Pál apostol világosan arra buzdít minket, hogy minden emberért imádkozzunk. Ebbe azok az személyek is beletartoznak, akik országunkat irányítják. Ha a politikát nézzük, azokat az embereket, akiknek hatalmuk van, és akik küzdenek a hatalomért, úgy tűnhet, hogy ez hiábavaló feladat. Feltehetjük a kérdést, mégis hogy segíthet olyan emberekért imádkozni, akik istentelenek, büszkék, és biztosan nem hagyják, hogy Isten vezesse őket? Hogy segíthet ezen az ima? Mégis miért imádkozzunk akkor? Irányíthatja-e Isten a kormányt ilyen embereket használva? Igazából mi a célja, ha úgy imádkozunk, ahogy arra ez a vers buzdít?

Pál és mások a századok során tudták, hogy Isten meghallgatja és figyelembe veszi az istenfélő emberek imáit. Jakab ezt írja Illésről: „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig. Aztán ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld meghozta termését.” Jakab 5:16-18.

Az istenfélő embereknek nem kell hátradőlniük és elfogadniuk mindent, ami jön. Harcolnunk kell imában vezetőinkért és országainkért! Nem számít, milyen ember ez a vezető. A Példabeszédek 21:1-ben ezt olvassuk: „Olyan az Úr kezében a király szíve, mint a patak vize: arra vezeti, amerre akarja.” Az Úr szemei áttekintik az egész földet, hogy megtalálja azokat, akik hűségesek hozzá; és teljes mértékben segíti őket (2 Krón. 16:9). Jakab ezt is mondja: „Nem kapjátok meg, mert nem kéritek.” Jakab 4:2. Pál buzdította a gyülekezeteket, hogy imádkozzanak a hatalmon lévőkért, hogy Isten tehessen azok javára, akik Őt szolgálják. Ki kell állnunk valamiért ebben az istentelen világban; ha mi nem vesszük fel így a harcot azért, ami helyes, akkor ki fog?

Tudjuk, hogy Isten mindenható, és úgy tehet, ahogy neki tetszik. De a Bibliában vannak példák, amikor megváltoztatta terveit az ima miatt. Amikor Izrael vétkezett és aranyborjút készített, Isten úgy döntött, hogy elpusztítja őket, de Mózes így esedezett: „Miért lángolt fel a haragod, Uram, a te néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál ki Egyiptomból? Ne mondhassák az egyiptomiak: Vesztükre vitte ki őket az Isten, megölte őket a hegyek között, és eltörölte őket a föld színéről. Fékezd meg izzó haragodat, szánd meg népedet, és ne hozd rá ezt a bajt! Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Izráelre, akiknek önmagadra esküdtél, amikor megígérted: „Úgy megsokasítom utódaitokat, hogy annyian lesznek, mint égen a csillag, és az az egész föld, amelyről azt mondtam, hogy utódaitoknak adom, örökké az ő birtokukban lesz.” Ekkor szánalomra indult az Úr, és nem hozta rá népére azt a bajt, amelyről beszélt.” 2 Mózes 32:11-14.

Tehát jól tesszük, ha a szívünkre vesszük, amit Pál írt, imádkozunk vezetőinkért, és kérjük Istent, hogy vezesse útjukat. Kérhetjük Istent, hogy irányítsa úgy a dolgokat, hogy „nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemben és tisztességben.” Például imádkozhatunk azért, hogy ne hozzanak olyan törvényt vagy döntést, amely meggátolja, hogy keresztény összejöveteleket tartsunk, vagy lerombolja az ország erkölcsi épségét. Arra is kérhetjük Istent, hogy védje meg hazánk biztonságát, különösen családunk és szeretteink érdekében. Biztosak lehetünk benne, hogy Isten figyelemmel követi imáinkat, amikor irányítja országaink ügyét.