Ínségben és hálaadással imádkozni

Sok imát mondanak betegségekkel és egyéb emberi szükségletekkel kapcsolatban, de kevés az ínség mélyebb megváltás iránt, kevés az ínség Krisztus erényeinek mind nagyobb teljessége iránt. Megfelelnek imáid annak, amit a Biblia mond az imádságról?

Az ínség, az ima és a hálaadás egybetartoznak. A földön naponta több millió imát mondanak, de ezek többnyire csak elhadart szavak.

A farizeusok sokszor és hosszan imádkoztak a látszat kedvéért, de szívükben nem volt ínség, amely imára indította volna őket. Valójában Isten ezt mondja nekik: Akkor jöjjetek vissza, ha okkal jöttök, ha olyan ínség lesz a szívetekben, amely arra sarkall, hogy imádkozzatok, keressetek és zörgessetek (Máté 7:7)! Az özvegyasszony is így imádkozott, amikor ínségben volt, hogy bosszút álljon ellenségén (Luk. 18:1-8). Imája a hit imája volt; nem engedett, amíg érvényt nem szerzett a jogainak.

Ma a mi ellenségünk az ördög. Ebben az összefüggésben Jézust ezt mondja: „Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá… ? Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” Lukács 18:7-8. A győzelmes hit soha nem enged az ördögnek egy ponton sem. Az ördögöt le kell győznünk és le is fogjuk győzni, de ehhez segítség kell – sok segítség. Az egyik fordítás a Szent Szellemet Segítőnek nevezi, és csak azok kaphatnak segítséget, akik ínségben vannak, és valóban segítséget akarnak. Ilyen győzelmes hit kevés van a földön.

Isten meghallgatja a szívből jövő könyörgést

„Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus Jézusban.” Fil. 4:19. Krisztus teljessége nagyszerű és túláradó; de csak annyira részesülhetünk ebben a teljességben, amennyire ínség van a szívünkben. Ő nem hallgatja meg imáinkat csak azért, mert szép szavakat használunk és hangosan szólunk, de meghallgatja a szívből jövő könyörgést, ahogyan Anna imádkozott (1 Sámuel 1:13).

Sok imát mondanak betegségekkel és egyéb emberi szükségletekkel kapcsolatban, de kevés az ínség mélyebb megváltás iránt, kevés az ínség arra, hogy éhezzünk és szomjazzunk az igazságra, kevés az ínség Krisztus erényeinek mind nagyobb teljessége iránt.

Imádkozz hálaadással!

Olyan imák, amelyeket Pál és Epafrász mondott, földi emberektől ritkán szállnak fel Isten trónjához. Ők végig arra törekedtek imáikban, hogy mindenki tökéletesen és teljesen állhasson Isten akaratában (Kol. 1:9,28,29; 4:4-12).

Hálaadás: Jézus kívánsága az, hogy mindig hálát adjunk minden imáért, amelyre választ kaptunk, mert a hit imáját mindig hálaadás és a dicséret követi. Tízből csak egy leprás tért vissza, hogy hálát adjon Istennek. Imáinkból látszik, milyen mély a hálánk. Többnyire inkább csak felszínes. Az apostolok hálaadással és dicsérettel örvendeztek, mikor látták Jézus életét és természetét előjönni emberekben, mivel tökéletesen megalapozottak voltak Isten minden akaratában és Krisztus minden erényében.

A rövid és tömör Miatyánkban többek között ezt olvassuk: „Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.” Ezt emberek ezrei hadarják el naponta; de csak keveseknek van élő hite és megértése arra, hogy Isten akaratának kell meglennie és lehetséges is meglennie egy ember személyes, mindennapi életében ugyanúgy, mint a mennyben. Ebből kifolyólag csupán kevesek adhatnak hálát azért, mert az életükben így van.

Pál vágya az volt, hogy szolgálata hálaadást szüljön Isten iránt (2 Kor. 1:11, 4:15, 9:11-12). Azt akarta, hogy az ostoba beszédet felváltsa a hálaadás (Ef. 5:4). „Hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt…” Fil. 4:6.

Imádkozz hitben!

Megalapozottnak kell lennünk a hitben, „bővölködvén abban hálaadással.” Kol. 2:7. „Az imádságban állhatatosak legyetek, vigyázván abban hálaadással!” Kol. 4:2. Beleimádkozhatjuk magunkat a sötétségbe és kétségbeesésbe, ha az élő hitben eggyé nem válunk a hálaadással és dicsérettel. Az ószövetségi szentek élő hit által győztek akkor is, amikor lehetetlennek tűnt.

Amikor Jónás a legmélyebb sötétségben volt, a cethal gyomrában, ezt olvassuk: „De én hálaéneket zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem. Az Úrtól jön a szabadulás! Az Úr pedig parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre.” Jónás 2:10-11.

„Hálaadásodat áldozd az Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat! Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.” Zsolt. 50:14-15.

Ezen írás egy, a BCC folyóiratában 1979 februárjában, a „Skjulte Skatter” -ben (Elrejtett Kincsek) megjelent cikk alapján íródott.
© Copyright Stiftelsen Skjulte Skatters Forlag, Norway