„Úgy tökéletes, ahogy van!”

Barátai és családja számára Anelle nyugalmat, kedvességet és mélységes elégedettséget sugároz az élet minden helyzetében. Ez nem olyasvalami, ami természetesen jön a 36 éves általános iskolai tanártól, aki hosszú éveken keresztül élt egy – mostanáig – diagnosztizálatlan, előrehaladott betegséggel. Leültünk beszélgetni Anelle-el, hogy némi betekintést nyerjünk a fiatal hölgy tapasztalataiba, akinek a nyomorúság közepette csak növekedett hite.

Egy ismeretlen betegség

Anelle 13 éves korában sántítani kezdett jobb lábára és észrevette, hogy nem tudja mozdítani a lábujjait és a lábfejét. Szakorvosokhoz fordult, de nem tisztázódott miért történik ez. Az orvosok előrehaladott idegkárosodással járó autoimmun betegséget diagnosztizáltak nála, de nem tudták pontosan megnevezni a betegséget. Ez volt annak az utazásnak a kezdete, amely olyan személlyé formálta Anelle-t, amilyen ma.

„Kezdetben még jól tudtam járni, de aztán a dolgok haladtak előre, furcsa tüneteim jelentkeztek és történtek dolgok,” magyarázza Anelle. Nem volt ez könnyű tapasztalat, különösen nem egy tizenéves számára. Anelle Istenbe vetett egyszerű hite próbára lett téve.

A dolgok, amiket eddig végzett a lendületes lány, nehézkessé váltak számára, ahogyan a lassan súlyosbodó betegség korlátozta a mozgását és elveszítette az érzékelést a kezeiben és lábaiban. Ezzel egyidejűleg gyengülni kezdtek a hangszálai, ami megnehezítette a beszédet számára.

„Kezdetben felmerültek kérdések,” folytatja, „és most is vannak napok, amelyek nehezebbek.”

Hajlamunk, hogy mindig akarunk valamit

E nyomorúságon keresztül Anelle megtanult bízni Istenben, de ez nem volt egyszerű számára. Mint mindenki másnak, Anelle-nek is voltak tervei és gondolatai arról, hogyan fog alakulni az élete.

„Azt mondanám, hogy a legnehezebb a terveim feladása volt – feladni azt, ahogyan elképzeltem, hogyan kellene a dolgoknak alakulnia és átadni Istennek, hogy Ő alakítsa azokat, ahogyan akarja.”

Idővel Anelle egyre inkább megbékélt és hálás lett azért, amit Isten engedett, hogy történjen vele.

„Azt gondolom, a titok abban rejlik, hogy úgy döntök, hálás leszek. Mivel a hajlamod, hogy mindig akarj valamit – ennek vagy annak jobbnak kellene lennie, ennek nem így kellene lennie… De miért ne lehetne úgy? Vagy miért kellene valaminek „jobbnak” lennie? Vagy miért kellene valaminek másként lennie? Úgy tökéletes, ahogy van. Hálásnak kell lenned. Például, ha valaki gyönyörűen énekel, dönthetek úgy, hogy élvezettel hallgatom őt irigykedés helyett, mert én nem tudok énekelni.

„Csakúgy, ahogyan a Zsidókhoz írt levélben Jézus mondja: »Íme, itt vagyok, amint a könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat, Istenem.« (Zsidók 10:7) Ezt én is megtehetem, a saját testemmel és képességeimmel,” mondja.

Isten tudja mi a legjobb

Anelle nem beszél részletesen gyötrelmeiről, de nyilvánvaló, hogy rengeteg kihívással nézett szembe. Általános iskolai tanárként a munkája megköveteli, hogy jó beszédkészsége legyen. Gyenge hangképzésért felelős izmaival a dolgok kiszámíthatatlanná válhatnak.

„Elbátortalanodhatsz és azt akarod mondani »Mi értelme?«, de Isten teljes mértékben hűséges az ígéreteit illetően. Keresztülsegít egy napodon, vagy egy héten. Teljesen mindegy, mennyire nehéz. Néha nehéz, különösen, amikor az iskolában tanítasz és egyszer csak hirtelen elmegy a hangod vagy valami. Viszont, ha átadom magam Istennek és segítséget kérek tőle az adott helyzetben, átsegít rajta. A tanítványaim képesek elvégezni egy osztályt még egy ilyen tanárral is, akinek néha ilyen hangja van,” mosolyog Anelle, amikor rekedt, érdes hangjára utal.

Anelle betegsége súlyosbodik és nincs ismert gyógymód rá. A hangszálaiba adott injekción kívül nincsen más gyógyszer, ami elérhető lenne, hogy felvegye a harcot a betegséggel. A lába sínben van, hogy megkönnyítse számára a járást. Korlátozott mozgásával és beszédével Anelle nyilván meg volt kísértve önsajnálattal.

„Nehézzé válik, nem látsz kiutat. Fontos tudni azonban, hogy Isten melletted áll. Ő teremtett mindannyiunkat és ismeri legbelsőbb énünket – mi nehéz számunkra és mi nem. Tudja mit kell tennie, amivel segíthet nekünk.”

„Van egy vers, amiben ez áll: »Alázzátok meg magatokat Isten hatalmas keze alatt…«(1. Péter 5:6) Ez az egyik azon dolgok közül, amelyek leginkább segítettek nekem – csak megalázom magam Isten és az ő kezelése alatt, mindegy mi történik velem. Isten tudja, hogy mit csinál.”

„A testem teljesen tönkre mehet, de a szellemem felmehet a mennybe. Nagyon hálás vagyok ezért, mert ez alázatban tart, közel Istenhez és Istenre utalva.”

„Olvasok egy könyvet egy Istenfélő asszonyról, Esther Smithről – ő ír arról, hogy a problémáid hogyan válnak jelentéktelenné, ha azzal törődsz, hogy mások áldására legyél és jó legyél hozzájuk. Néha, tudod, lehet úgy, hogy: »Szegény én, nem tudok beszélni, nincs hangom.« Menj és legyél áldás valaki számára, légy jó valakihez, és eltűnnek a problémáid!” – zárja gondolatait Anelle.

Ahogyan Anelle beszél, világossá válik, hogy ő egy olyan fiatal nő, aki a hitéért harcol minden körülmény közepette. Próbára tett igaz hite és élete van – olyan élete, amely lelkesíti a körülötte élőket, akár tudatában van ennek, akár nem.