Jézus: Előfutár, Úttörő, Alapító

Hallottál már Jézusról, mint előfutárodról? Úgy már biztosan hallottál róla, mint aki végigjárta helyetted az utat.

Mit jelent az a fogalom, hogy „előfutár”? A szótári fogalommeghatározás szerint az „előfutár” „egy olyan személy vagy dolog, ami megelőzi a jöttét vagy fejlődését valaki vagy valami másnak”. A „megelőz” szó azt jelenti, hogy „valaki vagy valami előtt menni”. Ebben az esetben az, hogy Jézus az előfutárunk volt, azt jelenti, hogy muszáj lennie valakiknek, akik követik Őt. Ellenkező esetben értelmetlen lenne Őt „előfutárnak” nevezni.

„Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé, ahova elsőként bement értünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké.” Zsidók 6:19-20.

Követni valakit természetesen azt jelenti, hogy ugyanazon az úton megyünk, amelyen ő, hogy elérjük ugyanazt az eredményt, amit ő. Hogyan követjük tulajdonképpen Jézust? Először is meg kell értenünk, mit vitt véghez Jézus a földön, és miért akarjuk követni Őt.

Hogyan vált Jézus az Előfutárunkká?

Amikor Jézus megszületett erre a világra, nem olyan volt, mint Ádám a bűnbeesés előtt, akinek semmiféle bűn nem lakott az emberi természetében. Ehelyett életpályáját szolgaként kezdte, nem pedig királyként, mert akkor nem sokan tudták volna követni. (Filippi 2:7) Test és vér részese lett – a teljes bűnös test részesévé – pontosan úgy, ahogyan a gyermekek. (Zsidók 2:14, Róma 7:18)

„Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet.” Zsidók 5:8. Jézusnak meg kellett tanulnia engedelmeskedni, ez pedig azt jelenti, hogy a saját akarata ellentétes volt Isten akaratával. Szenvedéseket követelt – nem engedni a saját akaratának – Tőle, hogy engedelmeskedjen Atyjának. Minden alkalommal, mikor Jézus kísértve volt, és a teste a saját igazát követelte, Isten kárhoztatta a bűnt, ami a testében lakott, Jézus pedig áldozta magát. Róma 8:3-4. Sohasem vétkezett, hanem örök halált hozott a bűnre azzal, hogy sohasem engedett. (Zsidók 4:15) Ilyen módon az összes bűn és a saját akarata halálra lett ítélve a testében, és isteni természet jött elő Jézus életéből.

Amikor Jézus meghalt a golgotai kereszten, a templom kárpitja kettéhasadt aljától a tetejéig. (Máté 27:51) A kárpit zárta el a bejáratot a templomban a szentek szentjébe vezető utat, ez pedig a testben lakó bűnt szimbolizálja, melyet minden ember örökölt a bűnbeesés miatt. Ugyanis a bűn az, ami az embereket elválasztja Istentől és meggátolja a szentélybe való bejutást. Amikor a kárpit kettéhasadt, azt mutatta meg, hogy Jézus testében az összes bűn halálra lett ítélve és meg is lett ölve. Jézus felszentelt egy új és élő utat keresztül a testen – a kárpiton – fel egyenesen az Atya trónjához. (Zsidók 10:19-22) Előfutár lett, teljes mértékben lehetővé tette az emberek számára, hogy isteni természet részeseivé váljanak, hogyha ők is ugyanazon az úton akarnak járni, amelyen Ő járt, a testükben lakó bűn megölése által. 

Hogyan követjük Jézust?

„Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, vértezzétek fel magatokat azzal a felismeréssel, hogy aki testileg szenved, az elszakad a bűntől … 1 Péter 4:1-2. Jézus azzal mutatta meg az utat nekünk, hogy elsőként vette fel a harcot a bűn ellen testének napjaiban. Hogyha nem volna lehetséges az embereknek isteni természet részesévé válni, akkor Jézus élete és halála hiábavaló lett volna.

Sok embernek az a felfogása, hogyha Jézushoz jönnek, akkor már végig is járták az egész utat. Pedig különbség van aközött, hogy valaki Jézushoz jön (az úthoz), és aközött, hogy az úton jár.

Mit jelent ezen az úton járni keresztül a testen? „Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó…” Róma 7:18. Jézus ugyanezt a testet örökölte Embernek Fiaként. Amikor kísértve vagyunk, az a testünkben lakó bűn miatt van, amit szintén a bűnbeesés miatt örököltünk. Pontosan amikor kísértve vagyunk, akkor van lehetőségünk a meglátott bűnt a halálba adni. Ezt azzal tesszük, hogy megtagadjuk, nem értünk egyet a kísértéssel, hanem feláldozzuk magunkat, hogy Isten tetszése szerint tegyünk. Ilyen módon a bűn a testünkben fokozatosan elhal és elveszíti az erejét. Ezt jelenti kárhoztatni a bűnt a testben. (Róma 8:3)

Egész életén keresztül Jézus a saját testét az Atya akarata megtételére adta. (Zsidók 10:7; Lukács 22:42) Ahhoz, hogy követhessük őt, nekünk is ugyanannak az akaratnak kell átadni magunkat – Isten akaratának. Elnyerjük a bűnbocsánatot Jézus vére által. Amikor azonban letesszük az életünket és átadjuk magunkat ugyanannak az akartnak – amelyiknek Jézus – bátran beléphetünk a szentélybe Jézus vérében, ami ugyanaz a vér, amely a mi életünkben folyik. Átvitt értelemben, hogyha utáljuk az életünket – a saját akaratunkat – akkor az meghal.

Személyes segítség az Előfutárunktól

Isten a szentélyben jelenti ki magát nekünk és ott beszél hozzánk. Itt kapunk lehetőséget arra, hogy megtanuljuk felismerni az Atya akaratát. Ugyanitt találjuk a kegyelem királyi trónját. (Zsidók 4:16) Itt van Jézus is az Atya jobb keze felől, hogy közbenjárjon értünk. (Zsidók 7:25) „Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek.” (Zsidók 2:18) Mert Ő maga végigjárta ezt az utat és mindenben meg volt kísértve, amiben mi is, ezért megérti, min megyünk keresztül és átérzi gyengeségünket. (Zsidók 4:11) Ez nem azt az együttérzést jelenti, ami lehetővé teszi számunkra a bűnben maradást, hanem igazi segítséget nyújt kijutni a kötelékéből és legyőzni a nyomorúságot és halált! Amikor imádkozunk Hozzá, látja, mire van szükségünk és velünk együtt imádkozik az Atyához. Ilyen módon a közbenjárónk is nekünk.

Bátran a kegyelem királyi trónjához járulhatunk azért, hogy kegyelmet és segítséget kapjunk a bűn felett való győzelemhez helyes időben. Szükségünk van erre a segítségre ahhoz, hogy Jézushoz hasonlóan, nekünk is sikerüljön. Ez a kegyelem, hogy segítséget kaphatunk alkalmas időben. Nem bocsánat miután vétkeztünk, hanem kegyelem és erő a kísértés idején, hogy ne essünk el és ne kövessünk el bűnt!

Ha elfogadjuk Jézust előfutárunkként, feladunk mindent és a tanítványság útján haladunk, akkor Jézus a legközelebbi, legszemélyesebb barátunkká is válik. A Szentszellemen keresztül beszél hozzánk a szívünkben, pontos, őszinte, értékes vezetést és tanácsokat adva. Barátként vigasztalást és erőt kínál, nem fél elmondani nekünk a teljes igazságot arra nézve, hogy kik vagyunk. Így megláthatjuk magunkat és változhatunk.

Így megtapasztaljuk Jézust, mint olyasvalakit, aki nem csak elkészítette az utat, hanem velünk együtt fut törődéssel, szeretettel, kegyelemmel teli szívvel vezetve és segítve minket a cél felé – hogy szabadok legyünk a testben levő bűntől, és hogy csak Krisztus erényei, a Szellem gyümölcsei növekedjenek és jöjjenek elő!