Józsué és Káleb – a hit szelleme

Ha rendelkezünk a hit szellemével, Isten segít legyőzni a látszólag leküzdhetetlen akadályokat is.

A tizenkét kém visszatért a felderítésről Kánaán földjéről, hogy jelentsenek Mózesnek és Izráel népének. Az emberek nagyon lelkesek voltak. Isten maga vezette ki őket Egyiptomból, és végre eljött az igazság pillanata. Negyven nappal azelőtt Mózes kiküldte a kémeket, hogy minél többet derítsenek ki a földről, mielőtt az izraeliták elindulnak elfoglalni azt. Így búcsúzott: „És legyetek bátorságosok, és szakasszatok a földnek gyümölcséből.” (4 Mózes 13-14. rész).

És végre visszatértek, és egy akkora szőlőfürtöt hoztak, hogy két férfinek rúdon kellett cipelnie! „Elmentünk vala arra a földre, amelyre küldöttél vala minket, és bizonyára tejjel és mézzel folyó az, és ez annak gyümölcse!” Az emberek izgatottan körülvették őket, hogy maguk is lássák. Mindenki meg szerette volna kóstolni a gyümölcsöt.

Ígéret földje

Ennek a földnek gyümölcsei az erények és az áldások: szeretet, öröm, türelem, jóság és béke. Ki ne szeretné ezeket?

Az Újszövetségben is utasítanak minket, hogy foglaljuk el az ígéret földjét. Keresztényekként nekünk vannak a legnagyobb és legértékesebb ígéreteink: hogy végezhetünk a bűnnel, és isteni természet részesei lehetünk (2 Péter 1,3-4). Ennek a földnek gyümölcsei az erények és az áldások: szeretet, öröm, türelem, jóság és béke. Ki ne szeretné ezeket?

De az izraeliták öröme nem tartott sokáig. A kémek találkoztak a föld lakóival is: egy erős néppel, akik nehezen bevehető városokban éltek. A jelentés lehangoló volt: „Az a föld, amelyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, olyan föld, amely megemészti az ő lakóit; az egész nép is, amelyet láttunk azon, szálas emberekből áll. … és olyanok valánk a magunk szemében, mint a sáskák, és az ő szemeikben is olyanok valánk.”

Izráel népe reménytelenségbe süllyedt, és végigsírták az éjszakát. Ennyi volt az álmaiknak? Tényleg azért szenvedtek ennyi nehézségen keresztül, hogy mindez az ígéret földjének küszöbén hiúsuljon meg?

Van hited?

Sokszor így tűnhet a keresztény életünkben is. Feladjuk régi életünket, hogy Jézust kövessük, egy jobb élet reményével telve. De aztán ellenségünk, a természetünkben lévő bűn, fenyegetően fölénk tornyosul, és legyőzhetetlennek tűnik. Kezdjük úgy érezni, hogy kereszténynek lenni túl sokba kerül; mégiscsak túl sok munka. Miért nem segít rajtunk Isten?

Isten nem segíthet azokon, akik nem akarnak hinni. Annál sokkal jobban megbecsüli a szabad akaratot, amit nekünk adott. Valójában hit nélkül senki sem lehet kedves Isten előtt. Másrészről Ő megjutalmazza azokat, akik Őt keresik (Zsidók 11,6)

Józsué és Káleb, két kém, azonban felszólalt: „Ha az Úr kedvel bennünket, akkor bevisz bennünket arra a földre, és nekünk adja azt… Csak az Úr ellen ne lázadjatok, és ne féljetek a föld népétől, mert a fél fogunkra sem elegek! Tőlük eltávozott oltalmuk, de velünk van az Úr!”

Azt gondolnánk, hogy az emberek ezen felbuzdultak, emlékezve az ígéretekre, amiket Isten tett, és a csodákra, amiket láttak. De nem, a hitetlenség miatt, amikor ellenállással néztek szembe, inkább megkövezték volna ezen hit embereit, mint hogy harcoljanak az ígéret földjéért.

A hit egy döntés

De aztán Isten közbelépett. Mivel nem hittek benne, Izráel népe valójában tagadta az Ő hatalmát és dicsőségét. Fellángolt igazságos dühe ellenünk, és megesküdött, hogy egy húsz éven felüli sem teheti be a lábát az ígéret földjére, hanem mind a vadonban fog elpusztulni.

A hit azt jelenti, hogy engedelmesek vagyunk még akkor is, ha nem látjuk az eredményeket. A hit cselekvést jelent. A hit eredményeket ad.

Két kivétellel: „De szolgámat, Kálébot, mivel más szellem volt benne, és hűségesen követett engem, beviszem arra a földre, ahol járt, és az ő utódai fogják majd birtokba venni azt… Nem mentek be arra a földre, amelyről felemelt kézzel megesküdtem, hogy ott fogtok lakni, csak Káléb és Józsué.”

Ez a más szellemiség a hit szelleme volt. A hit azt jelenti, hogy nem a látható dolgokat nézzük, hanem hisszük, hogy Isten mindenható. A hit azt jelenti, hogy engedelmesek vagyunk még akkor is, ha nem látjuk az eredményeket. A hit cselekvést jelent. A hit eredményeket ad.

Isten azt akarja, hogy úgy döntsünk, hiszünk és engedelmeskedünk. Azt akarja, hogy feláldozzunk valamit. Isten Józsuéval és az izraelitákkal volt, de nekik be kellett bizonyítaniuk, hogy akarják az ígéret földjét. Kánaán meghódítása alatt Jerikó elesése után egy várost sem vettek át harc nélkül.

A gyümölcs élvezése

Ugyanebben a hit szellemében kell megharcolnunk saját harcainkat a természeti testünkben lévő bűn ellen. Fel kell adnunk saját akaratunkat és bűnös vágyainkat. Ő erőt ad nekünk, mikor hitben szorgalmasan keressük Őt, és mikor győzünk, minden dicsőség az övé.

Semmit sem vehetünk el harc nélkül, de mikor harcolunk, nincs, amit ne tudnánk elvenni. Egyenként fognak elesni előttünk ellenségeink. Ez már több mint messziről nézni a „föld gyümölcsét”. Szeretet, öröm, béke és minden erény – a kezünkben fogjuk és élvezzük majd őket. Az ígéret földje a miénk lesz.