Keresd először az Ő országát: miként vonatkozik ez rám?

Három rendkívül élénk gyereknek és egy kisbabának vagyok az anyukája.

Egyik nap a konyhában álltam a mosogatónál és az edényeket mosogattam, miközben könnyek patakoztak le az arcomról. Azon gondolkoztam magamban, hogy ha valaki azt mondaná nekem, hogy áldás a gyermek, akkor kerek perec megmondanám neki, hogy nem értek egyet. Jézusra gondoltam, aki lejött a földre, hogy megszabadítson. Ám nem éreztem magam szabadnak; minden nehéz volt és sötét.

Hol volt a bölcsesség?

Biztos voltam benne, hogy mindet jól teszek. Reggelente imádkoztam és napközben is állandó párbeszédben álltam Jézussal, arra kérve Őt, hogy adjon bölcsességet, hogy béke legyen az otthonunkban, és egy jó és boldog anya lehessek. Mindent megpróbáltam! Kipróbáltam a jutalom táblázatot, hogy a gyerekeket ösztönözzem a viselkedésre, és felállítottam egy rendszert, hogy a házimunkát gyorsabban elvégezzem, hogy több időt tölthessek velük. Egy ideig működött, de nehéz volt fenntartani és ismét minden darabjaira hullott.

Úgy keltem fel reggelente, hogy azon gondolkodtam milyen szörnyű lesz a nap – rendreutasítani a gyerekeket reggel, délután és este, felgyülemlett mosatlanok, ordító kisbaba és három káoszt okozó gyermek. Nem tudtam mindent feladni. Isten tényleg azt akarja, hogy egy koszos házam legyen, tiszteletlen gyerekekkel, akik azt csinálnak, amit csak akarnak, és cserébe Ő nyugalmat ad nekem? Mit jelent az, hogy mindet feladni?

Minél többet kértem a bölcsességet, annál inkább azt éreztem, hogy nem kapok Istentől semmit. Megpróbáltam nyugodt és pozitív maradni, bölcsességet kérni, hogy megoldjam a gyerekek közti veszekedéseket, és lecsendesítsem a síró babát, de a végén mindenki boldogtalan volt, leginkább én.

Amitől meg kellett szabadulnom

Egyik nap leültem meginni egy csésze kávét, miután lefektettem a gyerekeket az ágyba. Egy újabb nehéz nap volt és közel álltam a síráshoz, amikor a baba felébredt és elkezdett sírni. Elegem volt! Nehéz szívvel odasétáltam az ágyához, és arra gondoltam, hogy nem bírom folytatni így még egy napig! Felnéztem és kértem Istent, hogy szabadítson meg, akármi is tartott fogva. Nem ez az oka annak, hogy Jézus a földre jött, hogy megszabadítson mindentől, ami oly nehéz? Aztán rádöbbentem valamire. Azt mondtam Neki, hogy nem kell bölcsességet adjon ahhoz, hogy hogyan alakítsam ki a baba jó rutinját, vagy hogyan fegyelmezzem a gyerekeimet, csak annyit akartam, hogy szabadítson meg a saját természeti testemtől és annak minden nyugtalanságától. Eszembe jutott egy vers: „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.” – Máté 6:33.

Először nem gondolkodtam sokat a versen. Nem kerestem semmi mást az életben – több földi gazdagságot, dicsőséget vagy bármit, amit a világ adhat. Meg voltam elégedve azzal, hogy otthonülő anyuka voltam. Megpróbáltam félresöpörni az igeverset, mondván, hogy nem vonatkozik a helyzetemre, de megragadt a fejemben.

Másnap reggel ismét egy nyűgös kisbabával ébredtem, megpróbáltam visszaaltatni, amikor a legidősebb fiam sírva jött be a szobába, mert megsérült, ugyanakkor a lányom a hajamat húzva követelt egy másik nasit. Hirtelen rájöttem! „Keresd először az Ő országát…” Elképzeltem, ahogy Jézus előttem áll, miközben megkérdezem, hogy épp akkor mi az akarata számomra. Egy gondolat volt, tisztán hallottam a hangját. „Az én akaratom nem az, hogy lenyugtasd a káoszt. Azt akarom, hogy küzdj a türelmetlen érzéseid ellen, melyek a természeti testedből jönnek fel, és ne add át magad a pánik és a csüggedés érzéseinek.”

Akkor és ott pontosan ezt tettem. Küzdöttem ezekkel az érzésekkel, amelyek a természeti testemből jöttek, és Isten minden mást megadott. Olyan volt, mintha az egész helyzet megoldódott volna, minden békés és nyugodt lett. Egy meleg érzés áradt szét a szívemben. Isten országát kerestem először és az Ő igazságát, ezért megtartotta az ígéretét és minden mást megadott, ami nekem nem sikerült.

Legyőzni a probléma gyökerét

Isten szándéka nem az, hogy csak elfogadjam a körülöttem lévő káoszt egy rendezetlen házban, tiszteletlen, engedetlen gyerekekkel. Ő ott van bölcsességgel és segítséggel és szilárdan hiszem, hogy valami újat hoz létre bennem azzal, hogy minden helyzetben megmutatja a testemben lakó bűnt, hogy legyőzzem azt.

Minél többet harcolok az erőmmel azért, hogy Isten megmutassa, hogy mi az igazi ellenségem a helyzeteimben és imádkozom egy mélyebb gyűlöletért a hálátlanság, a dicsvágy, az aggodalom, a harag, az elégedetlenség és mások hibáztatása ellen, ami a természeti testemben fel lesz fedve, annál inkább biztosít arról, hogy minden, amit meg kell tenni aznap, meg is történik. A bölcsesség, hogy hogyan kezeljem a gyerekeket, elkezd beáramlani és békét és boldog légkört teremt.

Ahelyett, hogy megpróbálnám úgy irányítani a helyzeteket, hogy passzoljanak hozzám, megtanultam legyőzni a probléma gyökerét – a testemben lévő bűnt. Amint megtanultam, hogy vegyem fel a harcot, minden más is kezdett jól menni!