A keresztény ember jellemzői

Mik a keresztény ember jellemzői? Hogyan különböztethetjük meg az igazi és a nem igazi keresztényeket?

A keresztény ember kapcsolatai

Először a tanítványokat nevezték keresztényeknek (Ap.csel. 11,26), tehát a keresztény ember tanítvány. A tanítvánnyá válás feltételei Lukács 14:26-27,33-ban világosan meg vannak írva: „Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom.” Szüleinkkel, házastársunkkal, gyermekeinkkel való kapcsolatunknak, tulajdonunkhoz és jövőnkhöz való hozzáállásunknak össze kell függnie azzal, amit Jézus tanított nekünk.

Keresztény ember – szabad ember

Félreértés azt hinni, hogy a keresztény ember csak egy „bűnös, akinek megbocsátottak”, beleértve, hogy továbbra is megkötözi a bűn. A következő versekben jobban megértjük, mi Isten akarata számunkra a bűnnel kapcsolatban.

„Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek” 1 János 2,1. „Írok nektek, ifjak, mert legyőztétek a gonoszt.” 1 János 2,13. „De hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket…” 2 Korinthus 2,14.

A keresztény embernek jó a lelkiismerete, elrendezte múltját, nincsenek titkolnivaló cselekedetei. Bűnei megbocsáttattak, alapja Istenben van, házát pedig kősziklára építette, ami Jézus. Rendíthetetlen.

Keresztény ember – nem csupán templomba járó ember

Kereszténynek lenni nem azt jelenti, hogy inkább jársz templomba, mint világi szórakozóhelyekre, de egyébként teljesen olyan vagy, mint a többi ember. Egyáltalán nem! Az az ember keresztény, aki életét Isten igéjével és akaratával teljes harmóniába hozza. Igazságos, amikor a többiek igazságtalanok, türelmes, amikor a többiek türelmetlenek, szorgalmas, amikor a többiek lusták, és pontos, amikor a többiek pontatlanok. Bátran megmondja az igazat, amikor a többiek hízelegnek, hazudnak és képmutatók. Szelíd, hosszútűrő és csendes, amikor a többiek ingerlékenyek, indulatosak stb. 1 Péter 1,15.

Keresztény ember – önzetlen ember

A kereszténység teljes önzetlenséget jelent. Mivel Isten dolgozik a szívében, a keresztény ember elkezd gondolni arra, mire van szüksége a többieknek, mi jó és célszerű nekik, mi válik hasznukra. Ezután képességeihez mérten segít nekik elérni ezeket a dolgokat. A kereszténység azt jelenti, hogy szolgálunk és adunk – adjuk mindenünket, szellemi és földi javainkat egyaránt. Ez a szeretet lényege. Róma 15,2 és 7.

Keresztény ember – szabad a korszellemtől

A keresztény embert nem befolyásolja a korszellem. A világon nagyon sokan bűnben élnek, követik szenvedélyeiket és kívánságaikat, és csak kevesen gondolják, hogy ez nem helyes. Ez a „korszellem”, aminek különösen nehéz ellenállni, és amely szintén magába foglalja a „divatot”.

Az istentelen ember olyan, mint egy élettelen marionettbábu. Valahányszor meghúzzák a zsinórokat, ugrania és táncolnia kell, akár akar, akár nem. A keresztény embernek egyedüli ura és parancsolója Krisztus, nem engedelmeskedik más hatalmaknak, a divatnak és a korszellemnek, még ha mindenki más ezt teszi is.

Keresztény ember – igazságos ember

A keresztény ember minden ügyében igazságos. Tehát ha valamit ellopott vagy igazságtalanságot követett el, azt helyre fogja hozni, mihelyt keresztény lett. Ha adóssága van, mindent el fog követni, hogy visszafizesse. Ilyen helyzetekben nincs más út, ezért nem segít, ha Jézus engesztelő áldozatára hivatkozunk. Ha valaki nem gyakorolja az igazságosságot, egyáltalán nem keresztény, és nem fog belépni Isten királyságába. „Aki az igazságot cselekszi, az mind tőle született.” 1 János 2,29.

A keresztény ember fokozatosan legyőzi kívánságait és vágyait, ezért szívében és elméjében tökéletes nyugalma van. A Megváltó megtisztítja életét, ezért az kifogástalan és feddhetetlen lesz. Többé már senki sem tud nyilvánvaló bűnöket felfedezni benne, mint például dührohamok, ingerültség vagy akár a legkisebb igazságtalanság.

Ahogy egyre jobban megbecsüli a Szent Szellem erejét életében, magától értetődően egyre erősebbé és erősebbé válik általa. Kiállja a próbákat, a szorongást, a jó és rossz híreket, mivel biztosan tudja, hogy hűséges urat szolgál. Most már azokat a dolgokat is le tudja győzni, amiket korábban képtelen volt. Ezt különösen azok veszik észre, akik ínségben vannak, mivel vágynak a győzelemre.

Folyamatos fejlődés

Mégsem várhatunk azonnal teljes győzelmet, ezért olvassuk, hogy „ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért is.” 1 János 2,1-2.

Ennek ellenére a keresztény ember számára a legfontosabb, hogy ne békéljen meg a vereséggel, és ne legyen lusta vagy nemtörődöm. Nem veszítheti el bátorságát, és nem adhatja fel a bűn elleni harcot, mivel a győzelem időbe telik. Hinnie kell, bizakodnia és kitartania, amíg eljut a győzelmes életre. Ez Isten és a Szent Szellem segítségével történik. Rendkívül áldott dolog közösségben lenni más keresztényekkel, akik ugyanúgy vágynak és akarnak győzni. Ezeket az embereket a nagy pásztor, Jézus Krisztus vezeti, az Ő lábnyomait követik.

A keresztény ember jutalma

Mivel hűséges volt Istenhez, engedelmeskedett parancsolatainak, és Jézus Krisztus által Isten tulajdonává lett, a keresztény ember örök életet nyer.

János 3,36: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.”

János 4,14: „De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.”

Jelenések 20,12-15: „És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trónus előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve, és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint. A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki cselekedetei szerint. És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába: ez a második halál, a tűz tava. Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették.”