Mária és Erzsébet útmutatója a barátsághoz

Milyen az igaz barátság? Nem olyan, melyben a szeretet soha el nem múlik, bármi is történik? Melyben az irigység, sértődés, keserűség nem verhet éket a barátok közé?

Mária és Erzsébet története, ahogyan a Lukács 1-ben van írva, egy példája az igaz barátságnak, amely fényesen ragyog egészen napjainkig.

Mindketten rendkívül Istenfélőek voltak. Mindketten kegyelmet találtak Isten előtt és Ő mindkettőjüket különleges feladatra választotta ki.

Mária és Erzsébet kegyelmet találtak Isten előtt

Abban az időben Erzsébet várandós volt Keresztelő Jánossal. Isten azzal a feladattal bízta meg, hogy egy olyan ember anyukája legyen, akiről generációkkal korábban prófétáltak. Istenfélelme miatt nagy kegyelmet talált Isten előtt.

Azonban, mint tudjuk, Mária nála nagyobb megbízatást kapott. Miután az angyal meglátogatta őt és hallotta a hírt a különleges kegyelemről, ami meg fog történni, sietve elment Erzsébethez, hogy megossza vele örömét. (Lukács 1:39).

Erzsébetnek sok adatott, de Mária valami sokkal nagyobbat kapott; mert ő hozta világra Jézus Krisztust, a világ Megváltóját. Mondhatnánk Mária inkább felmagasztaltatott, mint Erzsébet.

Ha Erzsébet szívében irigység lakott volna, akkor nem is értékelte volna olyan nagyra Mária örömhírét. Ha szűkén lett volna a szeretetnek, akkor könnyen keserűvé válhatott volna. Viszont nem ez van megírva! Olyan lelkes volt az örvendezésben, hogy a magzat ujjongva mozdult meg méhében! Amikor Mária megosztotta hírét, Erzsébet annyira izgatott lett, hogy Szellemmel telve így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között!”

Egy különleges látogatás

A párbeszéd a két nő között csakis örvendezés és dicséret volt. Ez nem lett volna lehetséges, ha nem lett volna mindkettőjük szíve teljesen tiszta a büszkeségtől, irigységtől, vagy bármi egyébtől, ami a szeretetet elhidegítette volna.

Mária Erzsébet otthonában maradt mintegy három hónapig. Az első napon váltott szavaik alapján ez egy ritka jó együttlét lehetett, telve örvendezéssel, szeretettel és igaz közösséggel.

Gondold meg mennyire szerették Istent! Hogy ez mennyire növelte képességüket arra, hogy egy szilárd, tiszta, szerető barátságuk lehessen. Istenfélelmük minden bizonnyal rendkívüli volt, hiszen mindketten olyan fiat szültek, akik nélkülözhetetlen eszközei voltak a megváltásunknak!

A következő generáció

Természetesen tudjuk, hogy a Mária és Erzsébet közötti szeretetteljes kapcsolat folytatódott a következő generációban. Keresztelő János szíve olyan tiszta volt az irigységtől, hogy ezt tudta mondani Jézusról: „Én vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szent Szellemmel és tűzzel keresztel titeket.” Lukács 3:16. És ismét: „Akié a menyasszony, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának: ez az örömöm lett teljessé. Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” János 3:29-30.

Irigységtől szabad szívét az anyukájától „örökölte”. Milyen rendkívüli áldás ilyen örökségben részesülni! Egy egészszívű és istenfélő lélek 1000 egymást követő nemzedéket befolyásolhat. (2 Mózes 20:6) Mily értékes minden istenfélő és egész szívű lélek!

Isten legyen áldva Máriáért és Erzsébetért és a feladataikért, melyeket istenfélelemben vittek véghez! Mi több, mi is követhetjük a példájukat és engedhetjük, hogy isteni szeretet uralkodjon a szívünkben, hogy minden kapcsolatunk tiszta lehessen és igaz közösségünk lehessen mindenkivel!

Ide kattintva elolvashatod Mária és Erzsébet történetét Lukács evangéliuma első részében.