Megbocsátás és „sokkal inkább” megváltás

Az üdvösség gyakori értelmezése az, hogy bűnbocsánatot kapunk Jézus halála által. Ez minden bizonnyal a kezdete, de az üdvösség annál sokkal több.

A bűnbocsánat egy külső tisztítás, ami megtisztít minket azoktól a bűnöktől, melyeket elkövettünk, vagyis el lesznek törölve egyszer s mindenkorra. Ez viszont még önmagában nem készít fel bennünket arra, hogy alkalmasak legyünk minden jó cselekedetre, ahogyan annak lennie kellene. (2 Timóteus 3:17). Egy belső munkának is végbe kell mennie, mielőtt teljesen tisztává válunk. Keressük a belső megtisztulást, mert szeretjük Istent és részesülni akarunk az Ő természetéből. (2 Péter 1: 3–4). Ehhez pedig részt kell vennünk ebben a „sokkal inkább” megváltásban.

A „sokkal inkább” megváltás

Pál a rómaiakhoz írt levelének 5. részében ír a megváltásról a 10. versben: „Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele.”

Sajnos ez a „sokkal inkább” megváltás kevésbé megértett. Mit jelent megmentve lenni az Ő élete által? Jézus azt mondta „Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt.” (János 15:5). A Galácia 5:22–23-ban olvashatunk a Szellemnek gyümölcseiről, amelyek az által teremnek, hogy megfeszítjük a testet indulataival és kívánságaival együtt (24. vers). Erőnk van erre, ha Jézus Szelleme bennünk marad.

Ha szeretnél még olvasni arról, hogyan lakhat a Szellem bennünk, olvasd el ezt a cikket: Mi a Szellem keresztsége?

Pál arra buzdít minket a Filippi 2:12-ben, hogy félelemmel és rettegéssel vigyük véghez az üdvösségünket. Akkor magunkat akarjuk megmenteni? Egyáltalán nem! A következő versben azt írja „Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.” (Filippi 2:13). Ez csakis Isten kegyelme által lehetséges, nélküle tehetetlenek vagyunk. (János 15:5).

Szeretne mindenki gyengéd, kedves és türelmes lenni, de mi teszi annyira nehézkessé ennek megvalósítását az élet helyzeteiben? A saját bűnünk—büszkeségünk, akaratunk, vágyaink. Amikor Isten dolgozik bennünk, hogy az Ő akaratát tegyük, saját akaratunkat, illetve önzőségünket pedig feszítsük meg, akkor nagyon könnyedén vonakodni kezdünk. Ezért folytatja Pál a következőképpen: „Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjétek.” (Filippi 2:14).

Teljes megváltás: Az Ígéret Földjének elfoglalása

A Bibliában olvashatunk ennek a vonakodásnak a szemléltetéséről, amikor Izrael emberei be akarták venni az Ígéret Földjét. Isten erejével elhagyták Egyiptomot – ami a világot jelképezi – és ebben az értelemben megmenekültek. Amikor viszont Isten utasította őket arra, hogy vegyék fel a harcot és foglalják el az Ígéret Földjét, elkezdtek panaszkodni, vitatkozni és lázongani. Ha Isten megsemmisítette volna az ellenségüket, örömmel bevették volna a földet, mert rájöttek, hogy az a föld és annak gyümölcsei jók. Ők viszont azt mondták, túlságosan nehéz—az óriások túl nagyok és a városok túl erősek. Megtagadták az engedelmességet. A „sokkal inkább” megváltás helyett – az Ígéret Földjének birtokba vétele helyett – ők a pusztában bolyongtak az elkövetkező 40 évben.

Hogyha engedelmeskedtek volna Istennek, amikor a Mindenható dolgozott bennük, Józsué prófétálása szerint megehették volna az ellenségeiket, mint a kenyeret. Amikor az lett nekik mondva, hogy vonuljanak vissza a pusztába, inkább mégis meggondolták magukat és be akarták venni a földet. Isten viszont többé nem dolgozott bennük. Nem volt kegyelem rajtuk, és reménytelenül megfutamodtak. Mindent elolvashatunk erről Mózes IV. könyvében a 13. és 14. részben.

Ne legyünk megelégedve azzal, hogy meg vagyunk mentve Egyiptomból (a világtól), hogy aztán az egész keresztény életünket a pusztában történő bolyongással töltsük, az Ígéret Földjét soha be nem véve—Krisztus életét a Szellem gyümölcseivel. Nem, ragaszkodjunk ehhez a „sokkal inkább” megváltáshoz hittel és engedelmességgel, Isten bennünk lévő Szellemének buzdításai iránt. Így a Szellem segítségével halálba adhatunk minden bűnt, ami a testünkben lakik. (Róma 8:13). Akkor élhetünk!

Ez igazi megváltás!