Megragadott az evangélium!

Rudolf harminc év körüli, a dél-afrikai Pretoriából származik. Sokan tudnának mesélni izgalmas és érdekes történeteket Afrikáról, de Rudolfnak nincs különös élettörténete és hihetetlen élményei. Amiről ő mesélni szeretne, az inkább az evangélium, ami annyira értékes lett számára.

„Az nevem Rudolf, a dél-afrikai Pretoriából származom, és nagyon megragadott az evangélium.”

Ez elég szokatlan módja a bemutatkozásnak, így megkértem őt, meséljen még erről. Mi is az evangélium, és miért ragadta meg őt annyira?

„Az evangélium boldoggá tesz. Mindig boldoggá! Hálássá tesz. Mindig hálássá! Nem számít, mi történik velem, hogy az emberek jók hozzám vagy rosszak. Az evangélium teszi, hogy abban a helyzetben, amiben vagyok, boldog lehetek, mivel Isten helyezett oda engem. Nem szükséges, hogy a körülmények vagy az embertársaim megváltozzanak. Ha én megváltozom, akkor boldog leszek!”

„Az evangélium által képes vagyok Isten akaratát tenni, és nem kell többé a saját akaratom szerint élnem. Összpontosíthatok arra, ami bennem zajlik. A Szellem beszél hozzám, és életre tud vezetni engem, de ehhez engedelmeskednem kell neki. Gyakorolhatom magam abban, hogy a gondolataim a mennyeiekre irányítsam, ahol Jézus van, így egy egészen új gondolkodásmódot kaphatok.”

„Ha az érzéseim szerint élek, akkor nem tudok hinni, de ha hiszek, még ha nem is úgy érzem, akkor lehetséges győzni a bűn felett.”

„Győzni a bűn felett. Győzni kívánságaim és indulataim felett. Győzelemre jutni a hajlamaim felett.”

Rudolf egy olyan otthonban nőt fel, ahol az apa és anya élte ezt az életet, és boldogok voltak. Mégis mikor egy este az ágyában feküdt, nagy ínséget érzett, mert az ő élete nem volt békével és örömmel teli. Látta a szüleinél és a barátainál azt az életet, amely meggyőzte őt egy új és jobb útról.

Az evangélium erőteljes hatást gyakorolt rá. De akkor milyen egy szokásos hétfő reggel, amikor fáradt és az érzései nincsenek a csúcson? Mi van akkor? Vajon akkor is ugyanúgy megragadja őt az evangélium?

„Az egy rossz megoldás, ha az érzések szerint élünk. Azok hazudnak. Nem, inkább Isten igéjét alkalmazom, ami egy biztos horgony, és nem hagy engem elmozdítani erről az útról.”

Rudolf mutatott egy igét, amelyet sokszor alkalmazott, mikor az érzések és az értelem azt mondták: ez egy rossz nap. „Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen!” (Zsoltárok 118,24.)

„Isten adta ezt a napot nekem. Tulajdonképpen terve van velem. Ő mindent előkészített. Ezt alkalmazhatom, mikor rettegek valamitől, vagy amikor valami olyan következik, amit szívesen elkerülnék.”

„Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek.” Jeremiás 29,11.

„Istennek ilyen reményteljes gondolatai vannak ránk nézve – egy reményteljes jövő. Ő úgy gondol ránk, hogy ez nekünk sikerülni fog, hogy követhetjük Jézust a lábnyomaiban, amit hátrahagyott. Milyen butaság merengeni olyan gondolatokon, mint: „ma nem sikerül” vagy „úgyis az egész életemben bűnös maradok”. Az kissé furcsa lenne, hogy Jézus utat nyitott nekünk itt a földön, lábnyomokat hátrahagyva, aztán a mennyben ülve azt gondolná „igen, megpróbálhatod, de nem sok esélyed van arra, hogy ez sikerüljön neked”. Az igazság az, hogy neki győzelmi gondolatai vannak felőled. Ő tudja, hogy neked sikerülni fog, és győzelmed lesz minden élethelyzetben. Csak hinned kell benne!”

Életem során sok különleges emberrel találkoztam, egyik-másiknak izgalmasabbnál izgalmasabb élettörténete volt. Rudolf nem mesélt ilyen kalandos történetet, mégis oly egyértelmű volt, hogy ő rendkívül érdekes életet élhet az evangélium által. Az ő története attól más, hogy megtalálta Jézus lábnyomát, és követte is azt a hétköznapi helyzetekben. Jézus mindenben megpróbáltatott, amiben mi is, de Ő mindig győzött, és mi az Ő lábnyomait követhetjük. Így nem nehéz megérteni, hogy Rudolfot miért ragadva meg úgy az evangélium.