Mi a közösség?

„Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” 1. János 1:7.

Sokaknak – mind hitetleneknek, mind vallásosaknak – lehetnek barátaik, egy baráti körük, ahogyan ők szeretnék, de nincs közösségük. Nem ismerik a közösség valódi jelentését.

A közösség azonos célt jelent

Mit is jelent ez? Egymás iránt való szeretetet és gondoskodást azáltal, hogy ugyanaz a céljuk. Újonnan születtek élő reménységre. (1. Péter 1:3-4) Az ilyenek kivétettek az emberek közül, hogy egy testté legyenek – Krisztus Testévé. (Kolossé 3:11-15)

Láthatjuk milyen nagy ellentétek lehetnek a kiválasztottak között, és hogyan lesz Krisztus mindenekben minden. Ezért a közösség nem abból áll, hogy egymást természeti test szerint szeretjük, hanem szellem szerinti szeretetből, ugyanazon elhívatásban. A közösség abból áll, hogy gondoskodunk egymásról és megváltatunk úgy, hogy Krisztus teljessége mind inkább növekedik.

Hogyan őrizzük meg a közösséget?

Ahhoz, hogy ebben a szeretetben megmaradj, nem hagyhatod, hogy mások sajátosságai zavarjanak, esetleg kiess a szeretetből azért, mert a másik bűnt követ el. Épp akkor fog a szeretet és a gondoskodás még inkább megmutatkozni. Pál azt írja: „Ti vagytok Isten kiválasztottjai szentek és szeretettek!  Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottjai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést elszenvedve egymást és megbocsátva kölcsönösen egymásnak.” Kolossé 3:12-13.

Mások sajátosságai által találjuk meg a természeti testünkben lévő bűnt – saját emberi természetünket, mint türelmetlenség, önelégültség vagy gőg – és szükségünk van a megtisztulásra Jézus vérében. Aki nem szereti az igazságot úgy, hogy beismerje azt, amitől meg kell tisztulnia, az kiesik a közösségből. Magunkat kell vizsgálnunk mások ítélése helyett. Ahogyan mi magunk tisztulunk, úgy növekszik a szeretet és a gondoskodás, és ezáltal lehetünk másoknak megváltására, hogy ők se veszítsék el a közösséget.

Világosságban járni

„Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem.” Róma 7:21. Ennek ismerete nem elbizakodottá tesz, hanem félelmet munkál. Pál megjegyzi, hogy rabja lett a testének törvényében, ami az elméjének törvénye ellen tör. (Róma 7:21-25, Róma 8:1-2)

Mind ehhez Pál a világosságban való járás és a Szent Szellem vezetése által jutott. Mivel nem a természeti test szerint élt, világosságot kapott arra, ami a természetéből jött – a természeti test cselekedeteire – és a Szellem által megöldökölte azokat és megtisztult Jézus vérében.

„…és az Istenfélelemhez testvéri szeretetet és a testvéri szeretethez szeretetet mindenki felé.” 2 Péter 1:7. A közösségen kívüliekkel való érintkezés és barátság célja, hogy Istenhez vezessük őket. „Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén Szellem szerint.” 1. Péter 3:18.

Láthatjuk, hogy Jézus minden szenvedése a saját kiképzését szolgálta, hogy így minket Istenhez vezethessen. (Zsidók 2:10-11) Így lesz ez velünk is, amikor a világosságban járunk. Szenvedni fogunk természeti testben a kereszt által. Először azért, hogy mi magunk megőriztessünk a világosságban való közösségben, és hogy segíthessünk másoknak, hogy megőriztessenek a közösségben. Majd, hogy a kívülállókat bevezessük a közösségbe és előre Istenhez.

Az ilyen emberek soha nem lesznek magányosak.