Miért nem zavar, hogy egyedülálló vagyok?

A Pinterestet nézegetve egy érdekes idézet keltette fel a figyelmem: “Ne aggódj, ha szingli vagy. Isten éppen téged néz, és azt mondja: ezt a lányt, valaki különlegesnek tartogatom.” Később ott volt egy másik is: “Hölgyek: helyezzétek a szíveteket Isten kezébe és Ő egy olyan férfinek fogja adni, akit érdemesnek tart rá.”

Megálltam egy pillanatra és elgondolkodtam, hogy mennyi lány és nő él, akik még mindig várnak az “igazi”-ra. Eszembe jutott, milyen sok nő élete ekörül az egy dolog körül forog már kislány kora óta. Ahogy nőnek, tanúi lesznek, ahogy barátaik megházasodnak és családot alapítanak, míg ők egyedül maradtak. Jön a gondolat: “Mi történik, Isten? Mikor jön el az én időm?”

Pontosan ezen mentem keresztül én is. Egy nagyon családcentrikus környezetben nevelkedtem. Azzal a gondolattal nőttem fel, hogy egy nap én is feleség és anya leszek. Ezt vártam az élettől. Átéltem a húszas éveim, beléptem a harmincasba és néztem, ahogy a barátaim maguk mögött hagyják az egyedülálló életet. Hazudnék, ha azt mondanám, ez sosem volt hatással rám.

Bízz az Úrban teljes elmédből

De segítséget kaptam ezek a szavak által a Példabeszédek 3:5-ből: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.” Mikor a jövőmre gondolok, két lehetőségem van. A saját értelmemre támaszkodhatok és elképzelhetem, hogyan kéne az életemnek folynia. Ülhetek és várhatok, míg Isten ezeket a terveket megvalósítja. Vagy mondhatom ezt: “Istenem, az életemet teljesen a kezedbe adom. Teljes szívemből hiszem, hogy amit terveztél nekem, az pontosan a legjobb számomra. Mindegy mit hoz az élet, én bízom Benned.”

Ez azt jelentené, hogy sosem vagyok megkísértve azzal, hogy magányos vagyok? Hogy mikor meglátok más korombeli nőket a családjukkal, akkor nem vagyok arra kísértve, hogy én is azt akarom? Nem. De hiszek egy olyan Istenben, aki erőt ad nekem megtagadni ezeket a gondolatokat, kísértéseket és hogy az én kincsem a mennyei dolgokban legyen a földi dolgok helyett. (Máté 6:19-20)

A Fillipibeliekhez írt levél 4. része tele van hihetetlenül bíztató szavakkal. „Mert én megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek.” Fillipi 4:11 Ez egy olyan dolog amin igazán dolgozom az életemben. Lehetek házas vagy egyedülálló, gazdag vagy szegény, lehetnek a körülményeim jók vagy rosszak, ha teljesen hiszek Istenben, akkor elégedett leszek. A Filippi 4:6-ban van írva, Semmi felől ne aggódjatok. Isten kezében van minden!

Az élet nem unalmas!

És az élet nem unalmas! Mikor teljesen Isten szolgálatának szentelem magam, akkor arra használom az időm, hogy a családom és barátaim életét jobbá tegyem. Mindezek megtöltik a szívem tartalommal. Az a természetes ösztön hogy családom legyen még mindig ott van, de nem engedem, hogy felülkerekedjen. 

Megtapasztaltam, hogy ha így fogom fel, és tényleg minden más gondolatot feladok, az életem gazdag és teljes lesz. Nem kell a jövő miatt aggódjak. „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint.” Filippi 4:19. Hiszek ebben az ígéretben! És ez az ígéret most és mindörökké áll.

Egy pár sor a kedvenceim közül az énekeskönyvünkből: “Az Úr Útjai:”(197)

“Tegnap elmúlt, holnap bármi jön,
Te vezetsz és tervezed az utam.
Jóságod nekem a mát adta,
Benned van minden bizalmam, Uram.”

Nem vígasztalom magam üres szavakkal, hogy Isten vár arra, hogy valaki különlegest adjon nekem. Nem, a vígasztalásom az a tény, hogy Isten életem minden lépéset iranyítja. Mindegy, mik a körülmények, Isten úgy tervezte azokat, hogy a lehető legjobb legyen nekem. És ha hűségesen bízom Benne minden lépésnél, akkor Ő gazdag, örökkévaló jutalmat készít nekem. Ez midnenképpen harcba kerül, de ez az egyetlen dolog, ami nyugalmat és békét nyújt a szívemnek. És az életem gazdag és boldog!