Mindenkiben közös

Minden gyermekem felnőtt és legtöbbjük el is költözött, azonban akiről szó van, sok érdekes kérdést kezdett feltenni nekem. Mivel ezek a kérdések szövegesek és nem szemtől-szembe tette fel őket, van időm arra, hogy végig gondoljam mit válaszolok. Mindegyik érdekes és van néhány összetett, de az egyik ezek közül meglepett. Ez volt a kérdés:

Hogyan adod fel a csak magadért való életet? Hogyan szünteted meg a gondolataidat arról, hogy mit akarsz/mit akarsz tenni stb.? Amikor látom, hogy … állandóan olyan boldog és mindig másokra gondol.

Ami a felszín alatt rejlik

Az ok, amiért a kérdés meglepett pedig az, hogy aki feltette a kérdést nem tűnik olyannak, aki csak magáért él. Mindig boldognak látszik, és úgy tűnik, mindig gondol másokra. Tudom viszont, hogy a személy, akire a kérdés szövegében utalnak példaként, nem mindig boldog és küzdelmei vannak az önzés és nemtörődömség ellen.

Hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy mások rég megértették ezt az életet és mi vagyunk azok, akik messze lemaradva küszködünk az alapokkal. Bátor képet vághatunk hozzá, de a felszín alatt ez negatív gondolkodáshoz vezet saját értékünkről és Istennel való járásunkról. Amit azonban „másokról” tudunk, az nem a gondolkodási folyamatuk. Nem látjuk harcaikat, küzdelmeiket vagy negatív gondolkodásmódjukat, melyek felett győzniük kellett.

Ami mindannyiunkban közös

Van valami, ami mindannyiunkban közös, ez pedig a test vagy nevezhetjük az „életünknek” is – ami én vagyok természetemnél fogva. Ez pedig mindenki számára ugyanolyan, aki követni akarja Krisztust – van természetünk, amelyet le kell győznünk. Még akkor is, ha az embereknek barátságos személyiségük van és „kedvesebbek” nálam, amikor erről az emberi természet elleni harcról van szó, mindannyiunknak egyenlő esélye van a győzelemre. Nem a kedves természet az, ami számít, hanem az, hogy eltökélt legyek azzal kapcsolatosan, hogy megtaláljam az életem és elveszítsem azt.

Az első alapelv számunkra – akik olyanok akarunk lenni, mint Krisztus – hinni ebben:

 „Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó…” Róma 7:18.

A második alapelv számunkra – akik olyanná akarunk válni, mint Krisztus – hinni a következőben:

 „Aki megtalálja életét, az elveszti azt…” Máté 10:39.

Amivel foglalkoznunk kellene

Azzal kellene foglalkoznunk, hogy megtaláljuk az életünket egy közönséges nap közben, nem pedig azzal, hogy másokkal mi a helyzet. Ahhoz, hogy megtaláljuk az életünket, keresnünk kell azt. Minden egyes alkalommal, amikor találunk valamit az életünkben, ami ellentétes Isten természetével és megtagadjuk azt, előre haladtunk azon az úton, hogy még inkább olyanná váljunk, mint Jézus. Akkor járunk a legnagyobb sikerrel, ha nem tétovázunk, hanem feladjuk arra való törekvésünket, hogy „jobb emberek” legyünk. Vagyis olyanok, mint azok, akiket úgy ismerünk, hogy kedvesek és gondolnak másokra. Krisztus testét nem azok építik, akik próbálnak kedvesek lenni egymáshoz. Olyan emberek építik, akik megtalálják az életüket, hogy azután elveszíthessék azt. Ez az a kő, amire a testvériség épül.

Nevezzük nevén ellenségünket – tudom, mi volt a harcom ma, de ez köztem és Isten között volt. Talán senki sem vette észre, hogy „nyomorúságosnak, és szegénynek és vaknak és mezítelennek” éreztem magam. Lehet, hogy azt sem vette észre senki, hogy felvettem a harcot a sértődöttség, irigység, vagy önelégültség ellen.

Az emberek abból fognak rájönni arra, hogy sikeresen szálltam harcba minden alkalommal, hogy megváltozom. Egyes dolgok több időt vehetnek igénybe, mint mások, de nem szabad megrettennünk a csatától, hiszen garantált a győzelmünk.

 „…meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára.” Filippi 1:6.