Mit jelent élő áldozatnak lenni?

“Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul.” – Róma 12:1.

Pál arra kérte a rómaiakat, hogy szánják oda testüket élő áldozatul. Más szavakkal, ez nagyon fontos volt számára, hogy ezt tegyék; ez valami nagyon lényeges volt. Valójában mit jelent odaszánni testünket élő áldozatul? Nyilván képletesen beszélt, nem szó szerint. Ez a könyörgés pedig nem csak a Rómaiaknak szólt – ez lényeges számunkra is, a mi napjainkban!

Hogy megválaszoljuk a kérdést, összecsatoltunk két cikket – egyet Sigurd Bratlie-tól és egyet Johan Oscar Smith-től. Ösztönözzön téged ez az üzenet arra, hogy megmaradj ebben az állandó folyamatban, hogy odaszánjad a saját testedet élő áldozatul!

Élő áldozat

Istennek való szolgálatunk azt jelenti, hogy felajánljuk Neki testünket, mint elfogadható áldozatot. Amit feláldoztam, az többé már nem az enyém. Amikor Jézus e világra jött ezt mondta: „Testet alkottál nekem … Íme, itt vagyok, … hogy teljesítsem akaratodat, Istenem.” Zsidók 10:5-7. Használhatta volna testét arra is, hogy a sajátját keresse – hogy dicsőségre és hatalomra törekedjen, hogy kellemes életet éljen stb. – de Ő nem azért élt, hogy magának kedveskedjen. (János 6:38; Róma 15:3.) Felajánlotta saját testét Istennek, mint egy elfogadható áldozatot. Minden, amit Ő tett az Ő testével, az mind a mi javunkra és megváltásunkra szolgált.

Most arra vagyunk elhívva, hogy Őt kövessük. Most eljött az idő, hogy felajánljuk testünket, mint áldozat. Gondoskodnunk kell, hogy testünk mindig kész és szent legyen Isten akaratának teljesítésére. Nem használhatjuk arra, hogy a sajátunkat keressük, hanem hogy felebarátunkét. (Róma 15:1-2.) A nyelvünket nem arra kell használnunk, hogy a magunk ügyéről, magunk védelmére beszéljünk, hanem hogy Isten nevében beszéljünk – hogy beszéljük épülésre, kegyelmet adva azoknak, akik hallják. (Efézus 4:29.) A lábainkat pedig nem arra kell használnunk, hogy oda fussunk, ahova akarunk, hanem oda, ahol hasznosak lehetünk. A kezeinket pedig nem arra kell használnunk, hogy megragadjuk és elvegyük azokat, amiket akarunk, hanem hogy adjunk másoknak, hogy az hasznukra váljon. Ebből adódóan a testem azért van, hogy mások hasznára legyen, nem a sajátomra.

Ha mindenem, amim van a szegényeknek adom, de nem szeretetből, akkor ez nem válik hasznomra. A szeretet nem keresi a maga hasznát. (1 Korinthus 13:3,5.) Ha mindenem odaadom, amim van, de azt várom, hogy kifizetődjön tisztelet és jó hírnév formájában, akkor ez nem egy feláldozott testtel végzett munka. A magamét kerestem és semmi vagyok. A szeretet nem keresi a maga hasznát.

(Sigurd Bratlie)

Nem az enyém, hanem a Tiéd legyen meg

Megtérni azt jelenti, hogy elfordulok a saját akaratomtól, hogy Istenét tegyem. Jézus így imádkozott, „Ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.” Lukács 22:42. Úgy tűnhet, mintha Isten olyan dolgokat kérne, amelyek emberileg lehetetlenek számodra, olyan dolgok, amiket soha nem fogsz tudni megtenni. Nem, egyáltalán nem. Ő azért adta az Ő parancsolatait, hogy pontosan megtartsuk azokat, és életünk végéig kell kitartania erőnknek. (V.Móz.33:25.) Mindig ad kegyelmet, hogy segítsen a megfelelő pillanatban, a kegyelem pedig erő ahhoz, hogy akaratát tegyük.

Amikor Jézus a földön volt, ezt mondta: “Íme, itt vagyok, amint a könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat, Istenem.” Zsidók 10:7. Jézus rendelkezett Isten Szellemének erejével, hogy Isten akaratát tegye, mert Ő feláldozta Magát az örökkévaló Szellem erejében. (Zsidók 9:14.) Volt saját akarata, de feláldozta azt, hogy Atyja akaratát tegye. Az áldozat magában volt és Ő engedelmes volt; ezért tudott minket tanítani, hogy így imádkozzunk: “jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.” – Máté 6:10.

A lényeg az, hogy az embereknek Isten akaratát kell tenniük itt a Földön. Kaptunk erőt, hogy tegyük az Ő akaratát a Szent Szellemen keresztül, amit kaptunk, amely ugyanaz a Szellem, amely Jézusban volt az Ő testének napjaiban. Mint ahogy akármilyen érző ember itt a földön sem várna el többet gyermekeitől, mint amennyire képesek, annál inkább fogja a mi mennyei atyánk hozzászabni az Ő mennyei akaratát a mi életkörülményeinkhez. Minden másban hinni az hitetlenség. Az emberi érvelésünk azt mondhatja, hogy Isten nagy elvárásai indokolatlanok. Azonban ezek a gondolatok bűnösek; semmi közük az igazsághoz. Isten akarata a mi megszentelődésünk, és az Ő akarata elvégezhető és el is kell végeznünk, hogy ha meg akarunk szenteltetni. Az van írva, hogy Krisztus lett nekünk Isten bölcsessége, igazságossága, megszentelődése és megváltása. (1 Korinthus 1:30.) Ő munkálja bennünk az akaratot és cselekvést és gondoskodik róla, hogy ne dolgozzon bennünk többet annál, mint emennyit el tudunk végezni.

“Áldozatokat és ajándékokat, égő- és bűnért való áldozatokat nem kívánsz.” – Zsidók 10:8. Mindezek az áldozatok a Testen kívül voltak és sohasem voltak képesek arra, hogy az embereket a Testben való áldozatokra vezessék – azokra az áldozatokra, amelyeket Jézus Krisztus ajánlott fel. Mi is el lettünk hívva, hogy részt vegyünk ebben az áldozati tisztségben. Mint ahogy Ábrahám és Isten megállapodtak Izsák feláldozásában, nekünk is meg kell állapodnunk Istennel, hogy feláldozzuk a mi Izsákunkat. Csak akkor tud Isten akarata teljesülni a földön úgy, ahogy a Mennyben.

(Johan Oscar Smith)

Ezeket a cikkeket norvég nyelvről fordítottuk és először a BCCSkjulte Skatter (Elrejtett Kincsek) című folyóiratában jelentek meg “Istent szolgálni” címmel (írta: Sigurd Bratlie) 1932 novemberében, valamint „Isten akarata – az én akaratom” címmel (írta: J. O. Smith) 1942 decemberében.
© Copyright Stiftelsen Skjulte Skatters Forlag