Mit jelent megfeszítve lenni Krisztussal?

 „Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megerőtlenüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek.” Róma 6:6.

Pál úgy ír arról, hogy az óember meg lett feszítve, mintha akkoriban közismert és hitt dolog lett volna. Napjainkban viszont ez elég ismeretlen a keresztények körében. Talán van fogalmuk róla, mint holt tanításról, de nem hisznek benne, így semmi hasznuk sincs belőle.

Nemrég valaki bizonyságot tett arról, hogy immár hiszi, megfeszítve lenni Krisztussal egy hitbeli cselekedet. Túláradóan boldog volt. Csodálatos volt hallani ezt, mert teljesen különbözött a régi értelmezéstől, miszerint: kövess el bűnt és kapj kegyelmet a bűnbocsánatra. Egy kezdő számára helyénvaló, hogy izgatott legyen a bűnbocsánattal kapcsolatban. Azonban amikor valakinek már tanítónak kellene lennie Krisztusban, de még mindig vétkezik, az lusta és szánalomra méltó. Egyszer győznünk kell minden felett, amiről tudjuk, hogy bűn, mert a tudatos bűn az óemberé. Akkor fokozatosan felfedezzük azokat a bűnöket, amelyek korábban nem voltak tudatosak. Ahogy világosságot kapunk egy nem tudatos bűnre, meg is feszítjük azt. Így a bűn teste teljesen meg lesz semmisítve, és többé nem szolgálunk a bűnnek.

Hit által tartjuk ott a bűnt, ahová tartozik, vagyis a halálban. Halottnak tartjuk magunkat a bűn számára, de élőnek Isten számára az Úr Krisztus Jézusban. A bűn nem uralkodhat halandó testünkben, nem engedelmeskedünk kívánságainak (Róma 6:11–12).

Vannak kívánságok a halandó testünkben, de nem szabad engednünk ezeknek. Más szóval kívánságaink számára halottak vagyunk. Erőt kaptunk erre a hit ezen álláspontját felvéve: meghalni Krisztussal, megfeszítve lenni Krisztussal.

„Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem.” (Galátzia 2:20). Ha Pál hitte, hogy meg van feszítve Krisztussal, akkor ez számunkra is lehetséges. Ezért van tényszerűen leírva: „Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt.” (Galátzia 5:24).

Akkor miért élnénk győzelem nélkül? Panaszkodni és jajveszékelni a folyamatos vereség miatt igen alázatosnak hangzik, de ennek a gyökere csupán bűn és hitetlenség. Ugyanazon forrásból nem törhet elő édes és keserű víz egyszerre (Jakab 3:10–11).

A kereszt lábánál állni nem segít; Jézus sem a kereszt lábánál győzött. Fel kell kerülnünk a keresztre: ott győzte le Jézus a hatalmasságokat, fejedelemségeket, és a pokol összes seregét. Mi is csak ott győzhetünk.

A papoknak és a prédikátoroknak el kellene kezdeniük ezt tanítani a tanítványoknak, amilyen hamar csak lehet. Ugyanis nagyon kevés hívő hiszi ezt, és kevesen értik ezt tisztán — pedig létfontosságú lenne.

Ezt a cikket először a BCC „Skjulte Skatter” („Elrejtett Kincsek”) c. folyóirata adta ki norvég nyelven 1935 szeptemberében.

© Copyright Stiftelsen Skjulte Skatters Forlag