Mit jelent megölni a test cselekedeteit?

„Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Szellem által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtök.” (Róma 8:13).

Sok a befogadni és megérteni való ebben a versben. Mit jelent a test cselekedetei szerint élni? Mit jelent megölni a test cselekedeteit? Fontos tudni, hogy ahogyan a vers is világosan kijelenti, ha ezt tesszük, élni fogunk!

A természeti test kívánságai szerint élni annyit jelent, hogy tudatosan eleget teszünk a testünk kívánságainak (Galátákhoz 5:16) vagy engedni a kísértéskor a test vágyainak. (Jakab 1:14–15). Ez tudatos vétkezést jelent, törvényszegést, Isten azon törvényeinek tudatos megszegését, amelyeket már ismersz.

Emberi természetünk (természeti test) cselekedetei

A természetünk cselekedetei azok a tettek, amelyekről már az előtt tudjuk, hogy bűn, mielőtt megtennénk. Hogyha folytatjuk a természetünk akarata szerinti életet, vagyis a bűnben való életet, akkor meg fogunk halni. Hogyha pedig nem élünk a természetünk akarata szerint, akkor megfeszítettük a testünket kívánságaival és vágyaival együtt. (Galátákhoz 4:24). Akkor meg vagyunk feszítve mindannak, amiről tudjuk, hogy bűn. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a bűnre való vágyódásunk magától elmúlik. Ez tudatos hozzáállást jelent részünkről, ami megköveteli, hogy megharcoljuk a hitnek jó harcát annak érdekében, hogy legyőzzük a bűnt. Ez pedig szenvedéssel jár, mivel a természetünk kívánságai és vágyai nincsenek kielégítve.

„Így azt tartsátok ti is magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek Krisztus Jézusban. Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánságainak.” (Róma 6:11–12).

„Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, vértezzétek fel magatokat azzal a felismeréssel, hogy aki testileg szenved, az elszakad a bűntől, hogy többé ne emberi vágyak, hanem Isten akarata szerint éljétek le testi életetek hátralevő idejét.” (1 Péter 4:1–2).

Testünk cselekedetei

Még lényegesebb, hogy meg van írva, hogyha megöljük a test cselekedeteit a Szellem által, élni fogunk! (Róma 8:13). Akkor melyek a testünk cselekedetei, és miben különböznek a természetünk cselekedeteitől? (Galátákhoz 5:19–21). A testünk cselekedetei azok a tettek, amelyekről csak az után tudjuk meg, hogy rosszak, miután megtettük. Ezt úgy tudjuk meg, hogy a Szentszellem megmutatja—új világosságot kapunk, miszerint ezek rosszak voltak. Ezért minden rossz, amit tudatlanul cselekszünk—tudatunk vagy megvilágosodott énünk beleegyezése nélkül—az a testünk cselekedete. Nincs kárhoztató ítélet testünk ezen cselekedetei miatt, hogyha befogadjuk a világosságot és a Szellem által elítéljük, majd legyőzzük ezeket. (Róma 7:25 és Róma 8:1–2).

Két dolog szükséges ahhoz, hogy „éljünk”, hogy kövessük Krisztust:

1. Hogy ne éljünk többé a természetünk kívánságai szerint, hogy megszűnjenek. Másképpen: Ne tegyem többé azt, amiről tudom, hogy rossz. (1 Péter 4:1–2).
2. Hogy megöljük a test cselekedeteit (elítéljük, elhagyjuk) egymás után, ahogy világosságra kerülnek. Más szavakkal: Abbahagyom azokat a tetteimet, amelyekről a világosság felfedi számomra, hogy rosszak. (Róma 8:13; 1 János 1:6–8).

Halálra ítélni

Nem tudjuk gyűlölni—vagy megfeszíteni—azokat a dolgokat, amelyekről nem tudjuk, hogy rosszak. A dolgok keresztre feszítése csak a világosságunk határain belül lehetséges. Ez így működik és így kellene működnie. Ahhoz, hogy a bűnt, ­ a természet cselekedeteit és a test cselekedeteit egyaránt (amelyeket megölünk, miután tudomást szerzünk róluk) ­ megöld, muszáj:

1. Elítélned—beismerned az igazságot; bűnnek látni.
2. Gyűlölnöd—a bűnt rendkívül nagy véteknek látni (Róma 7:13) 
3. Ne tedd—állj ellen a kísértésnek, ne vétkezz, ha már világosságod van róla, hogy bűn. Ez a Szentszellem erejével lehetséges azok számára, akik engedelmesek.

Hogyha ezt teszed, akkor a bűnt nem csak elnyomod, hanem tényleg megölöd. Hit és türelem által a végén már nem is fog kísérteni az adott bűn. Ez az isteni természet, amire elhívattunk, és amit Isten ígért nekünk. (Jakab 1:13–14; 2 Péter 1:3–4; 2 Korinthus 3:18).

„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, mert olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. Ezért aki így reménykedik benne, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta.” (1 János 3:2–3).