Nincs idő hallgatni a vádolóra

„Önző anya vagy. Nem vagy szerető feleség. Ugyanaz ellen a dolog ellen harcolsz évek óta. Sokkal nagyobb előrehaladásnak kellett volna történnie mostanára. Mindig is ilyen voltál és ilyen is maradsz.”

Általában ezekhez hasonló helyzetek indították meg bennem a belső párbeszédeket. Akartam tenni a jót és követni Jézust, ám még mindig mérges leszek a gyerekeimre, kíméletlenül megmondom a férjemnek a magamét, vagy túl sokat foglalkozom azzal, mit gondolnak rólam mások. Ahogy megtörténtek ezek, azonnal éreztem a vádakat magamban. Gyötört a bűntudat és elcsüggedtem, hogy bennem talán sosem fog igazi változás bekövetkezni. Hallgattam a gondolatokra és egyetértettem velük, pedig valójában rettegtem tőlük. Lebénultnak és gyengének éreztem magam és úgy tűnt, Isten nagyon távol van.

Tudatában voltam annak, hogy ezek a vádak nem Istentől valók, mivel nem hoztak nyugalmat vagy gondolatokat jövőről és reménységről. (Jeremiás 29:11) Tudtam, hogy ezek a gondolatok igazából Sátántól származnak, akiről a Bibliában „vádolóként” olvashatunk. (Jelenések 12:10) Azt is tudtam, hogy Sátán a békémet és örömömet akarta ellopni, mert ő egy tolvaj és romboló, aki össze akarja zúzni a hitemet. Mégis úgy éreztem, erőtlen vagyok ahhoz, hogy bármit tegyek ez ellen, mert igaznak tűnt minden szava. „Tudom”, gondoltam. „Ez mind igaz. Nem megy. Nem tudok jó lenni.”

Tudtam, hogy Isten szavában és az imában erő van, de amikor a vádoló suttogni kezdett a fülembe, megkötözött és úgy tűnt, semmit sem segít az ima. Az élet elfoglaltságai miatt nem szerepelt a teendőim között Isten Igéjének olvasása és az imádság. Így amikor Sátán jött a vádjaival, nem volt mivel harcolnom ellene. Engedtem magam elmerülni a gondolataimban és ezekben az érzésekben, amíg annyira mélyen és annyira csüggedtnek nem éreztem magam, hogy be akartam mászni egy szikla alá és soha többé ki nem jönni onnét.

Kitisztultak a dolgok

Az egyik ilyen mélypont alkalmával egyszer csak elhatároztam, hogy felkutatom az összes igeverset, arról, hogyan tarthatom közel magam Istenhez, s hogyan kaphatok erőt és segítséget tőle. Ahogy egyre többet olvastam, úgy vált világossá számomra, hogy csak bizonyos kikötésekkel és feltételekkel kapok segítséget Istentől és csak így tarthatom Őt közel magamhoz. Például, 2 Krónika 16:9: „Mert az Úr szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi…” Jakab 4:7–8: „Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok…”

Meg kellett kérdeznem magamtól, hogy a szívem hűséges-e Isten iránt, amikor a vádolóra hallgatok. Engedelmeskedem Istennek és közeledek hozzá tiszta szívvel, amikor depressziós gondolataimba merülök amiatt, ami a múltban történt? Távolról sem! Teljesen világossá vált számomra, hogy mik a feltételei annak, hogy Istentől erőt és segítséget kapjak. A szívem nem volt hűséges Isten iránt. A saját érzéseimben és okoskodásaimban bíztam ahelyett, hogy teljes mértékben hittem volna Őbenne és ígéreteiben. Ahelyett, hogy azzal töltöttem volna az időmet és a gondolataimat, hogy keressem Isten akaratát és kitaláljam mi a neki tetsző, azzal töltöttem az időmet és gondolataimat, hogy a vádolóval beszélgettem. Harcolnom kellett azért, hogy a gondolataimat és szívemet tisztán tartsam Isten számára, hogy erőt kapjak tőle és a vádoló ne találhasson fogást rajtam.

Tevékenynek kellett lennem

Egészen idáig kifogásokat kerestem arra, hogy miért nincsen elég időm. Azonban hoztam egy döntést, hogy bármilyen szabad pillanatot ki fogok használni a mozgalmas hétköznapokban arra, hogy a Bibliát olvassam és imádkozzak. Azt találtam, hogy ha aktívan keresem az Ő akaratát mindenben, amit csak mondok és teszek, beszélgetek Jézussal, mint Barátommal és Közbenjárómmal és imádkozom másokért, akkor ez más fajta csatává alakul. Hogyha Isten igéje van a gondolataimban és Szellemével vagyok betöltekezve, akkor sokkal éberebb vagyok a kísértésekre és a harcra is az olyanok ellen, mint türelmetlenség, becsvágy stb., mielőtt még kikerülnének a testemből. Isten Igéje az a fegyver, amely legyőzi ezeket a kísértéseket. Hogyha nincs nálam Isten igéje, akkor persze, hogy nem is tudok győzni sem.

Nem védekezem, nem rettegek, és nem érzem magam kiszolgáltatottnak, amikor meglátom a bűnömet. Észrevettem, hogy nincs többé idő vagy hely a gondolataimban Sátán vádjai számára és most már nem is igazán jön elő ezekkel. Lelepleztem, mint hazugot. Igen, testem van, amelyben semmi jó nem lakik, ahogyan olvashatjuk a Rómaiakhoz írt levélben. Megkísérttettem, lehetséges, hogy el is buktam, de Isten gondolatai felőlem jövő és reménység. Nem kell elcsüggednem és reménytelennek éreznem a helyzetemet, mert azonnal megtérhetek és felkelhetek. Imádkozhatok és hihetek abban, hogy következő alkalommal sikerülni fog. Ha felkészülök az által, hogy közeledek Istenhez és betöltekezem Igéjével, hogy legyen mivel harcolnom, akkor garantált, hogy legközelebb győzni fogok!

Tudom, hogy kétségbeesetten szükségem van támadásban maradni. Jól ki kell használnom az időmet, különösen gondolataimban, keresni Isten akaratát, vigyázni és imádkozni, aktívan harcolni. Amikör különböző helyzetek elé kerülök, a Szellem még többet megmutat belőlem, magamból, a sajátomból. Ilyenkor közeledni tudok Hozzá az által, hogy engedelmeskedem Szavának, tisztán tartom a szívemet kizárólag Számára. Az által, hogy ezt teszem, mindig betöltöm a feltételét annak, hogy erőt és segítséget kapjak Istentől ahhoz, hogy legyőzzem a vádolót.