Csak Isten Igéje által

Nagyon, nagyon sok jó tapasztalatom van Isten igéjével, így nagyon boldog vagyok, hogy hihetek abban. Ez erő tenni a jót, vigasztalás a szükségben, fény a sötétségben és egészséges életszemléletre vezet a munkahelyen, a családi életben stb.

Mint Izrael népének a pusztában, nekem is meg kellett tanulnom, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mindazzal, ami az Úrnak szájából származik. (V. Mózes 8:3) Az én “pusztaságomban” – mikor az érzelmeim a lehető legalacsonyabban voltak, amikor fáradtan és lecsapoltan éreztem magam és a problémáimnak úgy tűnt nincs megoldása – egyre inkább megértettem, hogy az örömömet az életben, a bátorságomat és az embertársaim iránti szeretetemet csak az Isten szájából származó táplálék által lehet fenntartani.

Volt egy különös átélésem néhány éve, mikor egy tumort fedeztek fel a hasam lenti részén. Azonnal ezek a gondolatok merültek fel: rák – jóindulatú – rosszindulatú? Nagyon jól emlékszem a délutánra amikor a korházban ültem várva a műtétre. Aggodalmaskodás próbált felülkerekedni a lelkemen. Megértettem, hogy ebben a helyzetben nem volt elég például csak erre a versre gondolni 1 Péter 5:7: “Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok.”

Volt időm és lassan elolvastam az összes igét ezzel kapcsolatban, ami eszembe jutott. (Máté 6:25-43; Filippi 4:4-7 stb.) Sokukat kívülről tudtam, de mégis kikerestem őket és olvastam újra és újra, lassan, vágyva az életre, ami ezekben az igékben volt. Olyan volt ez, mint egy ütközet, de lassan a nehéz aggodalmak elhagytak és béke jött a belső emberembe. Filippi 4:6-7 különös segítség volt nekem: “Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”

Tudtam, hogy az életem és a családom Isten kezében volt. Isten csak a legjobbat akarja nekünk. Ezek a gondolatok nyugalmat és hálát hoztak nekem.

Végül, amikor a doktorok találtak valami rosszindulatút a szövetekben, szükségem volt egy második műtétre. Ezután mikor aggódó gondolatok jöttek fel, a hálám kifejezése elég volt arra, hogy elkergessem őket. Ezért mondhatom Pállal: “Nem szégyellem az örömhírt, mert az az Istennek hatalma …” ami boldoggá tesz mindenkit, aki hisz benne. (Róma 1:16)