Örökségünk Johan Oscar Smithtől

1898-ban egymagában, egy norvég katonai hajó fedélzetén tért meg Istenhez Johan Oscar Smith. Több mint száz évvel később emberek ezrei tartoznak hálával életéért.

1871 októberében, ugyanabban az évben, amikor Németország egy nemzetté alakult, és a franciák megadták magukat a poroszoknak, megszületett Johan Oscar Smith a nyugodt norvég kikötővárosban, Fredrikstadban. Keresztény otthonban nőtt fel Norvégiában, mely még további 34 éven át Norvég–Svéd Unióként állt fenn.

Johan az általános iskola elvégzése után középiskolába került, ahol felébredt örökölt igazságérzete. Az akkori tanárok világos különbséget tettek a gazdag és a szegény szülők gyermekei között. Smith ezt képtelen volt elviselni, ezért fél év után abbahagyta a középiskolát, és mindössze tizenöt évesen tengerre szállt az Ørnen (Sas) nevű hajó fedélzetén. A tengeren töltött két igen kemény év után a tengerészethez szegődött, ahol közel negyven éven át szolgált.

Smith új barátai

1898. május 19-én Smith levelet írt Fredrikstadban élő családjának.
Most elmondok nektek, kedves szüleim és testvéreim, egy nagyszerű hírt: nagyon boldog vagyok! Hogy miért? Azért, mert megkaptam Jézust mint barátot és testvért, és most már Ő a mindenem. Ezelőtt sehol sem találtam békességet, de most – hála a Menny Istenének – mindenhol békességem van.

Valószínűleg kérdezitek, hogyan kaptam ezt a békességet? Nos, hosszú ideje megértettem már, hogy nincs igaz öröm Istenen kívül. Úgy történt, hogy egy vasárnap délután talákoztam O-val – aki velem egy napon csatlakozott a haditengerészethez – és együtt elmentünk a Metodista gyülekezetbe. Miközben ott ültünk, megkérdeztem tőle, volna-e kedve ahhoz, hogy hazajöjjön velem vacsorára az összejövetel után, amit meg is tett. Otthon a beszélgetés alatt mélyen meghatódtam. Sírva fogtuk meg egymás kezét, és ő mindkettőnkért imádkozott Istenhez. Soha nem fogom elfelejteni az akkori érzésemet. Természetesen az ördög jött, ahogy az lenni szokott, de az imádság mégis megtette munkáját, mert a következő este a monitor (hadihajó) fedélzetén való őrszolgálatom ideje alatt egy kis lőtoronyban elkezdtem imádkozni. Minden olyan sötétnek nézett ki, de egyszer csak olyan öröm fogott el, hogy úgy éreztem, járás közben lábam alig érinti a hajó fedélzetét. Igen, egyedül Isten képes bennünket ilyen boldoggá tenni – legyen dicsérve mindenekfelett!

Kijelentés Isten igazságairól

Smithnek megtérése után erőteljes vágya támadt, hogy személyes életet éljen Istennel. Ez oda vezette, hogy meglátott rossz dolgokat, amiket más emberekkel szemben tett megtérése előtt, azonban amikor a prédikátortól tanácsot kért, azt kapta válaszul, hogy Jézus vére alatt van. A prédikátor azt tanácsolta, hogy szabaduljon meg ezektől a gondolatoktól, hiszen az ember nem válthatja meg saját magát. Johan Oscar Smith ezzel  képtelen volt egyetérteni, elkezdte dolgai elrendezését Istennel és emberekkel szemben. Ezáltal teremtette meg azt, ami biztos alapja lett hátralévő gazdag keresztény életének, ahogy ez később meg is mutatkozott.

Hitbeli engedelmesség. Az első igevers, amely eleven lett Smithnek, Róma 1,5 volt: „Aki által vettük a kegyelmet és az apostolságot a hitben való engedelmességnek okáért minden pogányok között az Ő nevéért.” Smith megértette, ahhoz, hogy keresztény megszentelődésre juthasson, szükséges Jézus parancsolatainak engedelmeskedni.

„Krisztus megjelent természeti testben.” Ez a kifejezés nagy vitát eredményezett, Smith magyarázatát sokan tévtanításnak pecsételték. Számára azonban nagyon nagy jelentőséggel bírt, hogy hogyan látja Jézust. Ahhoz, hogy Jézust kövesse, aki bűnt nem cselekedett, fontos volt tudnia, hogy volt-e ugyanúgy kísértve, mint ő. Úgy vélte, amennyiben Jézusnak ez nem jelentett nagyobb kihívást, mint neki, méltánytalan lenne elvárni, hogy az emberek ugyanúgy éljenek, ahogyan ő tette.

Természeti test szerint élni és saját akaratunkat követni – ez a két dolog egyet és ugyanazt jelentette Smith számára. Jézusnak mint embernek volt természeti teste (önakarata, Máté 26,39), de mindig megtagadta azt, így sosem vétkezett. „Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenben hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.” Éppen ez a felfogás arról, hogy Jézus megtagadta magát a kísértés idején, adott Johan Oscar Smithnek hitet arra, hogy neki is lehetséges minden tudatában lévő bűn felett győzni.

Krisztus megjelent természeti testben – ez az istenfélelem nagy titka. „És minden versengés nélkül nagy az istenfélelemnek eme titka: Isten megjelent természeti testben, megigazíttatott szellemben…” 1 Timóteus 3,16.

Tudatos bűnök feletti győzelem. Smith átélte, hogy a Szent Szellem ereje által lehetséges győzni a tudatos bűnök felett (amit a Bibliában a test cselekedeteinek neveznek), mivel Jézus utat készített előttünk. A Zsid. 2,18-ban így áll: „Mert amennyiben szevedett Ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek.” Ez azt jelenti, hogy Jézus maga a Szent Szellemnek birtokában volt, és győzött annak ereje által a kísértés idején. Amint Jézushoz járulunk, nekünk is lehetőségünk van ugyanerre.

Megszentelődés. Johan Oscar Smith megértette, azután, hogy megtért, bűnbocsánatot kapott, és elrendezte a dolgait, egy út következik. Ez az út egy átváltozásról szól, ami a tökéletesség felé vezet, hogy olyanok lehessünk, mint Jézus. A Szent Szellem megmutatja, mi az, ami nem tökéletes Isten szemében. Ha elítéljük és gyűlöljük azt, amit a Szent Szellem megmutat nekünk, akkor Isteni fejlődésben állunk: a megszentelődésben.

Krisztus és a Gyülekezet. A Gyülekezet Krisztus teste, Ő a fej, és minden tagnak megvan a maga helye a testen. „Mert ti a Krisztus teste vagytok és tagjai rész szerint”. 1. Korintus 12,27. Smith maga mondta hetvenedik születésnapján, hogy szolgálatában az volt a legfontosabb, hogy az egyes tagokat a fejhez, Krisztushoz vezesse.

Onnantól, hogy Smith ezeket a kijelentéseket Istentől elfogadta, beszélgetni kezdett az emberekkel. Számára elengedhetetlen volt, hogy továbbadja azt, amit Istentől kapott. A munka nem hozott azonnali eredményt. Az akkori vallásos Norvégiában bőven volt karizmatikus és népszerű prédikátor, akik sokkal jobban toborozták az embereket, mint a természeti testben megjelent Krisztusról szóló tanítás. Smith a maga részéről nem volt érdekelve sem abban, hogy az igazságból engedjen azért, hogy sokakat összegyűjtsön, sem pedig abban, hogy nagy előadást tartson, és felhívja magára a figyelmet. „Isten vágyik azokra, akik az arca előtt akarnak élni. Éppen elég van azokból, akik az emberek előtt élnek.” – írta testvérének 1909-ben.

Az első „barátok” – testvérek

1933. május 31-én Smith rövid levelet írt a gyülekezet láthatatlan kezdetéről:
Abban az időben a metodista templomba jártam, de nem találtam elegendő táplálékot, így elkezdtem fiatalokkal kis összejöveteleket tartani. Imádkoztunk és olvastunk a Bibliából. Isten szelleme erőteljesen dolgozott bennem, hogy tisztítsam magam. Nem ment gyorsan, de mindent úgy fogadtam, hogy Istentől van, és Ő adott erőt. Megtérésem után két évvel a Sleipner ágyúshajó fedélzetén kaptam Isten szellemét. Az írások sokkal érthetőbbek lettek számomra, mint azelőtt. A különös azonban az volt, hogy az általam ismert hívők közül senki sem értett meg. Egyedül lettem. Idővel találkoztam eggyel itt és másokkal ott a hajón és a tengerészetnél. Esténként összegyűltünk, imádkoztunk Istenhez és olvastuk az írásokat.

Theodor Ellefsen és Johan Oscar Smith. Smith megtérése után hat év telt el, míg valakinek a szívében visszhangra talált.

Theodor Ellefsen tiszthelyettes – egy csendes ember Grimstadból – kapcsolatba került Smithtel a belmisszió egy összejövetelén 1904-ben. Beszélgetésbe elegyedtek, és Ellefsen idővel abba a csoportba került, akik Smithet prédikátoruknak akarták, hogy vezesse őket. Kedvelték Smith tanítását, de nem foglalkoztak azzal, hogy úgy is éljenek, ahogyan beszélt. Smith azonban nem akart prédikátora lenni egy passzívan hallgató csoportnak. Egy összejövetelen, amikor ezt a témát felvetették, megkérte őket, hogy távozzon minenki, aki nem kívánja ugyanazt az életet élni, amit ő. Egy lélek sem maradt vissza, még Ellefsen sem, valószínűleg nem volt bátorsága hozzá. Miután mindannyian távoztak, Smithnek eszébe jutott a Biblia szava a Példabeszédek 24,11-ből: „Szabadítsd meg azokat, akik halálra vitetnek, és akik a megölésre tántorognak, tartóztasd meg!” Ezért kiment és megnézte, hogy nincs-e valaki odakint tántorogva. Ott állt Ellefsen sírva. Nem kívánta elhagyni azt az istenfélelemre vezető segítséget, amelyet Smithnél átélt. Így lett Ellefsen az első „Smith-barát”, és életük hátralévő részében bizalmas közösséget ápoltak Jézus testvéreiként.

Ezzel egyidőben kezdett el Smith munkálkodni kilenc évvel fiatalabb testvérével, a fogorvos Aksel Smithtel levelek és beszélgetés által. 1905-ben Aksel levélben írta meg testvérének, hogy megtért Jézushoz. Ő ekkor alapos útmutatást kezdett számára mutatni. Sok mindent írt levélben, melyek Johan Oscar Smith hátrahagyott leveleiként könyvbe lettek gyűjtve.

Balról: Sigurd Bratlie, Johan Oscar Smith, Elias Aslaksen és Andreas Nilsen

Smith árom évvel később, 1908-ban találkozott egy rendkívül fiatal kadéttel, Elias Aslaksennel. Aslaksen volt a legjobb tanuló a Haditengerészeti Akadémián, és ragyogó karrier állt előtte. Ennek ellenére amikor Smithtel találkozott, és hallotta azokat az igazságokat, amiket Istentől kapott, mindent elengedett, ami a kezében volt, hogy Jézust követhesse. Aslaksen később Smith egyik legközelebbi munkatársa lett, majd halála után, 1943-ban átvette felelősségét.

Pauline és gyermekeik

1901-ben Smith felfigyelt egy különösen istenfélő és becsületes nővérre, Pauline Pedersenre, aki egy horteni kereskedőnek dolgozott. Igazságos és becsületes viselkedéséért nyert bizalma miatt vezethette boltjainak egyikét. Ugyanebben az évben eljegyezték egymást, majd 1902-ben egyszerűségben összeházasodtak a kristiansandi metodista templomban. Később hat gyermekük született.

Johan Oscar Smith together with his family.

Skjulte Skatter (Elrejtett Kincsek)

A két testvér, Aksel és Johan Oscar Smith aktívan írtak a keresztény újságokba, azonban miután Smith tanítása nagy ellenállásba ütközött, egyre gyakrabban küldték vissza írásaikat. Ez vezetett arra a gondolatra, hogy saját lapot adjanak ki. Szükség van egy „munkálkodó” lapra, mely közvetlenül istenfélelemre vezet – vélte Smith –, „mesélő” lapból van éppen elég. 1912. január 1-én benső meggyőződésből és ínségből indíttatva született meg a Skjulte Skatter (Elrejtett Kincsek) első száma. Ez a lap azóta a Gyülekezet legfontosabb publikácója, lefordítva 28 nyelvre és eljuttatva a világ minden sarkába.

„Többet dolgoztam, mint azok mindannyian”

Johan Oscar Smith Hokksundban, Norvégiában. Mellette fia, Aksel Johan Smith. A kép bal oldalán Sigurd Bratlie.

Életének hátralevő részében Smith kizárólag e kettő kijelentésben volt érdekelt: „Krisztus megjelent természeti testben” és „Krisztus és a Gyülekezet”. Mindenki, aki találkozott vele, átélhette, milyen tökéletesen egyezett ez a tanítás az életével. Mindazt, amit Isten kijelentett neki, és amit elkezdett saját életében véghezvinni, nagy lelkesedéssel tanította tovább. Sok más prédikátortól eltérően, akik gyakran nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy tömegeket gyűjtsenek össze, alaposan munkálkodott minden egyes lélekkel. Inkább érdekelte egy kevés testvér és nővér, akik Krisztussal kapcsolatba kerültek, mint sok rajongó. Ettől eltérő fejlődést Smith nem fogadott el, és inkább egyedül maradt volna hitével, minthogy engedjen az igazságból.

1943 tavaszán Smith életének végéhez közeledett. Cukorbetegségben szenvedett, látása rossz volt, és gyakrabban kellett ágyban maradnia. A május elsejére virradó éjszakán hazaköltözött Jézushoz – szívinfarktust kapott –, miközben a szobán sétált keresztül. Ekkor teljesedett be testvérének, Ludwignak a próféciája, aki 1931-ben, halálos ágyán mondta Johannak: „Johan, te állva fogsz meghalni.”

Halála után Aslaksen így tett róla bizonyságot: „Soha sem láttam még egy ilyen embert. Soha nem hallottam vagy láttam egy emberről sem, aki ilyen emberről beszámolhatott volna sem ebben az országban, sem másikban!”

Johan Oscar Smith with some of the friends in Horten in the early days.

SSmith temetése volt a legnagyobb Hortenben a háború utazás elleni szigorú korlátozásainak ellenére. Hálás lelkek, táviratok és virágok tömege érkezett.

„Nem tanítási formák rajongói lettünk, hanem egy élő hit követői, amely életet hoz. Smith testvér úttörő volt, egy harcos, tulajdonképpen nem a tanítási formákért, hanem az igaz kereszténységért, valódi Isteni életért, igazságosságért, szeretetért, Isten bölcsességéért, tisztaságért, jóságért.” – Így összegezte Aslaksen Johan Oscar Smith életét, mely örökkévaló jelentőséggel bírt mind az ő, mind azok számára, akiket Isten kegyelme által Krisztusnak megnyert.

„Gondot viselj magadról és a tudományról, mert ezt cselekedvén mind magadat megtartod, mind hallgatóidat.” 1 Timóteus 4,16