Ráháb: Bibliai történet hitről és cselekedetről

Nem mindig egyszerű elhinni, hogy Istennek terve van velünk és reménysége van felénk. Rengeteg gondolat töltheti meg tudatunkat, elbátortalanítva minket attól, hogy éljük azt a magasztos éltet, amelyre Isten elhívott minket.

Talán mondtál vagy tettél dolgokat, amelyekről tudod, hogy rosszak. Csúnya múlttal az ajtón kopogtatva talán úgy érzed, Isten sohasem fogadna el téged.

Talán látod a hatalmas különbséget az életed és a Szentírás között. Pontosan úgy, ahogyan a múltad miatt lehet szégyenérzeted, szégyenkezhetsz amiatt is, hogy istenfélelem híján vagy. Jó és tiszta életre akarsz jutni, de nagyon messze vagy ettől.

Ne add fel! Mindegy milyen sötétnek látszanak a dolgok, neked jövőd és reménységed van – csakúgy, mint Ráhábnak és Jerikónak.

Látszólag reménytelen

Ráháb kánaáni asszony volt, egy bálványimádó nemzetség polgára. Törvény szerint Ráhábnak nem volt része az Izraelnek tett ígéretekből. Parázna volt, ami utálatos Isten szemében. (V. Mózes 23:17).

Ábrahám igazságossága miatt Isten Izráel népének ígérte azt a földet, melyen Ráháb élt. (I. Mózes 17:8) Ráháb és a többi ember, akik Kánaán egyik legnagyobb városában, Jerikóban laktak, halálra rémültek, amikor meghallották, hogy Izráel jön meghódítani városukat. Tudták ugyanis, hogy Isten, aki kivezette embereit Egyiptomból, úgyis Izráelnek adná a győzelmet Jerikóban.

„És ezt mondta nekik: Tudom, hogy az Úr nektek fogja adni ezt a földet, hiszen rettegés fogott el bennünket miattatok, és máris reszket tőletek ennek a földnek minden lakója.” Józsué 2:9-11.

Ráháb már azelőtt hitt Izráel Istenében, hogy találkozott volna az Izraelitákkal és hatalmas seregükkel. Hallott Isten hatalmas erejéről és arról, hogyan mentette és védte meg Izráelt. Ez pedig hittel töltötte be szívét, hogy Ő tényleg az Úr.

Látszólag azonban nem néztek ki reményteljesnek a dolgok Ráháb számára. Milyen oka volt arra, hogy reménykedjen vagy higgyen abban, hogy őt megkímélhetik? Miféle oka lehetne ennek az Istennek, akit ő nem is ismert azelőtt, arra, hogy kivételezzen vele vagy, hogy Jerikó többi lakosa közül pont az ő családjának kegyelmezzen meg?

Hit által

A helyzet reménytelenségének dacára Ráháb nem esett kétségbe. Amikor két izraeli kém tért be otthonába, Ráháb elrejtette őket a király elől. Azután pedig bátran kérte a kémeket, hogy biztosítsák számára és családja számára a megmenekülést az izraeliek hódításakor. A két férfi azt mondta neki, kösse a vörös zsineget az ablakába, amelyen át biztosította számukra a menekülést, s akkor ő és mindenki, aki a házában van, meg fog menekülni. Teljes hitben kötötte ki az ablakba a kötelet Ráháb és azt mondta: „Legyen úgy, ahogy mondtátok.” (A teljes történetet Józsué 2. részében olvashatod.)

Micsoda hozzáállás! A helyzet lehetetlenségének és sötétségének ellenére Ráháb ragaszkodott hitéhez és reménységéhez, mely szerint ő és családja megmenekülhet.

A Zsidókhoz írt levél 11. részében az apostol a hit erejéről ír. Azzal kezdődik a rész: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek.” Zsidók 11:1-2. A rész úgy folytatódik tovább, hogy számos példát hoz fel azok közül, akik hitbeli döntést hoztak, Ráháb pedig szerepel köztük: „Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő az engedetlenekkel együtt, amikor a kémeket békességgel befogadta.” Zsidók 11:31

Nem számított Istennek, hogy Ráháb mit tett – vagy nem tett – a múltban. Nem számított, milyen családba született, vagy hogy hol élt. Ami számított, az az volt, hogy hitt Istenben és hite miatt Isten megmentette.

Idegenként – olyasvalakiként, aki nem zsidó – Ráhábra nem vonatkoztak Isten Izráelnek tett ígéretei. Mégis fenntartás nélkül hitte, hogy Isten megteheti érte is azt, amit Izráelért tett. Ez a hit pedig cselekvésre késztette, hogy magáénak tudhassa Isten ígéreteit. E hitbeli cselekedete által igazult meg. (Jakab 2:25).

Reménységünk

A mai társadalomban talán nem túl gyakran kell aggódnunk amiatt, hogy a városunkat esetleg ostrom alá veszik – vagy hogy szembe kell néznünk a halállal úgy, ahogyan Ráhábnak kellett. Isten igéje azonban azt mondja: „Mert a bűn zsoldja a halál.” Róma 6:23. Mindenki vétkezett, ám, ha hiszünk, akkor Istennek van arra is terve, hogy megmentsen minket a pusztulástól és Ígéreteinek örököseivé tesz minket!

„Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk e világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik.” Titusz 2:11-14

„Ezért aki így reménykedik benne, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta.” 1 János 3:1-3

Ez azt jelenti, hogy csakúgy, ahogyan Ráhábot, hitünk minket is cselekvésre fog késztetni – hogy megtagadjuk a gonoszságot és világi kívánságainkat, melyek kísértenek minket! Ezért ír Pál a hitbeli engedelmességről. (Róma 1:5).

Ráháb az örökség részesévé vált

Ráháb hitének köszönhetően ő és családja is megmenekült és Izráel népébe olvadt. (Józsué 6:22-25). Maga Ráháb pedig Jézus családfájának részesévé vált. (Máté 1:5)

Ráháb története példa számunkra ma is. Azt tanítja nekünk, hogy teljesen mindegy mi történt a múltban – vagy milyen sötétnek tűnnek a dolgok a jelenben – Istenbe vetett hitünk és a neki való engedelmességünk megment minket a bűn pusztításától. Jövőt és reménységet ad nekünk Isten királyságában.

Használjuk ki a lehetőségeket, amelyek nyitva állnak számunkra Krisztus Jézusban, és harcoljunk ugyanabban a hitszellemben, hogy mi is részesei lehessünk az örökségnek, amelyet Isten ígért mindazoknak, akiknek reménysége Őbenne van!