Reményteli új év

Egy újabb év zárult le, amely kitörölhetetlenül nyomot hagyott az életünkben.

Ha erre az évre gondolunk, hívőkként rengeteg dolgot látunk, amiért hálát kell adnunk Istennek, noha sok területen továbbra is Pállal együtt mondjuk: „Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem.” (Filippi 3, 12)

Ha megmaradunk az evangélium hitében, az új évbe új emberként megyünk, akik megtapasztalták Isten ígéretét elménk átformálásáról (Róma 12, 1-2). Bár külső emberünk tönkremegy, belsőnk napról napra megújul. Ezért nincs rá okunk, hogy feladjuk, hanem mehetünk bátran előre az életben úgy, hogy Istenben bízunk, aki munkálkodik bennünk, hogy akarjuk és tegyük az Ő akaratát.

Pál azt is írja, hogy aki elkezdte bennünk a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára (Filippi 1,6). Ez azt jelenti, hogy Isten tüze, szeretete és igazsága által ki kell magunkból tisztítanunk mindent, ami megmaradt a régi életből testi kívánságaival együtt, minden régi berögzült szokást, véleményt, emberi ítélkezést és a gonosz összes maradványát. Isten mindent a javunkra tesz, így hasonlókká lehetünk Fia képéhez (Róma 8,28-29).

A mi feladatunk az, hogy megmaradjunk Krisztus indulatában, aki megalázta magát és engedelmes volt egészen a halálig, tehát a kereszthalálig. „Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele feltámadásának hasonlóságában is.” (Róma 6,5)

A trónuson ülő ezt mondta: „Íme, újjáteremtek mindent.” (Jelenések 21,5). Milyen hatalmas remény ez a szívünkben az új évben!