Sámuel: Hogyan hallhatjuk Isten hangját

Éli, a főpap már öreg volt, amikor Sámuel elkezdett vele élni és szolgálni a templomban. Jóllehet Éli halála után a fiainak kellett volna átvenniük a papi szolgálatot, őket egyáltalán nem érdekelte Isten szolgálata. Ehelyett megvetéssel kezelték a zsidó törvényeket és szertartásokat, és Élinek nem volt elég ereje vagy akarata, hogy megbüntesse őket gonoszságukért (1 Sámuel 2:12-17). Ezért Isten nem tudott szívből szólni Élihez, mint korábban másokhoz, például Mózeshez.

Isten éberen figyelt, amikor a kis Sámuel megérkezett a templomba. Sámuel édesanyja ígéretet tett, hogy elviszi őt a templomba, hogy ott szolgálhassa Istent gyerekkorától kezdve. Isten emlékezett erre, és csak a megfelelő pillanatra várt, hogy úgy szólhasson Sámuelhez, ahogyan Élihez és fiaihoz nem tudott.

Isten tiszta szívet talált Sámuelben

Mi tette olyan különlegessé ezt a fiatal fiút, hogy Isten beszélni akart hozzá? Az van írva, hogy abban az időben „ritkán volt az Úrnak kijelentése” és „nem volt gyakran látomás” (1Sámuel 3:1). Isten figyelmeztette Élit, hogy le fogja rombolni a házát, és ezt mondta: „Támasztok azonban magamnak hűséges papot, ki kedvem és akaratom szerint cselekszik; és építek néki állandó házat, és az én felkentem előtt fog járni mindenkor.” (1 Sámuel 2:35). Egy tiszta szívű embert keresett, és ezt megtalálta Sámuelben.

Amikor Isten szólította éjszaka, Sámuel természetesen azt hitte, hogy Éli volt az. Hozzá volt szokva, hogy engedelmeskedjen, így azonnal felkelt. Ez háromszor is megtörtént, és végül Éli megértette, hogy Isten akar beszélni a fiatal fiúhoz. Ezért azt mondta Sámuelnek, hogy ha megint hallja ezt a hangot, így válaszoljon: „Szólj Uram, mert hallja a te szolgád!” (1 Sámuel 3).

Gyakran gondoltam Sámuelre és egyszerű válaszára. Ráébredtem, hogy mennyire fontos figyelmesnek lenni, amikor Isten próbál beszélni hozzám. Sámuel idejében a próféták és a papok voltak a közvetítők Isten és az emberek között, de most Isten az Ő Szent Szelleme által közvetlenül tud hozzánk szólni. A Biblia tartalmazza Isten törvényeit és bölcsességét. Például a János 14:21-ben ez van írva: „Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.” Tehát ha először ismerem Isten Igéjét, aztán pedig engedelmeskedek neki, akkor kapom a Szent Szellemet. Ha hűséges vagyok, megtanulom egyre inkább hallani ezt a hangot a szívemben, és ez vezethet engem a mindennapokban.

Bensőséges kapcsolat Istennel

Amikor Isten először szólt Sámuelhez, fontos feladata volt számára; egy próba, amely bizonyította hűségét. Írva van, hogy Sámuel félt elmondani Élinek, amit Istentől hallott (1 Sámuel 3:15). Éli viszont tudni szerette volna, így Sámuel elmondta: Isten kész volt véghezvinni ígéreteit Éli és fiai ellen, és Sámuelt rendelni népe prófétájául.

Sámuelnek tiszta szíve volt, de Istennek meg kellett próbálnia őt ebben a helyzetben. Ez így van velünk is. Isten feladatokat küld nekünk, hogy megpróbálja hűségünket. Nehéznek tűnhetnek – Isten talán arra biztat minket, hogy mondjuk el valakinek az igazságot, mint Sámuel, annak ellenére, hogy tudjuk, a másik talán nem akarja hallani. De ha be akarom bizonyítani, hogy Istent szeretem mindenekfelett, akkor azonnal engedelmeskednem kell, amikor Isten szól a szívemhez. Minél hamarabb engedelmeskedek, annál jobb lesz az eredmény.

Azok a részek a Bibliában, ahol Sámuel meg van említve, megmutatják, hogy ő tisztán megőrizte szívét egész életén át, és ezért mindig hallotta Isten hangját. Amikor a nép nevében imádkozott, Isten mindig meghallgatta őt.

A bűn választ el minket Istentől. Ha nem vagyunk hajlandók megalázni magunkat Isten akaratával szemben, engedelmeskedni neki és lerombolni a bűn hatalmát életünk felett, akkor átéljük, hogy kikerülünk Isten kegyelméből, mint Éli. De ha tisztán megőrizzük a szívünket, akkor bensőséges kapcsolatunk lesz Istennel, és Ő szólni tud hozzánk. Akkor az Ő munkatársai leszünk, mint Sámuel az ő idejében!

„Isten a kevélyeknek ellenük áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad.” Jakab 4:6.