Sadrak, Mésak és Abéd-Négó: Semmi sem tudta őket arra késztetni, hogy bűnt cselekedjenek

Ha úgy nőttél fel, hogy jártál vasárnapi iskolába, akkor minden bizonnyal hallottad már Sadrak, Mésak és Abéd-Négó történetét. Három Istenfélő emberről van szó, akik nem voltak hajlandóak meghajolni egy bálvány előtt, így bevetették őket az „izzó tüzes kemencébe”. Elmondhatod magadról, hogy ugyanez a hozzáállásod, amikor a bűn testéből jövő nyomás arra késztet, hogy olyan dolgokat cselekedj, amelyekről tudod, hogy rosszak?

Sadrak, Mésak és Abéd-Négó: ma is példák számunkra

A király közvetlen parancsa ez volt: „Megparancsoljuk nektek, különböző nyelvű népek és nemzetek…, hogy boruljatok le, és hódoljatok az aranyszobor előtt, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott! Ha pedig valaki nem borul le, és nem hódol előtte, azt azon nyomban bedobják az izzó tüzes kemencébe.” (Dániel 3:4–6).

Sadrak, Mésak és Abéd-Négó viszont nem akart bűnt cselekedni ilyen módon. Ők fiatal zsidó férfiak voltak, akik e parancsolatot ismerve nőttek fel, „Ne legyen más istened rajtam kívül! Ne csinálj semmiféle bálványszobrot… Ne imádd és ne tiszteld azokat…” (2. Mózes 20:3–5). Így, amikor választás elé állították őket, hogy vagy bűnt követnek el, vagy tűzbe vetik őket, igazából nem is volt választásuk. „Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud minket szabadítani a te kezedből is, ó, király!” Dániel 3:17.

Vajon hány embernek van ekkora buzgósága, amikor a bűnnek való ellenállásról van szó? Hány ember képes elszenvedni bármit, a bűnt kivéve? Ez a többezer éves történet közvetlenül a mi mostani életünkre vonatkozik. Nekünk is lehet olyan hitünk, mellyel a kétely árnyéka nélkül hihetünk abban, hogy ha elszenvedünk bármit azért, hogy az Ő akarata legyen meg a földön ugyanúgy, ahogyan a mennyben, akkor bármilyen tűzön keresztül képes átvinni minket.

A tűz, amely próbára tesz és megtisztít minket

 „Nem három férfit dobtunk megkötözve a tűzbe? … Én mégis négy férfit látok szabadon járni a tűzben, és nincs rajtuk semmi sérülés. A negyedik pedig olyannak látszik, mint valami isten.” Dániel 3:24–25.

Lehetséges, hogy el akarjuk kerülni azokat a helyzeteket, amelyek tüzet szítanak az életünkben, amikor el kell veszítenünk magunkból valamit. Talán fel kell adnunk saját méltóságunkat és megalázkodnunk mások előtt. Talán tényleg áldozatot kell hoznunk azért, hogy Isten akaratát tehessük, vagy olyan helyzet adódhat, amit nehéz elviselnünk. Ezek a dolgok együtt a mi tüzünk, amit ki kell állnunk. Ez az a tűz, amely próbára tesz és megtisztít minket.

„Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, a dicsőségre és a tisztességre.” 1 Péter 1:6–7.

Ha elfogadjuk a tüzet, ha örömmel kiálljuk, akkor megtisztulunk a testünkben levő bűntől és így Isten akaratát tehetjük a sajátunk helyett. Akkor nem vagyunk egyedül a tűzben! Isten Fia velünk van, csakúgy, ahogyan Sadrakkal, Mésakkal és Abéd-Négóval is együtt volt. Ő mindig velünk van, hogy segítsen kiállni a próbákat és győztesen kijönni azokból teljesen sértetlenül és tisztábban, mint amilyenek voltunk a megpróbáltatás elején. Ő maga is tűzpróbákat szenvedett el, míg itt volt a földön, és kiállta a próbák okozta szenvedéseket. Most pedig rajtunk a sor, hogy „részesüljünk Krisztus szenvedéseiben”, hogy hitünk őszinte legyen!

Még csak a füst szaga sem érződik!

„Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne csodálkozzatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket. Sőt, amennyire részesültök Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek.” 1 Péter 4:12–13.

Ha engedünk emberi indokoknak és véleményeknek, hogy mindenféle kifogást találjunk arra, hogy miért is nem kell keresztül mennünk a tűzön, akkor kerülőutakat választva elszalasztjuk a lehetőségünket arra, hogy meg legyünk tisztítva mindentől, ami nem Istentől van. Amikor Sadrak, Mésak és Abéd-Négó bent voltak a kemencében, a tűz annyira forró volt, hogy elégette a köteleket, amelyekkel megkötözték őket, de nekik semmi bajuk nem lett. Még csak a füst szaga sem érződött rajtuk! (Dániel 3:27).

Pontosan így történhet velünk is. Ha engedjük Isten tüzének, hogy végezze a dolgát bennünk, akkor a bűnnek kötelei el lesznek égetve, amelyek eddig fogva tartottak. Mi pedig keresztül mehetünk a próbákon anélkül, hogy a füstnek szaga érződne rajtunk. Másként fogalmazva nem panaszkodunk a próba miatt és nem keseredünk el miatta. Az a „füst szaga” ami tudatja másokkal, hogy te megpróbáltatáson mész keresztül. Ehelyett kijöhetünk úgy a tűzből, hogy egyedül Isten arca előtt hordoztuk a helyzetünket, és a hála szellemében maradunk, nyugalomban, örömben és békében. Nem érződik rajtunk egyáltalán még a „füst szaga” sem.

Sadrak, Mésak és Abéd-Négó hite

A hitük eredménye, hogy Isten magasztalva lett! Hitük hangosan kiáltott a Mindenható Istenről, a csodák Istenéről, azoknak megszabadítójáról, akik hisznek Őbenne. A hitük történelem lett, amely ösztönöz és bátorít másokat arra, hogy higgyenek Istenben.

Legyen nekünk is olyan hitünk, amilyen Sadráknak, Mésaknak és Abéd-Négónak!

(Sadrak, Mésak és Abéd-Négó teljes történetét elolvashatod Dániel könyvének 3. részében.)