Mi a különbség a lélek és a szellem között?

„Mert amit Isten kimond, az élő beszéd, erőteljes és hatékony. Isten szava élesebb, mint a legélesebb kétélű kard. Mélyen belénk hatol, egészen addig, ahol a szellem és a lélek közötti határ húzódik. Igen, Isten beszéde behatol a csontjaink találkozásáig, sőt a csontjaink belsejébe is: megítéli és szétválogatja szívünk gondolatait és szándékait.” – A zsidókhoz írt levél 4:12 EFO

Mi a különbség a lélek és a szellem között?

Ádámot a föld porából teremtette Isten és élő lélekké lett. Emiatt az érzékeink, melyek lelkünkben vannak, a földiekre vannak hangolva. Ezért mozognak és változnak érzéseink a körülöttünk zajló eseményeknek megfelelően. Minden, ami földi, ingatag és változékony, ezért az a személy, aki hagyja, hogy lelke irányítsa életét, soha nem nyugszik. A lélek révén – az érzékeim és az érzéseim révén – vagyok kapcsolatban az emberekkel. Aki lélek szerint él, mindig nyugtalanságban van amiatt, amit mások gondolnak és mondanak róla.

A szellem révén vagyok kapcsolatban Istennel. Ellenben, ha lelki vagyok, a saját megértésem szerint élek, földi érzékeim és a testem ahhoz szokott, hogy szolgálja ezt a világot. Akkor az én szellemem is tele van ezzel a világgal, aminek eredményeként Istennel nincs vagy gyenge a kapcsolatom. A Krisztusban való üdvösség célja ennek a kapcsolatnak a megváltoztatása, hogy szellemivé és mennyeivé váljak a lelki és földi helyett. Ennek az eredménye a hitbeli élet, nem pedig az emberi értelmem szerinti élet.

A szándék az, hogy szellemünk megelevenedjen, hogy Isten szólhasson hozzánk; nekünk Őérte és a mennyei dolgokért kell élnünk. Akkor nyugalmat találunk lelkünk számára. A mennyei dolgok örökkévalók és megváltoztathatatlanok. Ha Isten arca előtt élünk, akkor szabadok vagyunk az emberektől és attól a nyugtalanságtól, mely az előttük való életből ered.

Isten Szava: a kétélű kard

Ez az, ahol Isten Igéje munkát kell végezzen bennünk. Élesebb, mint bármelyik kétélű kard. Behatol és szétválaszt lelket és szellemet és megítéli a szív gondolatait és tanácsait. Ez a nyugalomra jutással kapcsolatban van írva.

A helyzeteket általában az érzéseink és az emberi érvelésünk szerint ítéljük meg; de ha elkezdtem Istent keresni, megnyitom magam Igéje előtt. Megkülönbözteti a szív gondolatait, behatol és szétválasztja a lelket és a szellemet – azt, ami földi (emberi), amit a lelkemben felfogok, és azt, ami szellemi és mennyei, amit a szellemembe kapok. Hinnem és engedelmeskednem kell az Igének, akkor életem a halálba kerül (megüresítem a saját lelkem). (Ézsaiás 53:12)

Például „A gonoszt jóval győzd meg.” ige ellentétes emberi érzéseinkkel és emberi gondolkodásunkkal; de ha hiszünk az Igében és engedelmesek vagyunk neki, akkor nyugalomba kerülünk. Akkor megtapasztaljuk, hogy Isten bölcsessége meghaladja az értelmünket. Van még egy ige, hogy bocsássunk meg annak, aki vétkezik ellenünk, minden nap még hetvenszer hétszer is. Ha lelki vagy, megtartod azt, ami földi, és a saját dicsőséged és a szíved megtervezi, hogy mit kell tenni egy ilyen emberrel, és keresni fogod a család és a barátok véleményét is. Ehelyett hagyd, hogy Isten Igéje behatoljon és szétválassza azt, amit az érzékeken keresztül – különösen az érzéseiden keresztül – fogsz fel, és a fentről származó bölcsességet, amelyet a szellemed által fogsz fel. Hit által élj, és ne az emberi elgondolásod szerint; akkor be fogsz jutni a nyugalomba.

Szellemi értelemre jutni

Péter törődött Jézussal, de csak az emberek dolgaihoz volt érzéke, ami azt jelenti, hogy az ember kíméli magát és sajátjait. Ez az irány, amelyben az emberek gyakorolták érzékeiket és amelyet megértettek. Sátánnak hozzáférése van ehhez a földi lélekhez, és ennek az eredménye szörnyű nyugtalanság. Jézus azt mondta: „Távozz tőlem, Sátán!” Jézusnak volt érzéke Isten dolgaihoz, ami az volt, hogy életét adja. Most meg akarja eleveníteni a mi szellemünket is, hogy megkapjuk a felülről jövő bölcsességet, amely mindenekelőtt tiszta stb. (Jakab 3:17-18)

Az eredmény egy olyan élet a hitben, amelyben szorosan ragaszkodunk az Igéhez saját emberi érvelésünkkel szemben, és testünket Isten szolgálatába állítjuk. Ekkor a lelkünk, amely földi és nyugtalan, kiöntetik és szellemi értelmet kapunk és megnyugodunk Istenben.

„Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, …aki a mennyből szól hozzánk. Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel.” – Zsidók 12:25, 28.

Minden nyugtalanság, panaszkodás, sóhaj és szorongás az életéért küzdő lelki emberből fakad. A szellemi ember Isten Szavába vetett hitben él. Minden a javára válik. Arra van beállítva, hogy a saját életét letegye, és Istenben nyugodjon. Milyen dicsőséges élet és béke ez – egy olyan ország, amely nem mozdítható.